A marihuána legalizációjának fokozatos elterjedése világszerte nemcsak társadalmi és jogi, hanem gazdasági szempontból is jelentős átalakulásokat indított el. Az eddig jórészt informális, kis léptékű termelési és értékesítési folyamatok egyre inkább ipari keretek közé kerültek, megjelenítve a modern agrár- és feldolgozóipar jellemzőit. A termelésben automatizált rendszerek, szabályozott környezetű üvegházak és precíziós technológiák váltak meghatározóvá, amelyek célja a hatékonyság és a minőség standardizálása. Ezzel párhuzamosan a forgalmazás is professzionalizálódott, kialakultak a nagykereskedelmi hálózatok és a szigorúan szabályozott logisztikai láncok. Az értékesítés terén megjelentek a márkázott termékek, a kiskereskedelmi láncok és az online platformok, amelyek új fogyasztói élményt kínálnak. Az iparosodás ugyanakkor a verseny erősödését és a piac koncentrációját is maga után vonta. Minderre jelentős hatással van az állami szabályozás, amely egyszerre próbálja biztosítani a közegészségügyi szempontok érvényesülését és a gazdasági potenciál kiaknázását. Az így kialakuló új iparág pedig egyre inkább a hagyományos gazdasági szektorok logikája mentén működik.

2018-ban a NASDAQ lett az első nagy amerikai tőzsde, amely egy marihuána termesztéssel foglalkozó vállalat részvényeit jegyezte.[1] Később pedig a Corona sör gyártója, a Constellation Brands 3,8 milliárd dolláros befektetéssel sokkolta a Wall Streetet egy kanadai marihuánagyártó cégben, ami az egész iparágban jelentős előrelépést indított el a marihuána-részvények számára.[2] Még a Coca-Cola is vizsgálta a belépési lehetőségeket.[3]

Hogyan érintik ezek a tendenciák a kistermelőket?

Az Egyesült Államokban a marihuána szövetségi szintű tiltásának egyik nem szándékolt következménye, hogy a legálisan működő kannabisszal kapcsolatos vállalkozások viszonylag kisméretűek maradtak. Az amerikai marihuánatermesztés például nagyrészt kis szabadtéri gazdák és szerényebb beltéri, raktárjellegű termesztők kezében van. Az alternatíva – a nagy, piaci részesedést domináló vállalatok megjelenése – felkeltené a szövetségi hatóságok figyelmét.[4]

Az állami kormányzatok is felismerték annak közérdekű előnyeit, hogy a gazdaságok kicsik és helyiek maradjanak. Kaliforniában például a legtöbb marihuána-termesztési engedélyt olyan gazdaságok kapják, amelyek legfeljebb kb. 0,4 hektár területen termesztenek.[5] A szövetségi tiltás emellett megakadályozza, hogy a termelők, forgalmazók és kiskereskedők államközi kereskedelmet folytassanak, ami azt jelenti, hogy azoknak az államoknak, amelyek legalizálják a marihuána használatát, saját helyi piacokat kell létrehozniuk, ahol a hazai kisvállalkozások működhetnek.

Mi a válasza erre a befektetőknek és az iparnak?

Ahogy a legális marihuánaipar rohamos növekedésnek indult, tőkeerős vállalatok és befektetők igyekeznek megszerezni a piaci fölényt. Ennek eredményeként a kiskereskedelmi üzleteknek egyre merészebbeknek kell lenniük, a láncok pedig versenyeznek azért, hogy a marihuánaipar „Starbucksává” váljanak.[6]

Ezek közé tartozik a seattle-i székhelyű Diego Pellicer is, amely az egyik első olyan marihuánavállalat volt, amely prémium márkájú kiskereskedelmi láncként pozícionálta magát. Jelenleg a cég üzleti modellje ingatlanok felvásárlására, valamint olyan marihuána-kiskereskedőkkel kötött megállapodásokra épül, akik hajlandók üzletüket a Diego Pellicer név alatt működtetni. Így, ha a szövetségi tiltást valaha feloldják, a Diego Pellicer ideális helyzetben lesz ahhoz, hogy dominálja a kiskereskedelmi piacot.[7]

A rendkívüli növekedési potenciál a magántőke-befektetőket és más befektetőket is vonzza, akik közül néhányan olyan hírességekkel működnek együtt, akiknek neve a kannabiszfogyasztáshoz kapcsolódik. Például 2016-ban egy magántőke-alap Bob Marley hagyatékával partnerségben indította el a Marley Natural nevű marihuánatermék-családot.[8]

A szabadalmakat szintén egy lehetséges eszköznek tekintik arra, hogy néhány nagyvállalat megszerezze az iparág feletti irányítást. Egyre jobban finanszírozott laboratóriumok[9] fejlesztenek gyors ütemben új marihuánafajtákat, amelyek eltérő erősséggel és ellenálló képességgel, valamint egyedi pszichoaktív és ízprofilokkal rendelkeznek.[10]

Jogosan aggódnak-e tehát a marihuánaipar veteránjai amiatt, hogy az ágazat túl gyorsan mozdul el a feketepiactól a tőzsde felé? Igen is, meg nem is. Egy kutatás azt mutatja, hogy a helyi, fenntartható és kézműves jellegű marihuánatermelés képes együtt létezni a nagy ipari marihuánával – hasonlóan ahhoz, ahogyan a kézműves sörfőzdék az utóbbi években sikeresen megfértek a hagyományos nagy sörgyárak mellett.[11] Valószínűleg elkerülhetetlen, hogy a nagy ipari vállalatok és befektetők valamilyen formában megvessék a lábukat, de ez nem jelenti azt, hogy a piac ne tudná eltartani azokat a kisvállalkozásokat, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a marihuána egy sajátosan helyi és kézműves jellegű iparággá váljon.

[1] https://www.fool.com/investing/2018/03/04/now-you-can-buy-this-hot-marijuana-stock-on-the-na.aspx

[2] https://www.forbes.com/sites/greatspeculations/2018/08/22/could-smaller-pot-companies-be-targets-after-the-constellation-canopy-deal/#21c022065dd8

[3] https://www.bloomberg.com/news/articles/2018-09-17/coca-cola-eyes-cannabis-market-in-push-beyond-sluggish-sodas

[4] Stoa R. (2018). Can artisanal weed compete with ‘Big Marijuana’? The Conversation.

[5] Stoa R. (2018).

[6] Stoa R. (2018).

[7] https://nymag.com/intelligencer/2015/10/willie-nelson-crusade-stop-big-pot.html?gtm=bottom&gtm=top

[8] https://www.theverge.com/2016/2/5/10921432/marley-natural-marijuana-launch-price

[9] https://phylos.bio/our-company/

[10] https://www.leafly.com/

[11] Stoa, R. (2017). Marijuana appellations: The case for cannabicultural designations of origin. Harvard Law and Policy Review, 11(2), 16-16.