A diabétesz kezelésére kifejlesztett új gyógyszerek, mint az Ozempic, a Wegovy vagy a Rybelsus, az utóbbi években váratlanul a tudományos érdeklődés középpontjába kerültek. Egyre több kutató vizsgálja, hogy ezek a GLP‑1 receptoragonisták nemcsak az anyagcserére, hanem az agy jutalmazási rendszerére is hatással lehetnek, ami új lehetőségeket nyithat a függőségek kezelésében. A drogfüggőség évtizedek óta az egyik legösszetettebb egészségügyi kihívás, amely biológiai, pszichológiai és társadalmi tényezők szoros összefonódásából áll. A jelenleg alkalmazott terápiák – a kognitív viselkedésterápiától a gyógyszeres kezeléseken át a közösségi rehabilitációs programokig – sok esetben hatékonyak, de messze nem mindenkinél hoznak tartós eredményt. Éppen ezért különösen izgalmas, hogy olyan szerek, amelyeket eredetileg teljesen más célra fejlesztettek, képesek lehetnek csökkenteni a sóvárgást vagy módosítani a függőséghez kapcsolódó agyi folyamatokat. Ha ezek az előzetes eredmények megerősítést nyernek, a GLP‑1 alapú terápiák új fejezetet nyithatnak a szenvedélybetegségek kezelésében. A kérdés már nem csupán az, hogy működhetnek‑e, hanem az is, hogyan illeszthetők be a meglévő, sokszínű kezelési eszköztárba.

A semaglutidot (amely Ozempic, Wegovy és Rybelsus néven kerül forgalomba) eredetileg a diabétesz kezelésére fejlesztették ki. Alapvetően az inzulintermelés serkentésével és a vércukorszint stabilizálásával fejti ki hatását. Ezt a gyógyszertípust azonban egyre gyakrabban használják fogyás céljából is, annak ellenére, hogy eredetileg teljesen más indikációra kapott engedélyt. Az utóbbi időben pedig egy újabb lehetséges felhasználási területe iránt nőtt meg az érdeklődés, ami nem más mint a függőségek kezelése.[1]

A semaglutidot fogyás céljából szedő betegek beszámolói arra utalnak, hogy a gyógyszer csökkenti az étvágyukat és az ételek iránti sóvárgásukat, ám meglepő módon az alkoholfogyasztás, a dohányzás vagy más szerek iránti vágyukat is mérsékelheti.[2]

Vizsgáljuk meg először, hogy milyen erdeményeket mutattak az állatkísérletek.

A rágcsálókon és majmokon végzett állatkísérletek túlnyomórészt pozitív eredményeket mutattak. A vizsgálatok szerint a GLP‑1 agonisták képesek csökkenteni a fogyasztást és különböző szerek jutalmazó hatásait, beleértve az alkoholt, a nikotint, a kokaint és az opioidokat.[3]

Egy kutatócsoport áttekintette a rendelkezésre álló evidenciákat, és több mint 30 különböző preklinikai vizsgálatot azonosítottak. Ezek többsége kedvező eredményeket mutat a drogfogyasztás vagy a sóvárgás csökkentésében. A tanulmányok több mint fele pedig kifejezetten az alkoholfogyasztásra fókuszál.[4]

Ugyanakkor az állatmodellekből származó kutatási eredmények átültetése a függőséggel élő emberekre komoly kihívást jelent. Bár ezek az eredmények ígéretesek, még túl korai lenne kijelenteni, hogy a módszer biztonságos és hatékony lesz‑e alkoholfüggőségben, nikotinfüggőségben vagy más szerhasználati zavarban érintett embereknél.[5]

Az eddigi humán vizsgálatok vegyes eredményeket mutatnak. Az egyetlen nagyobb, alkoholfogyasztásra fókuszáló klinikai vizsgálat nem talált különbséget a GLP‑1 agonista és a placebo között, bár az elhízott résztvevők körében némi javulás látszott.[6]

