A cikk célja a pszichoanalízis történetének és alapfogalmainak rövid bemutatása, hogy a Freud-ot követő jelentősebb irányzatok elméleti megközelítései is érthetővé váljanak. A pszichoanalízis elméletei közül persze számos mára megcáfolódott, számos elmélet felülíródott, azonban alapgondolatai a mai napig érvényesen hatnak a drogfüggőség kialakulásának és gyógyításának megértésében. A legismertebb önmedikalizációs modell ismeretében fontos tudatosítani, hogy a drogfüggőség hátterében személyiségfejlődésbeli elakadás is lehet, amely így pszichoanalitikusan orientált módon is kezelhető.
A pszichoanalízis története röviden
A pszichoanalízis elmélete és gyakorlata körülbelül egy évszázados, így számos elmélete megcáfolódott, számos elmélete felülíródott, azonban alapgondolatai a mai napig érvényesen hatnak, kutatások tárgyát képezik. A napjainkban zajló pszichoanalitikusan orientált vizsgálatok a modern kor követelményeinek is megfelelő bizonyítékokon alapuló orvoslás kritériumait is kiállják, így a pszichoanalitikus szemléletnek a modern egészségügyi gyakorlatban is helye van. Amint pedig látható, a gyakran elvontnak tűnő hipotetikus elméletek a klinikai gyakorlat számos terepén, így a drogfüggőség kialakulásának és gyógyításának megértésében is praktikus lehet.
Freud szerint az emberi viselkedést, elsősorban a mélyben – a tudattalanban -meghúzódó pszichés tényezők határozzák meg. Ebből következik a topográfiai modell: a tudatos, a tudatelőttes és a tudattalan tartalmak egymástól viszonylag elzártan, más és más hozzáférhetőséggel vannak jelen az egyén életében (Freud, 1990). Ezek kapcsolatban vannak egymással, és a közöttük levő interakciók fogják irányítani az egyén viselkedését, gondolkodását, érzéseit – a kóros viselkedések tehát a belső erők közötti konfliktusok eredményei. A viselkedés és a viselkedési zavarok kialakulásában alapvető tényező a koragyermekkori szükségletek kielégítése vagy frusztrációja. Ezért, ha meg akarjuk érteni egy jelenben ható, jelenben történő viselkedésnek az értelmét, akkor Freud szerint végig kell nyomozni a kora gyermekkorig. Ezt követően Freud sorra kidolgozta a pszichoanalitikus szemlélet alapvetéseit (Freud, 1990):
Pszichés determinizmusról írt, vagyis semmi sem véletlen, minden tettünk jelentéssel bír, szándék és cél vezérli pl. alantas viselkedés, bizarr viselkedés, álom, elszólás – ez mind-mind információt hordoz és megfejthető. Fixáció-regresszió modellben gondolkodik, vagyis a libidó, amely az egyén testrészeit megszálló szexuális energia a fejlődés során jelentkező életesemények miatt fixálódhat, később egy hasonló helyzetben az egyén erre a pontra esik vissza, amit regressziónak nevez, így pedig tudattalan elhárításként is funkcionál. Kidolgozásra került a strukturális modell: az id-ego-superego hármasa, amik mint belső erők dinamikus egyensúlyban kell működjenek, ebből fakadóan az egyensúlyvesztés tüneteket okoz. A belső intrapszichikus erők küzdelmét neuróziselméletként is nevezte, amely specifikusan arra utal, hogy a lappangó tudattalan vágy és védekezés összeütközésének eredménye lesz a tünet. Freud később elkezdte leírni a páciensek által használt tudattalan elhárítómechanizmusokat, többek közt az elfojtást (nem enged tudatossá válni), a regressziót, reakcióképzést, hasítást és a projekciót, ezt a munkát később pszichoanalitikus lánya, Anna Freud vitte tovább. Mindezek alapján a pszichoanalitikus terápia célja a tudattalan tudatossá tétele, amely során a terapeuta fő taktikai alapelvei az absztinencia, az anonimitás és a neutralitás (Freud, 1990).
