Az illegális migráció és a drogkereskedelem közötti kapcsolat az elmúlt években egyre hangsúlyosabb kutatási és biztonságpolitikai témává vált Európában. A szakirodalom szerint a két jelenség a mögöttes transznacionális szervezett bűnözői hálózatokon keresztül kapcsolódik össze, amelyek gyakran több illegális tevékenységet párhuzamosan képesek működtetni. Különösen a balkáni útvonal tekinthető kulcsfontosságú infrastruktúrának, amely egyszerre szolgálja az illegális migráció és a kábítószer-kereskedelem logisztikai igényeit, miközben jelentős gazdasági hasznot generál a bűnszervezetek számára. A régióban működő hálózatok sok esetben komplex, több országon átívelő rendszerek, amelyek embercsempészetet, drogkereskedelmet és más illegális tevékenységeket is lefednek.

Vizsgáljunk meg 1-2 konkrét, Európát érintő példát, ahol a drogkereskedelem és a migráció szorosan összefonódik.

Napjainkra, a Hollandiában működő, transznacionális kapcsolatokkal rendelkező, Balkánról érkezett bűnszervezetek központi szereplőkké váltak, különösen a Dél-Amerikából Európába irányuló kokainimport irányításában. Ezek a szervezetek leginkább albán kötődéssel rendelkeznek és hatékony hálózatokat építettek ki az utóbbi évtizedekben. Elsősorban a kokainra összpontosítanak, kisebb mértékben pedig szintetikus drogokkal és kannabisztermeléssel is foglalkoznak. A kokain nagy részét Ecuadorból és Kolumbiából szállítják Hollandiába, leggyakrabban Rotterdam és Vlissingen kikötőin keresztül, valamint Belgiumban Antwerpenen át. A nyugat-balkáni bűnözői csoportok – közvetlen kapcsolatokkal a dél-amerikai kartellekhez – az Európába importált kokain mintegy egyharmadát irányítják, hasonló hálózatokra támaszkodva. Fontos azonban, hogy a kokainkereskedelem mellett a nyugat-balkáni bűnözői csoportok heroin és fegyverek importjában, emberkereskedelemben, beltéri kannabisztermesztésben, valamint szintetikus drogok exportjában is részt vesznek.[1]

A drogkereskedelem és az illegális migráció közötti kapcsolat tehát első sorban a meglévő infrastruktúra kihasználásában rejlik. Az illegális migráció elősegítése jelentős profitot termel (évente becslések szerint 4,7–6 milliárd eurót), miközben viszonylag alacsony kockázatot jelent az elkövetők számára. A hatóságok leggyakrabban az alacsonyabb szintű közreműködőket kapják el. A fokozódó verseny, az egyre nagyobb szintű professzionalizáció és a szigorodó határellenőrzések pedig több erőszakhoz vezettek – mind az illegális migránsokkal, mind a rivális csoportokkal és a hatóságokkal szemben –, valamint növelték a csempészési díjakat és a migránsokra leselkedő kockázatokat.[2]

Egy másik példa Svédország, ahol a törvénykezésnek és bűnüldözésnek szintén fel kellett vennie a versenyt az utóbbi évek professzionalizálódó drogkereskedelmével és illegális migrációt elősegítő hálózatokkal. A szervezett bűnözés képe Svédországban jelentősen átalakult a 2000-es évek óta: a hagyományos motoros bandákat fokozatosan felváltották a lazábban szervezett, területi alapon működő hálózatok, amelyeket gyakran második generációs legális és illegális bevándorlók vezetnek. Tevékenységeik közé tartozik többek között a drogkereskedelem, az embercsempészet és a pénzmosás. A bevételi források diverzifikálása ellenállóbbá tette a szervezett bűnözést a rendvédelmi fellépéssel szemben. Az olyan nagyvárosok, mint Stockholm, Göteborg és Malmö a bandatevékenység gócpontjai — 2025 januárjában például csak Stockholmban több mint 30 robbantás történt, amelyek többsége bandákhoz köthető zsarolási kísérletekhez kapcsolódott. A bűnszervezetek egyre inkább transznacionálissá váltak. A hírhedt Foxtrot banda tagjai például külföldi állampolgárságot szereztek annak érdekében, hogy külföldről irányíthassák tevékenységeiket, és ezzel kikerüljék a svéd hatóságok fellépését.[3]

