2023. december 1. és 2. között az MCC adott helyszínt a Drogkutató Intézet szervezésében megrendezésre kerülő, ”A droglegalizáció társadalmi- és politikafilozófiai vonatkozásai címet” viselő, kétnapos konferenciának.
A droglegalizáció kérdése nemcsak az egyéni szabadság, az egészségügyi kérdések és a büntetőjog területét érinti, hanem szorosan kapcsolódik az állam szerepéhez, a társadalmi normákhoz és az etikai megfontolásokhoz is.
A rendezvény első napját Prof. Dr. Haller József, a Drogkutató Intézet igazgatója nyitotta meg. Előadásában az egyén és a társadalom viszonyának különböző felfogásait a droghasználat alternatív megközelítéseinek keretrendszereként értelmezte. A 2019-es ESPAD-jelentés eredményeinek elemzését követően az izlandi modell bemutatására tért rá, amelynek alkalmazása látványos eredményeket hozott, és komoly szakirodalma van. A modell részét képezi a kijárási tilalom, a sportra és rendezvényekre felhasználható szabadidő kártya, a családi programok támogatása, a droginformációs foglalkozások, a szülői csoportok által biztosított felügyelet, valamint a folyamatos helyzetfelmérésre épülő módosítás. Az előadó megfogalmazta, hogy a modell tulajdonképpen egy kockázatcsökkentésre és alternatíva-teremtésre épülő életmódváltást jelent a kamaszok számára, amely a drogkereskedelem büntetése és a szenvedélybetegség gyógyítása közötti, a drogkarrier egyes állomásait jelentő út egészébe avatkozik be azzal, hogy egy sajátos alternatívát kínál az egyén és a társadalom viszonyának felfogására.
Az első panelbeszélgetésen Dr. Máthé Zsuzsa, Kiszelly Zoltán és Pindroch Tamás voltak a Drogkutató Intézet vendégei. A beszélgetés fő témája a gyermekvédelem volt, kiemelve a média, a közismert személyiségek és a kortárs csoportok szerepét a drogok és a szerhasználat pozitív bemutatásában. Az életkori sajátosságok mellett a gyors információáramlás, a gyermekek által hordozott, fel nem dolgozott sebek, problémák, valamint az otthon látott rossz példák és megfelelő kommunikáció hiányának szerepét hangsúlyozták a drogok kipróbálása irányuló motivációban. A beszélgetés résztvevői megfogalmazták, hogy nagyon fontos a szülői felelősségtudat, a figyelem, a gyermekekkel való megfelelő kommunikáció és beszélgetés, valamint a gyermekek terelése, a kontroll, a közbelépés.
A celebek és influenszerek, mint szerepmodellek, illetve a popkultúra hatása mellett a kommunikáció átalakulásának befolyásoló szerepéről is szó volt, Dr. Máthé Zsuzsa a drogokkal kapcsolatos diskurzusban is felfedezni vél egy, az egészséggel, rekreációval, öngyógyítással kapcsolatos narratívát. Megemlítette továbbá, hogy nehézséget jelent az egyéni szabadság mindenek feletti védelmét zászlajára tűző társadalommal, társadalmi közhangulattal szemben nevelni egy gyermeket. Az individualizálódott társadalom mellett a drog-legalizációs törekvések hátterében felfedezhető gazdasági érdekekről és az arra épülő manipulációról, a média koncentrálódásáról esett szó, amely megteremti az érzelmi alapját a drogról kialakuló pozitív képnek, és politikai narratívák épülhetnek rá. A konzervatív és a poszt-liberális gondolkodás összehasonlításán túl Németország és Ukrajna helyzetével is foglalkoztak a beszélgetés résztvevői. Egyetértettek abban, hogy komoly harc folyik a fiatal generációk megnyeréséért, ennek számos múltbéli példáját is látni (“klíma-apokalipszis”). Kiszelly Zoltán kifejtette, hogy a munkanélküliség növekedése, az ipar elvándorlása, az elterelés, a dekriminalizáció, valamint a helyzet áldozati szerepekkel és szomorú sorsokkal történő dramaturgizálása mind megteremthette az alapját a jelenleg is elfogadásra váró legalizációs tervezetnek. Kiszelly szerint az Európai Unión belüli súlya miatt lehet elsősorban hatása a német megoldásnak, amire korábban is volt példa, de a tagállamok egyelőre tudnak önállóan, saját hatáskörben dönteni erről a kérdésről.
