A beltéri és szabadtéri zenei rendezvényeken a pszichoaktív szerfogyasztás is viszonylag gyakran fordul elő. A drogprevencióval szorosan összefügg az ártalomcsökkentés, amely mindazon gyakorlati beavatkozások összefoglaló neve, amelyek célja a szerfogyasztás okozta egyéni és makroszintű egészségügyi, szociális és gazdasági kockázatok mérséklése. A cikk célja az ártalomcsökkentés tevékenységei közé sorolt party ártalomcsökkentés bemutatása a történeti távlatokból kezdve az elméleti irányelveken keresztül a gyakorlati tevékenységekig bezárólag. 

Ártalomcsökkentés alatt definíció szerint mindazon gyakorlati beavatkozásokat értjük összefoglalóan,  amelyek célja a pszichoaktív szerfogyasztás (ideértve természetesen a legális és illegális szereket egyaránt) okozta egyéni és makroszintű egészségügyi, szociális és gazdasági károk mérséklése. Az ártalomcsökkentés szemlélete tehát abból indul ki, hogy a pszichoaktív szerfogyasztás különböző szintű kockázatokat rejthet magában, ezeket azonban lehetséges csökkenteni. A kockázatok szintje számos tényezőtől függhet, ide tartozik a szer típusa, dozírozása, kereszthatása más pszichoaktív szerekkel, a fogyasztó élettani és pszichés adottságai stb., ami alapján előfordulhat, hogy egy adott illegális pszichoaktív szer fogyasztása (pl. MDMA) valaki számára problémamentes, azonban ugyanennek a szernek ugyanilyen dózisa más számára komoly fizikai tünetekhez vezethet (pl. hőguta). 

Az ártalomcsökkentő programok közt kifejezetten egyedi tevékenységet jelent a party ártalomcsökkentés, más elnevezéssel party service vagy „bulisegély”. Ennek megjelenése tulajdonképpen egyidős a modern kori rendezvényekkel. A szabadtéri zenés-táncos rendezvényeken – különösen ahol megjelent a legális és illegális szerfogyasztás, vagyis gyakorlatilag mindenhol – már a kezdetektől fogva jelen volt a közösségi szellem, az egymásról gondoskodás kifejeződése is. Már Woodstockban is írtak a szórakozókra odafigyelő szermentes segítőkről, akik folyadékkal látták el társaikat vagy biztonságos helyre kísérték, akiknek erre volt szükségük. 

A zene önmagában – tehát bármilyen pszichoaktív szer használata nélkül – is lehet tudatmódosító hatású. Ez a techno jellegű zenékre különösen igaz, hiszen ezek átlagosan 120-140 bpm (ütem/perces) gyorsaságúak, ami pedig megközelítőleg az emberi szívdobogás ritmusának a kétszerese, így a zenére a tánc közben szinkronba kerülnek a szívdobbanások a lépéseikkel. Ez a hatás a goa műfajoknál, amelyek még ennél is gyorsabbak, még kifejezettebbé válhat. Egy ilyen partin a másnap hajnalig vagy még tovább tartó közös tánc egyfajta hipnotikus „rituálévá” válik, ahol a DJ, mint egyfajta modern spirituális sámán a ritmuson keresztül közös utazásra viszi a partizókat. A nagy létszám és a zene által kiváltott transz eksztatikus révülete akár a transzperszonális pszichológia által leírt csúcsélményeként is értelmezhető. Mindezek alapján kijelenthető, hogy az elektronikus zene egyes műfajai kifejezetten kedveznek a megváltozott tudatállapotoknak. 

A party ártalomcsökkentés nemzetközi irányelvei 

Ahogy korábban is láttuk, az emberiséggel egyidős pszichoaktív szerfogyasztás a modern kori nagy közösségi eseményeken – a zenés táncos rendezvényeken is gyakran megjelenik. Ezzel párhuzamosan a rendezvényszervezők közül egyre többen ismerik fel a felelősségüket a rendezvényeik biztonságossá tételében, ennek a nyomásnak megfelelően formálódnak a drogpolitikai fórumokon állásfoglalások a rendezvények biztonságosabbá tételéről. Ezek kapcsán Marlatt (1996) utal a Londoni Drogpolitikai Fórum irányelveire:  

1. A szórakozóhelyeket biztonságossá kell tenni, hogy a drogok ne legyenek hozzáférhetők.
2. A környezeti tényezők közül kiemelt az ingyenes hideg ivóvíz hozzáférhetősége és a szellőztetés, érdemes olyanpihenőhelyetbiztosítani, ahol a szórakozó fiatal informálódhat, tanácsot kaphat a drogok kapcsán is. 
3. A személyzet legyen képes megkülönböztetni a részegség és a drogok okozta tüneteket, hogy veszélyhelyzetben megfelelően intézkedhessen, pl. mentő értesítése
4. Érdemes együttműködést szervezni a helyszín tulajdonos, rendezvényszervező és a segítő szervezetek között.
5. Hiteles és megfelelő információkat kapjanak a szórakozók a drogokról, amit leginkább egy képzett jelenlévő segítő adhat meg.

Mindezek alapján vannak a szervezők részére szóló kifejezett ajánlások: 

1. Biztosíts ingyen elérhető, hideg ivóvizet mindenkinek a rendezvény végéig!
2. Gondoskodj a megfelelő szellőztetésről!
3. Legyen biztonságos ruhatár!
4. Rendezz be nyugodt, elszeparált pihenőhelyet kényelmes ülőhelyekkel! 
5. Ne engedj be több vendéget, mint ahányan kényelmesen elférnek!
6. Mindig legyen elérhető egy képzett elsősegélynyújtó!
7. Ötszáz főnél nagyobb rendezvényeken legyen orvosi készenlét egy elkülöníthető helyiségben!
8. Engedd be az ártalomcsökkentő csapatot, segítsd a munkájukat (folyadék- és szőlőcukorosztás, stb.)!
9. Előzetesen tájékozódj és segítsd a vendégek tájékoztatását a biztonságos éjszakai közlekedésről!
10. Emlékeztesd magad arra, hogy szervezőként a kulturált szórakoztatás fontosabb, mint a pénz! (Marlatt, 1996).

A partykon végzett ártalomcsökkentés magyarországi gyakorlata 

A pszichedelikumok iránti érdeklődés és a kutatás az utóbbi pár évtizedben új lendületet kapott, így a téma iránt a nemzetközi információforgalom is megélénkült. Fontos tudatosítanunk, hogy a drogokon belül a pszichedelikumok halmaza is viszonylag nagy, amibe roppant gazdag és sokszínű tulajdonságokkal rendelkező hatóanyag tartozik. A szereket hatásaik szerint főcsoportonként szokás csoportosítani, amik közül a pszichedelikumok hagyományosan a hallucinogének csoportjába sorolhatók. A sokféle szer természetesen máshogyan hat a szerhasználóra pszichés és fizikai szempontból is egyaránt. Ezek alapján természetesen a különböző szerekben rejlő ártalmak, lehetőségek vagy veszélyek is egészen eltérőek függetlenül azok legális vagy illegális besorolásától. Ennek megfelelően pedig a szerek okozta akut ártalmak is különböző megközelítést igényelhetnek (Nutt és mtsai, 2007). 

2001 óta egy önszerveződő közösség tagjai működtetik a daath.hu weboldalt, amely a hazánkban jelenlévő felbukkanó pszichoaktív szerek kapcsán objektív információforrás. A Daath oldalán elérhető információk célja semmi esetre sem a drogok fogyasztásának elősegítése, hanem sokkal inkább a kockázatok tudatosítása, tehát abszolút ártalomcsökkentő célzattal működik (Móró és Rácz, 2013). 

A Daath weboldalán kapott helyett a DÁT2 Psy Help Kézikönyv is, amely méltán illeszkedik a nemzetközi ártalomcsökkentő kézikönyvek sorába (Oak és munkatársai, 2015). A kiadvány meghatározó szakmai anyag valamennyi magyarországi parti ártalomcsökkentő önkéntes képzésében, de nyilván elsősorban a DÁT2 közösség tagjai számára. A kézikönyv meghatározza a tevékenységi kört, vagyis azt, hogy a csapat önkéntesei goa/psy partykba és fesztiválokra járnak ártalomcsökkentés céljából. A vitaminok, ivóvíz, ropi, és szőlőcukor osztása mellett droginformációt és egyéb segítő szolgáltatásokat és pszichológiai segítséget („lelkisegély”) nyújtanak, valamint vállalják a pszichedelikus vészhelyzetek (az úgynevezett „difficult experience”) és spirituális krízisek kezelését is, amennyiben ez szükségeltetik. A csapat bázisain rendszerint talált tárgyak osztályát is üzemeltetnek. A kézikönyv részletesen bemutatja az önkéntesek beválasztásának szempontjait, a szolgáltatás megszervezését (pl. a bázis elhelyezése, időbeosztás, stb.) A tagok a képzés és néhány „bevetés” hatására képesek az alábbi helyzetek azonosítására és megfelelő kezelésére: 