A drogkereskedelem továbbra is az elsődleges bevételi forrást jelenti. A bűnbandák arra törekszenek, hogy földrajzilag jól körülhatárolt területeken monopolizálják a kábítószerpiacot, ami fokozza a csoportok közötti erőszakot, és a tevékenységek terjeszkedését a nagyvárosokon túlra is. A svéd bűnözők egyre növekvő jelenléte a tranzitcsomópontokban – elsősorban Spanyolországban és Hollandiában – lehetővé teszi a helyi hálózatok számára, hogy könnyebben hozzáférjenek a kábítószerekhez. Emellett a fuvarozási és logisztikai ágazatban működő legális vállalkozásokat gyakran használják fedőtevékenységként nagyobb drogszállítmányok mozgatására is.[4]

Mi állhat a hátterében a svéd példának?

Alapvetően azt láthatjuk, hogy a válság több tényezőből ered. Svédország nyitott kapuk politikája, a gyenge integrációs erőfeszítésekkel, valamint a szervezett bűnözés visszaszorítására irányuló átfogó nemzeti stratégia hiányával együtt hozzájárult a bűnözési hullám kialakulásához. Ezzel szemben a szomszédos Dánia Európa egyik legszigorúbb bevándorlási szabályozását alkalmazza, amely magában foglalja a kötelező nyelvi és kulturális teszteket, az anyagi önfenntartás követelményét, valamint a családegyesítés korlátozását. Emellett szigorúbb büntetési rendszerrel, proaktív rendészeti gyakorlattal és kiutasítási politikával is rendelkezik.[5]

A szegregáció szintén kulcsszerepet játszik, mivel a nagy létszámú bevándorló népesség izolált külvárosi területeken koncentrálódik, ami elidegenedéshez és párhuzamos társadalmak kialakulásához vezet. 2023-ra Svédországban 59 úgynevezett „sérülékeny területet” azonosítottak – ezek alacsony társadalmi-gazdasági státuszú városrészek, ahol a bűnszervezetek jelentős befolyással rendelkeznek: ellenőrzik a helyi vállalkozásokat, félelemkeltéssel és kényszerrel irányítják a társadalmi viselkedést, valamint fiatalokat toboroznak.[6]

Hogyan veszi fel a harcot Svédország?

2025 januárjában a kormány javaslatot tett arra, hogy megvonják a svéd állampolgárságot azoktól a kettős állampolgárságú bandatagoktól, akik a közbiztonságot veszélyeztető bűncselekményeket követnek el. Emellett bizonyos közszférában dolgozókat arra ösztönöznének, hogy jelentsék az okmányokkal nem rendelkező migránsokat a bevándorlási hatóságoknak.

Svédország összetett küzdelmet folytat a szervezett bűnözés ellen, amely túlmutat a nemzeti határokon. Gunnar Strömmer igazságügyi miniszter szerint az erőszakos bűncselekmények visszaszorítása hosszú folyamat lesz, mivel a bűnszervezetek egyre inkább beszivárognak az igazságszolgáltatási rendszerbe. Bár a szigorúbb rendészeti intézkedések és a kibővített nyomozati jogkörök rövidtávon csökkenthetik az erőszakos bűnözést, a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy társadalmi reformok nélkül a bűnözői tevékenységek inkább alkalmazkodnak, mintsem megszűnnek. Tartós megoldást a határokon átnyúló rendészeti együttműködés – például az Europolon keresztül, illetve a szomszédos skandináv országokkal kialakított kétoldalú partnerségek – jelenthet, amelyet kiegészítenek a bizonyítékokon alapuló, korai beavatkozást célzó programok a sérülékeny térségekben, valamint az online bandatoborzás visszaszorítását célzó inté

[1] https://riskbulletins.globalinitiative.net/see-obs-018/01-western-balkan-criminal-groups-netherlands.html

[2] Luyten K. (2025). The facilitation of irregular migration by criminal networks. EPRS | European Parliamentary Research Service

[3] https://bisi.org.uk/reports/the-rise-of-organised-crime-in-sweden

[4] https://bisi.org.uk/reports/the-rise-of-organised-crime-in-sweden

[5] https://bisi.org.uk/reports/the-rise-of-organised-crime-in-sweden

[6] https://bisi.org.uk/reports/the-rise-of-organised-crime-in-sweden