Az előadók egyetértettek abban, hogy Ukrajna társadalompolitikailag egy kísérleti terep, ahol a másfél éve fennálló masszív trauma-állapoton hosszú távon csak ronthat a marihuána esetleges legalizációja, amelynek terve mögött politikai és gazdasági érdekek állnak: megfelelni a nyugati elvárásoknak, különbözni Oroszországtól, és jövedéki termékként állami bevételt képezni.
A beszélgetés végén az előadók alapvető erkölcsi és világnézeti problémákra vezették vissza a fent tárgyalt kérdéseket, és megállapították, hogy az államnak felelőssége van ezen a téren a polgárai iránt, a magyar kormány álláspontja pedig egyértelmű és a többség ezzel egyetért.
Az első nap politikusi vitával zárult, amelynek vendégei Ferencz Orsolya (FIDESZ-KDNP) és Ungár Péter (LMP) országgyűlési képviselők voltak. Az előadás a jelenleg már nem aktuális, de még érvényben lévő kormányzati drogstratégia ismertetésével kezdődött, melynek három alappillére a prevenció, a teljes felépülés-központú kezelés és a zéró tolerancia. A stratégia kialakítását számos szakmai egyeztetés és konferencia, KEF ülések előzték meg, amelyekre többek között civil szervezeteket is meghívtak. Ungár Péter az első Orbán-kormány drogpolitikáját szimpatikusabbnak találta, amelyben a hangsúly az ártalomcsökkentésen volt. Ferencz Orsolya elmondta, bár az ártalomcsökkentés fontos, de a drogszcéna megváltozott, valamint a jelenlegi megközelítés alapját képező elvek között szerepel, hogy palliatív eljárásokhoz nem asszisztálnak. Ungár megkérdőjelezte, hogy valóban a herbál lenne a legsúlyosabb probléma, a szegénység pedig a legfőbb ok a drogfogyasztás hátterében, valamint kritikával illette az elterelés intézményét annak gyakorlati diszfunkcionalitása miatt, és az egészségügyi ellátórendszert, többek között azért, mert az addiktológián együtt kezelik a drog és az alkohol problémával érintetteket, és nincs addiktológia kiskorúaknak. Tisztázta, hogy liberalizáció, a teljes legalizáció mellett az LMP sem foglal állást, valamint, hogy a marihuána érdemben más típusú drog, mint a többi. Kifejtette, hogy utóbbi társadalmi megítélése nagyon sokat változott a fiatal korosztályban, ezt figyelmen kívül hagyó, életszerűtlen, a valóságtól távol álló törvényekkel szabályozni ezt a kérdést, nem vezethet jóra. A politikus példákat hozott a büntető-törvénykönyv aránytalanságaira is, és megállapította, hogy semmi nem igazolja, hogy a szigorú büntetőrendszer elvezetne a drogmentes társadalomhoz, sőt, durvább drogokhoz, fogyasztáshoz vezet, a drog pedig alapvetően mindig velünk lesz. Ferencz Orsolya kitért a herbál és a biofű mibenlétére, valamint a THC által okozott komoly, szervi elváltozásokra, az önmagában okozott viselkedési addikcióra, és az örömközpont diszfunkcionálissá válásának visszafordíthatatlanságára is. Egyetértett azzal, hogy kétségkívül van teendő az egészségügyi ellátórendszer fejlesztése területén, ugyanakkor kiemelte, hogy nem adhatunk egy olyan megküzdési stratégiát a fiatalok kezébe, amely azt tanítja, hogy a drogfogyasztás megoldás lehet a problémáik kezelésére. A két politikus egyetértett abban, hogy a szigor önmagában nem célravezető, kamaszok körében az egyszerű tiltás nem éri el a megfelelő hatást, Ferencz Orsolya szerint a büntetés prevencióval kombinálva azonban igen, és utóbbira léteznek is jó gyakorlatok. A beszélgetőpartnerek megállapították, hogy alapvetően üzleti érdekek, reklám és marketing áll a hátterében a gyógyászati felhasználással kapcsolatos kommunikáció térnyerésének és tudatformáló hatásának. Ferencz Orsolya megállapította, hogy a média hatása nem újkeletű, az egyéni morál és felelősség fontosságát hangsúlyozta, cáfolta a kormányzati nyomás szerepét számos, THC-tartalmú, gyógyhatású készítmény elérhetetlenségében, és kifejtette, hogy az opioid fájdalomcsillapítók felírásának megkönnyítése az USA-ban elindította az amerikai társadalom függővé válását. Véleménye szerint a gyógyszerek gyártásától teljesen függetlenül, ártalmas ráereszteni a társadalomra a THC-alapú készítményeket, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi van bennük, szemben a gyógyszerekkel, amelyek esetében az orvos vállalja a felelősséget. A beszélgetőpartnerek egyetértek a pszichiátriai gyógyszerek túl-írása által okozott probléma súlyosságában, és megállapították, hogy a marihuána legalizációjából nem szabad és nem is fognak akut pártpolitikai kérdést csinálni. Átpolitizáltság nélkül kellene társadalmi, közéleti vitákat folytatni ezekről a kérdésekről, amelyre volt is példa korábban (záró-tolerancia), és amelyre a polarizáltság ellenére is meg van a képességünk és az intézményeink is, mindössze a résztvevőkön és szándékaikon múlik.
Az esemény második napját Ozsváth Kálmán, a Drogkutató Intézet vezető elemzője nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy a kábítószerrel kapcsolatos kérdések nem csupán üzleti vagy politikai szempontból, hanem az állam, az egyén és a társadalom egészének szempontjából is fontosak. Ahol a kábítószer-legalizálás megtörtént, ott a feketekereskedelem virágzik, a tervezett adóbevételek kiesnek, a drogellenes edukáció eltűnik, a biztonsági és a rendvédelmi szervekre óriási plusz nyomás nehezedik, az egészségügyi és a szociális ellátórendszernek rendkívüli többlet feladat-ellátással kell megküzdeniük, a már létező párhuzamos társadalmak mellett pedig párhuzamos gazdaságok jönnek létre. Jelentősen növekszik a bűnelkövetések száma, óriási káosz és anarchia, utcai zavargások és ugrásszerű korrupció az, ami ezeket az államokat jellemzi.
Az első panel-beszélgetésben Könözsy Zsolt és Marosi Antal voltak a Drogkutató Intézet vendégei, akik a prevenció és a rehabilitáció szerepéről beszélgettek. Marosi Antal kifejtette, hogy egy félreértelmezett jogszabály miatt egy éve nem volt prevenciós előadás, az iskolaigazgatók nem engedélyezik, pedig a kábítószer-marketing összezavarja a gyerekeket, és az egyetlen megoldás ennek sürgős pótlása lenne, mert így is el vagyunk késve, mérhetetlen elmaradásban van a magyar fiatalság ezen a téren. Marosi kifejtette, hogy minden megelőzhető lenne prevenciós előadással, amelynek megtartásáért éveken keresztül folyt a harc. Véleménye szerint közérthető, könnyen befogadható módon kell kommunikálni a fiatalokkal erről a kérdésről, megmutatni a választási lehetőségeket, a döntést azonban az egyénre kell bízni. Meglátása szerint nem csak arról fontos beszélni, hogy nemet kell mondani a drogokra, hanem arról is, hogy miért. Marosi Antal úgy gondolja, az ilyen típusú prevenciós tevékenység szükségtelenné tenné a rehabilitációt. Megfogalmazta, hogy mivel nem vagyunk egyformák, nem ismerjük, hogy milyen adottságokkal rendelkezünk, nem tudhatjuk, hogy milyen hatása lesz ránk egy bizonyos szernek. A prevenció által a fiatalok rájönnek arra, hogy be vannak csapva: megvették a szert, de nem kaptak hozzá használati utasítást. Marosi a dílerek számonkérésének, adóhatóság által történő elszámoltatásának elmaradásában súlyos problémát lát, és kiemelte, hogy a drogokból befolyt pénzt prevenciós tevékenységre kellene fordítani.
Könözsy Zsolt saját szerhasználói és rehabilitációs tapasztalatai mellett arról beszélt, hogy a marihuána kapu-drog szerepének bagatellizálása zajlik, valamint hogy a visszaesés része a rehabilitációs folyamatnak, ezért a legalizációnak komoly veszélye van a felépülő függők társadalmában. Megfogalmazta, hogy ez a típusú gondolkodás nagyon veszélyes, és mindenképpen meg kellene akadályozni, hogy bejusson az országba. A kortárs-csoport hatásának, a valahová tartozás érzésének szerepét hangsúlyozta, és kiemelte, hogy nagyon fontos megtanulni nemet mondani és következetesen kiállni amellett. Úgy gondolja, hogy napjainkban a fiatalok nagyon keresik a helyüket, és úgy gondolják, hogy a tragikus életutak velük nem történhetnek meg, a filmek, sorozatok szereplőinek problémáival kevéssé tudnak azonosulni. Kifejtette, hogy a prevenciónak a szülőknél kellene kezdődnie, még a gyermek születés előtt, és hogy nagyon fontos megfelelő értékeket közvetíteni, értékrendet kialakítani a fiatalokban. Többek között erről szól a rehabilitáció. Megállapította, hogy a szigorú törvénykezés mellett kormányunk rengeteget tett a felépülő szenvedélybetegekért, és hogy a konferencia előző napján megismert izlandi modell is példaértékű.
A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy a prevenciós és rehabilitációs tevékenységre is nagyon rossz hatással lenne a marihuána legalizációja az országban, a társadalomra a nagyobb adóbevétel reményében rászabadított kábítószernek óriási piaca lenne és sokkal nagyobb problémát generálna, mint amit el tudunk képzelni.
A konferenciát Fülöpné dr. Csákó Ibolya és Majzik Balázs szakmai beszélgetése zárta, melynek központjában az ellátórendszerek és a rendvédelmi szervek szerepe állt. Majzik Balázs az elterelés intézményének felépítéséről és relevanciájáról beszélt. Fülöpné dr. Csákó Ibolya elmondta, hogy a 2013 óta hatályos Btk. szerint sokkal szigorúbbak az elterelésben való részvétel feltételei. A büntető-eljárásban tettüket beismerő és az elterelést önként vállaló, kábítószerrel visszaélő, függő személyek számára, 2 év alatt egyszer áll rendelkezésre az elterelés intézménye, ahová bár hatósági eljárás keretein belül kerülnek a résztvevők, mégis lehetőséget kapnak a tiszta lapra. Az éves eljárások által érintett személyek egyharmada vesz részt elterelésben,ahol egy fél éves periódus alatt többek között asszertivitást, életvezetési készségeket, problémamegoldó készségeket tanulnak és fejlesztenek, valamint a szerhasználat abbahagyására irányuló motivációt alakítanak ki a résztvevők. A sikerrel teljesített folyamat végén az eljárás befejeződik. A nem függő elkövetők a megelőző-felvilágosító szolgáltatásban vehetnek részt.
A szakértők rámutattak arra, hogy a megelőzés kulcsfontosságú, és a legalizáció megnehezítené az állami szervek feladatát. Svéd és holland hatóságok tapasztalatai azt mutatják, hogy a kábítószer-legalizáció és a kapcsolódó bűncselekményekkel való küzdelem komoly kihívások elé állítja a hatóságokat. A német legalizáció óriási káoszt, kezelhetetlen problémákat okozna Magyarországon is. A beszélgető-partnerek az ellátórendszer egyes elemei közötti kapcsolat megerősítésének, a szakemberek közötti információáramlás (KEF-ülések) szerepét hangsúlyozták.
Téglásy Kristóf, a Drogkutató Intézet stratégiai igazgatója a konferenciát azzal a gondolattal zárta, hogy a fent vitatott, szakmai kérdésekről társadalmi, közéleti vitákat szükséges folytatni, amelyeknek a Drogkutató Intézet teret és szakmai hátteret is fog biztosítani.