Freud életművének fontos pillére a szexualitás, amely a személyiségfejlődésben is hangsúlyos: szerinte a személyiség erői a fejlődés egész ideje alatt, már a kora csecsemőkortól fogva aktívak. Az ilyen összeütközések az id, az ego és a superego folyamatos igazítását igényli, mely, ha sikeres a fejlődést gyarapítja. Bizonyos hatásokra az id, az ego és a szuperego nem érik megfelelő tempóban, illetve nem működik elég hatékonyan, ekkor a fejlődés egy meghatározott szakaszban fixálódik (Freud, 1995).
A Freud utáni pszichoanalízis
Már Freud életében is számos tanítványa lett egyben kritikusa is, akik kisebb-nagyobb szemléleti és pszichoterápiás különbségek mentén saját irányzatokat indítottak. A pszichoanalízisen alapuló terápiákat összefoglaló nevükön pszichodinamikusan orientált pszichoterápiáknak nevezzük. A Freud-i pszichoanalízis később több pszichodinamikus elméletben folytatódott, ilyen az egopszichológia, a selfpszichológia és a tárgykapcsolat elméletek. Az egopszichológia (Heinz Hartmann nevéhez köthető) szerint az ego függetlenebb és erőteljesebb, mint korábban feltételezték és a konfliktusmegoldó tevékenységén kívül konfliktusmentes funkciókat is ellát, pl. az emlékezés és észlelés irányítása. A selfelmélet (Heinz Kohut irányzata) a selfet, az ember identitásérzetét meghatározó egyesített személyiséget helyezi előtérbe. Ebben az elméletben a self független, integráló és motiváló erőként jelenik meg, melynek kialakulása és funkcionálása a többi emberrel, a selftárgyakkal való kapcsolat révén valósul meg. A legnagyobb irányzatot pedig a tárgykapcsolat elméletek jelentik: ez az irányzat a tárgyakhoz való kötődést és a róluk való leválást tekintik elsődleges fontosságúnak a személyiségfejlődés és a kóros lelki folyamatok kialakulása szempontjából (Gabbard, 2016).
A tárgykapcsolat-elméletek
A tárgykapcsolat-elméletek megértése az alapfogalmak tisztázása elengedhetetlen, fontos tehát tudatosítanunk, hogy a tárgy nem kizárólag tárgyat jelent, sőt, leggyakrabban embereket, tehát a magyar nyelv nyelvtani értelemben vett tárgyára érdemes gondolni. Tárgy lehet tehát az a személy, akit emocionális energiával (libidóval) szállunk meg, másképpen kötődési személy. Az elsődleges tárgy az anya vagy a legközelebbi gondozó. Belső (internalizált) tárgy lesz egy személlyel való kapcsolat belső reprezentációja. Külső tárgy pedig nyilván maga az aktuális kötődési személy. A tárgykapcsolat másik komponense nyilván a szelf – a saját személyre vonatkozó tudatos és tudattalan lelki reprezentációk összessége, vagyis egy személyes belső képzet, ami az „én vagyok” élményével foglalható össze. Az elmélet alapvetése, hogy az egyén lelki struktúrája csecsemőkortól kezdve másokkal való kölcsönhatásban szerveződik (ebben máris van eltérés Freud-hoz képest). A libidó célja egy másik személlyel való kapcsolat keresése. A tárgykapcsolat-elméletekben a személyközi kapcsolatok a kapcsolatok internalizált (belső) reprezentációivá alakulnak. A gyermek fejlődése során nem egyszerűen egy tárgyat (személyt), hanem az egész kapcsolatot internalizálja. A kapcsolat prototípusa a táplálás során alakul ki. Pozitív élményt fog jelenteni a tápláló anya; negatív élményt pedig az elérhetetlen, frusztráló anya, aki nem ad enni. A belső tárgy természetesen nincs szükségszerű összefüggésben a valós külső tárggyal. A belső tárgy a külső valóság szubjektív vetülete. Ez a belső kapcsolati modell a későbbi pszichopatológiák alapja lesz – az indulatáttételben is megjelenik (Hamilton, 1996).