Más kutatásokban azt találták, hogy a kezelés nem volt hatással a dohányzásra, ugyanakkor az alkoholfogyasztás csökkent néhány, főként túlsúlyos résztvevőnél. A jelenlegi, ellentmondásos eredmények miatt nagyobb és változatosabb populációkon végzett vizsgálatokra van szükség annak megértéséhez, hogy a GLP‑1 agonisták valóban hatékonyak lehetnek‑e a függőségek kezelésében, és ha igen, kik számára.[7]

A GLP‑1 agonisták pontos hatásmechanizmusa még nem teljesen tisztázott, de úgy tűnik, nemcsak a fogyasztást, hanem a sóvárgást is csökkenthetik. Állatkísérletekben a kokain és opioidok iránti vágy mérséklődött, különösen akkor, amikor a hatóanyagot közvetlenül a jutalmazási rendszer egyik kulcsterületére, a ventrális striatumba juttatták.[8]^,[9] Emberi agyi képalkotó vizsgálatokban az exenatid csökkentette az alkoholos ingerekre adott agyi választ, főként a jutalmazási és érzelemszabályozó régiókban.[10] Ugyanakkor továbbra sem egyértelmű, hogy ezek a szerek közvetlenül mérséklik‑e a sóvárgást embereknél, ezért ezt a jövőbeli kutatásoknak célzottan kell vizsgálniuk.

A GLP‑1 agonisták biztonságosságát tekintve, összességében eddig azt találták, hogy viszonylag biztonságosak egészséges felnőttekben, valamint cukorbetegséggel vagy elhízással élőkben. Ugyanakkor előfordulhatnak mellékhatások, például hányinger, emésztési panaszok és fejfájás.[11]

Bár egyesek számára nem jelent problémát a fogyás mint mellékhatás, másoknak ez kifejezetten kedvezőtlen lehet. Például aki eleve alultáplált vagy túl sovány, annak ez a gyógyszer nem biztos, hogy megfelelő. Emellett nagyon kevés vizsgálat készült olyan embereken, akik valamilyen függőségi zavarral élnek. Bizonyos mellékhatások pedig ebben a csoportban nagyobb kockázatot jelenthetnek. Friss kutatások például arra utalnak, hogy a GLP‑1 agonisták ritkán hasnyálmirigy‑gyulladást okozhatnak, márpedig az alkoholfogyasztási problémákkal élők eleve fokozottan veszélyeztetettek erre az állapotra.[12]

[1] Arunogiri S., Walker L., Anversa L. (2024). Can a drug like Ozempic help treat addictions to alcohol, opioids or other substances? The Conversation.

[2] Arunogiri S. et al. (2024)

[3] Klausen, M. K., Thomsen, M., Wortwein, G., & Fink‐Jensen, A. (2022). The role of glucagon‐like peptide 1 (GLP‐1) in addictive disorders. British Journal of Pharmacology, 179(4), 625-641.

[4] Arunogiri S. et al. (2024)

[5] Arunogiri S. et al. (2024)

[6] Klausen, M. K., Jensen, M. E., Møller, M., Le Dous, N., Jensen, A. M. Ø., Zeeman, V. A., … & Fink-Jensen, A. (2022). Exenatide once weekly for alcohol use disorder investigated in a randomized, placebo-controlled clinical trial. JCI insight, 7(19), e159863.

[7] Arunogiri S. et al. (2024)

[8] Hernandez, N. S., O’Donovan, B., Ortinski, P. I., & Schmidt, H. D. (2019). Activation of glucagon‐like peptide‐1 receptors in the nucleus accumbens attenuates cocaine seeking in rats. Addiction biology, 24(2), 170-181.

[9] Zhang, Y., Kahng, M. W., Elkind, J. A., Weir, V. R., Hernandez, N. S., Stein, L. M., & Schmidt, H. D. (2020). Activation of GLP-1 receptors attenuates oxycodone taking and seeking without compromising the antinociceptive effects of oxycodone in rats. Neuropsychopharmacology, 45(3), 451-461.

[10] Klausen, M. K. et al. (2022)

[11] Arunogiri S. et al. (2024)

[12] Sodhi, M., Rezaeianzadeh, R., Kezouh, A., & Etminan, M. (2023). Risk of gastrointestinal adverse events associated with glucagon-like peptide-1 receptor agonists for weight loss. Jama, 330(18), 1795-1797.