Orvosi vészhelyzetek: Ezek olyan komoly szituációk, ahol a biológiai test rendszerének egysége kerül veszélybe, és ahol kezelés nélkül valamilyen fokú szervi károsodás következne be. Ekkor indokolt a korábbi egészségi állapot vagy a használt szer azonosítása, hiszen akár újraélesztésre, vagy szerspecifikusan a test hűtésére vagy fűtésére is oda kell figyelni. 

Pszichológiai vészhelyzetek: Ekkor a személyek fiziológiailag biztonságban vannak, de érzelmi tartalmaik feldolgozásában nehéz folyamatokon mennek keresztül. Személyes témáik érinthetnek identitásbeli és párkapcsolati problémákat, különféle függőségeket, és élethelyzet-kezelési nehézségeket. A pszichológiai vészhelyzetek kezelésére a legjobb módszer a gondoskodó és együtt érző meghallgatás (konkrét tanácsok adása nélkül).  

Pszichiátriai vészhelyzetek: Ez a kategória leginkább a korábbi pszichiátriai zavarokkal küzdő személyekre érvényes, de beletartoznak a pszichoaktív szerek által kiváltott akut pszichotikus epizódok is. Ugyan sokszor egy tapasztalt segítő képes lehet oldani az ilyen típusú tüneteket, komolyan megfontolandó lehet a páciens átszállítása professzionális mentális ellátóhelyre, amennyiben a személy önkárosító, szuicid vagy erőszakos viselkedést tanúsít. 

Pszichedelikus vészhelyzetek: A pszichedelikus vészhelyzetek (psychedelic emergency, „PsyEm”) olyan, hallucinogének által kiváltott szituációk, ahol a személy – jelentős tudatváltozása miatt – nehéz mentális folyamatokon megy át. Ezekben a helyzetekben a világ, test és elme észlelései nagymértékben megváltozhatnak, ami szorongást és félelmet válthat ki. A gondolati folyamatok körbejárhatnak, a rövid és hosszú távú memória nagyfokúan romolhat. A hallucinációk és téveszmék valósaknak tűnhetnek, és a figyelem befelé vagy valótlan dolgok felé fordulhat. Egyes esetekben elfojtott érzelmi tartalmak vagy traumatikus emlékek bukkanhatnak a felszínre. Mivel a droghatás idővel – a normális metabolikus tevékenység által – fokozatosan múlik, a segítő folyamat csupán néhány órás aktív törődést igényel.  

Spirituális vészhelyzetek: A spirituális vészhelyzetek (vagy spirituális krízisek) esetében a személy által felvetett absztrakt gondolatoknak egyedi mélysége és transzcendens jellege van. Az elmélkedések témái általában nem szokványos személyes problémákat érintenek, hanem ezeken túlmutató, a létezés „nagy kérdéseire”, valamint az egyén (mint emberi lény) és az univerzum viszonyára vonatkozhatnak. Ilyen esetekben a személyt biztosítani kell arról, hogy a tudatállapota valóban nagyon egyedi, és egy olyan átalakulási folyamat része, mely által teljesebb emberi lénnyé válhat. A személyt bátorítani lehet a helyzet megélésére és feltárására, és irányítani lehet e folyamatban a saját vallásos, spirituális, vagy ideológiai háttere szerint (melyek szintén változhatnak) (Móró, Stukas, Tarnai, 2013). 

Irodalomjegyzék 

Marlatt, G. A. (1996): Harm reduction: come as you are. Addictive behaviors, 21, 6, 779-788. 

Móró, L., Rácz, J. (2013): Online drug user-led harm reduction in Hungary: a review of “Daath”. Harm reduction Journal, 10, 18, 1-9. 

Móró, L., Stukas, A., Tarnai, V. (2013): DÁT2 Psy Help Kézikönyv. https://www.daath.hu/dat2/psy-help/ Letöltve: 2021. március 1. 

Nutt, D., King, L. A., Saulsbury, W., Blakemore, C. (2007): Development of a rational scale to assess the harm of drugs of potential misuse. Lancet, 369, 1047-1053. 

További elemzéseink, amelyek érdekelhetik