Számos elmélet foglalkozik a család szerepével a függőségek kialakulásában és fenntartásában. A rendszerszemlélet megközelítésének értelmében a kábítószerrel való visszaélés a család kóros működésének tüneteként is felfogható. Hogyan tölthet be a család védő szerepet?
Hogyan működik a család, mint élő rendszer?
Ezen szemlélet legfontosabb alaptétele, hogy a rendszer több az egyes elemek működésének összegénél. Ennek értelmében a szűk családi közösséget nem csupán a szülői, házastársi, gyermeki, testvéri szerepek alkotják, hanem a közöttük létrejövő és dinamikusan alakuló kölcsönhatások. A tagok folyamatos interakcióban állnak egymással, mely hat az egész közeg működésére. A rendszer folyamatosan törekszik a homeosztázis, azaz az egyensúly megvalósítására és megtartására. A másik rendkívül fontos alaptétel a határokhoz kapcsolódik, melyek elkülönítik egyik rendszert a másiktól. A családok esetében a külső és a belső határoknak is megfelelően kell működniük ahhoz, hogy az egyes alrendszerek kialakuljanak. Ha a külső határok túl merevek, a környezet ingerei nem érik el megfelelő mértékben a rendszert, melynek következtében a család nem fog tudni beilleszkedni a társadalomba. A túlságosan áteresztő határok sem előnyösek, hiszen védelmi funkciójuk megszűnik, és az “illetéktelen behatolók” bármikor sebet ejthetnek a családban. A belső határok az egyes alrendszereket hivatottak elkülöníteni. Fontos, hogy a szülői és a gyermeki egység differenciálódjon a szerepek megtartása miatt. Amennyiben ezek összemosódnak és a gyermek szülői feladatokat lát el, parentifikációról beszélünk.
A rendszerszemléleten belül több irányzat taglalja a családok működésének kérdéseit, melyekre különböző, ám mégis egy forrásból töltekező családterápiás alapokat dolgoztak ki a szakemberek. A strukturális irányzat a család szerkezetével foglalkozik, és rendkívül nagy hangsúlyt fektet a határokra. Tipikus zavar ebben a megközelítésben a parentifikáció (amikor a gyermek átveszi az egyik szülő szerepét), a struktúra sérülése 1-1 tag hiánya miatt, továbbá az alrendszerek kialakulatlansága. A stratégiás nézet a nyílt és rejtett kommunikációt veszi alapul, mely minden közösségben másképpen alakul. Valamennyi családban léteznek íratlan szabályok, szokások, melyekkel jó, ha tisztában vagyunk, hiszen a hierarchia megalapozója lehet. A problémák rendszerszintű orvoslására a családterápia remek lehetőségeket kínál. Az edukatív jellegű, több személlyel folytatott ülések lehetőséget adnak az egyénnek a társa megértésére, illetve más szempontok előtérbe helyezésére. Segítenek, hogy a közösséget, amiben élünk a kölcsönhatások felfedezésével teljes egészében tudjuk szemlélni.
