Már nem fiús dolog a droghasználat – Mit mutat az ESPAD 2024 a magyar fiatalok szerhasználatáról?
Téglásy Kristóf
2026.06.02.
A magyar közbeszédben a kábítószer-használat még mindig gyakran úgy jelenik meg, mint egy szűk társadalmi csoportot érintő deviancia, amely elsősorban fiatal férfiakhoz, perifériára sodródott közösségekhez vagy a „drogos szubkultúrákhoz” kapcsolódik. Az ESPAD 2024 (European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs) kutatás, mely átfogó képet ad a 9–10. évfolyamos, jellemzően 15–16 éves fiatalok szerhasználati és addiktológiai mintázatairól, eredményei azonban ennél jóval árnyaltabb és egyben aggasztóbb képet rajzolnak. A szerhasználat ugyanis egyre kevésbé tekinthető marginális jelenségnek, miközben a hagyományos nemi különbségek fokozatosan eltűnnek, és egyre szorosabb kapcsolat figyelhető meg a szerhasználat, a mentális egészség és a társadalmi környezet között.
A kutatás szerint továbbra is a kannabisz a legelterjedtebb illegális szer a magyar középiskolások körében. Ez önmagában nem meglepő, hiszen az elmúlt két évtizedben egész Európában a kannabisz vált a fiatalok első számú illegális szerévé. Az azonban már figyelemre méltó, hogy a magyar adatok több mutató esetében meghaladják az európai átlagot. Miközben az ESPAD európai összesítése szerint a 15–16 éves fiatalok körében a valaha történt kannabiszhasználat aránya 12 százalék körül mozog, Magyarországon egyes mutatók ennél magasabb előfordulást jeleznek. Különösen a rendszeres használat és a magas kockázatú fogyasztási mintázatok növekedése ad okot aggodalomra.
A kannabisz ugyanakkor már nem ugyanazt jelenti a mai tizenévesek számára, mint egy generációval ezelőtt. A kilencvenes és kétezres években a marihuána használata gyakran valamiféle ellenkulturális identitás vagy lázadás kifejeződése volt. A mai fiatalok jelentős része azonban már nem tekinti különösebben veszélyesnek ezt a szert. A közösségi média felületein, az online tartalmakban és a popkultúrában a kannabisz sok esetben a kikapcsolódás, a stresszoldás vagy az önkifejezés legitim eszközeként jelenik meg. Az észlelt kockázat csökkenése pedig a kutatások szerint szoros összefüggést mutat a fogyasztás növekedésével.
Mindeközben maga a kannabiszpiac is jelentősen átalakult. A hagyományos marihuána és hasis mellett megjelentek a koncentrált THC-kivonatok, a vapekészítmények, az ehető kannabisztermékek és más alternatív fogyasztási formák. Ezek a készítmények sok esetben jóval magasabb hatóanyag-tartalommal rendelkeznek, mint a korábbi generációk által ismert termékek. Vagyis miközben a társadalmi megítélés enyhül, bizonyos egészségügyi kockázatok valójában növekednek.
Az ESPAD egyik legfontosabb üzenete, hogy nem csupán a kipróbálás gyakorisága nőtt, hanem egyes esetekben a problémás használat is. A magas kockázatú kannabiszhasználat arányának emelkedése arra utal, hogy egyre több fiatal esetében nem alkalmi kísérletezésről, hanem rendszeres fogyasztásról beszélhetünk. A nemzetközi szakirodalom szerint a serdülőkori intenzív kannabiszhasználat összefüggésbe hozható a tanulmányi teljesítmény romlásával, a motiváció csökkenésével, bizonyos pszichiátriai tünetek megjelenésével és a későbbi függőségi problémák fokozott kockázatával. Különösen érzékeny időszakban történik mindez, hiszen a serdülőkor az agyi fejlődés egyik legfontosabb szakasza.
A magyar adatok ugyanakkor nemcsak a kannabiszról szólnak. Az elmúlt években növekedett az új pszichoaktív szerek, a dizájner drogok, valamint a visszaélésszerű gyógyszerhasználat előfordulása is. Bár ezeknek a szereknek a prevalenciája továbbra is alacsonyabb, mint a kannabiszé, a szakemberek számára különösen fontos jelzés, hogy a fiatalok szerhasználati repertoárja egyre változatosabbá válik. A hagyományos drogpolitikai kategóriák – alkohol, dohány, illegális drogok – ma már egyre kevésbé írják le pontosan a valóságot.
Még jelentősebb változás figyelhető meg a nemi különbségek alakulásában. Az ESPAD történetének első évtizedeiben a droghasználat egyértelműen a fiúkhoz kötődött. A fiatal férfiak nagyobb arányban próbáltak ki illegális szereket, gyakrabban vállaltak egészségügyi kockázatokat, és általában magasabb prevalenciaértékeket mutattak. Az elmúlt tíz év azonban alapvetően átírta ezt a képet.
A legfrissebb adatok szerint a különbségek jelentős része eltűnt, egyes mutatók esetében pedig a lányok felzárkózása figyelhető meg. Ez nem azt jelenti, hogy a fiúk kevesebb drogot fogyasztanának, hanem azt, hogy a lányok szerhasználata közelíteni kezdett a fiúkéhoz. Hasonló folyamat figyelhető meg több nyugat-európai országban is, ahol a korábban markáns nemi különbségek fokozatosan elhalványultak. A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a lányok esetében a szerhasználat gyakrabban kapcsolódik pszichés terheltséghez, szorongáshoz vagy hangulati problémákhoz, míg a fiúknál nagyobb szerepet játszanak az impulzív, kockázatkereső viselkedési mintázatok.
Külön figyelmet érdemel a gyógyszerhasználat kérdése. Miközben a klasszikus illegális drogok esetében a nemi különbségek kiegyenlítődnek, a nyugtatók, altatók és egyéb gyógyszerek nem orvosi célú használata továbbra is jelentősen gyakoribb a lányok körében. Ez a jelenség nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában megfigyelhető. A háttérben gyakran szorongásos problémák, hangulati zavarok, teljesítménykényszer vagy egyéb pszichés terhek állnak. Ebben az értelemben a gyógyszerabúzus egyfajta korai figyelmeztető jelként is értelmezhető a fiatalok mentális egészségének romlására. A szerhasználat mögött sok esetben nem a szerek iránti kíváncsiság áll, hanem a stressz, a szorongás, a teljesítménykényszer, a társas kapcsolatok problémái vagy éppen a jövővel kapcsolatos bizonytalanság. Ebből következően a megelőzés sem lehet kizárólag tiltásokra épülő rendszer. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a leghatékonyabb prevenciós programok egyszerre foglalkoznak a mentális egészség fejlesztésével, a családi kapcsolatok erősítésével, az iskolai közösségek támogatásával és a kockázatos magatartások korai felismerésével.
A legfontosabb tanulság talán az, hogy a mai fiatalok szerhasználata már nem írható le a korábbi évtizedek sémáival. A kannabisz normalizálódása, az új pszichoaktív termékek megjelenése, a lányok felzárkózása és a gyógyszerhasználat növekvő jelentősége egyaránt azt mutatja, hogy a prevenciós és egészségpolitikai válaszokat is újra kell gondolni. Nem egyszerűen több információra van szükség a drogokról, hanem olyan komplex megközelítésre, amely a fiatalok életvilágát, mentális állapotát és társadalmi környezetét egyaránt figyelembe veszi. Az ESPAD 2024 egyik legfontosabb üzenete éppen az, hogy a szerhasználat ma már nem csupán addiktológiai kérdés, hanem generációs és társadalmi kihívás is.
Forrás:
