Az elmúlt év végén egy figyelemre méltó interjú látott napvilágot a Kontroll nevű médiumban, amelyben Sárosi Péter, a Drogriporter droglegalizáció-párti portál vezetője, valamint Csák Róbert, a Budapesti Kábítószer Egyeztető Fórum jelenlegi irányítója vett részt. Ez a testület lenne hivatott végrehajtani a fővárosi drogstratégiát, azonban a főpolgármesteri hivatal mindeddig nem nevezett ki erre külön szakembert, így a koordinációt politikai kinevezettek látják el.
Az interjú fő narratívája egyértelmű volt: a főváros drogstratégiája kiváló, csupán a kormány vonja meg a forrásokat, és ezért nem tudnak valódi eredményeket felmutatni. Ez a megközelítés egy régi baloldali taktikát idéz: ha valami nem működik, azért mindig más a felelős, sosem a saját döntéseik vagy stratégiájuk hibája.
Kiskapu a drogliberalizációra?
A beszélgetés azonban egy ennél is árulkodóbb és veszélyesebb kijelentést tartalmazott. A drogpolitika baloldali megközelítése az úgynevezett „ártalomcsökkentés” elvén alapul, amely nem a drogfogyasztás megszüntetésére, hanem annak szabályozott fenntartására és „biztonságosabbá tételére” törekszik. Ez a filozófia teljes mértékben szembemegy a nemzeti drogstratégia elveivel, amely a megelőzésre, a felvilágosításra és a drogfogyasztás teljes visszaszorítására épül.
Mivel azonban az ilyen „prevenciós” programok nem kapnak hivatalos engedélyt az iskolákban, az interjúban elhangzottak szerint egy kiskaput találtak: az óvodai és iskolai szociális segítők képzésén keresztül szeretnék bevinni a liberális drogpolitika elemeit a köznevelési intézmények falai közé. Ez különösen aggasztó fejlemény, hiszen ezek a szakemberek nem rendelkeznek a megfelelő addiktológiai vagy prevenciós képzettséggel, mégis ők kapnának módszertani segítséget a drogokkal kapcsolatos felvilágosításra.
A beszélgetésből kiderült, hogy már szerveztek találkozókat és tréningeket ezeknek a szociális segítőknek, ahol „praktikus tippeket” kaptak. A kérdés azonban az, hogy ezek a tippek valóban a megelőzést szolgálják-e, vagy inkább a drogliberalizációs eszmék terjesztésének eszközei lesznek az oktatási intézményekben.
Adatbázis a drogpárti lobbi céljaira?
További aggodalomra ad okot egy új adatbázis létrehozása, amelyet a fővárosi drogstratégia keretein belül fejlesztenek. Az adatbázis célja állítólag az lenne, hogy az iskolák és intézmények könnyebben megtalálhassák a megfelelő drogprevenciós szolgáltatásokat. Azonban érdemes kiemelni, hogy a fővárosi drogpolitika teljes mértékben az ártalomcsökkentő, vagyis a drogfogyasztás legalizálását célzó szervezetekhez kötődik. Ez pedig azt jelenti, hogy az adatbázis kizárólag olyan szervezeteket ajánlana az iskoláknak, amelyek ezen az ideológiai vonalon mozognak, miközben a kormány drogellenes stratégiáját követő intézmények háttérbe szorulnának.
Támadások a konzervatív drogpolitika ellen
Az interjú során nem maradt el a konzervatív drogpolitika elleni támadás sem. A beszélgetők bírálatot fogalmaztak meg a Drogkutató Intézettel kapcsolatban, amely az ország egyik legjelentősebb szakmai műhelye a drogpolitikai elemzések terén. Kifogásolták, hogy az intézetben dolgozó szakemberek nem rendelkeznek addiktológiai háttérrel – miközben az intézet maga nem egészségügyi szolgáltató, hanem szakpolitikai kutatóközpont. Az intézet igazgatója, Prof. Dr. Haller József, nemzetközi elismertségnek örvend a drogok hatásait vizsgáló kutatásai révén, stratégiai igazgatója pedig számos szakpolitikai intézkedés kidolgozásában vállalt vezető szerepet. Ezek közé tartozik a Nemzeti Drogellenes Stratégia, valamint a C-listás szabályozás, amely az új pszichoaktív szerek gyors tiltását tette lehetővé – egyedülálló módon Európában. A liberális drogpolitika képviselői rendszeresen megkérdőjelezik a konzervatív megközelítés létjogosultságát, és kizárólag a saját narratívájukat tekintik szakmailag megalapozottnak. Ez a hozzáállás azonban akadályozza a valós szakmai párbeszédet, amely elengedhetetlen lenne egy hatékony drogstratégia kialakításához.
Az interjú rávilágított arra, hogy a baloldali drogpolitika továbbra is az ártalomcsökkentés eszméjére épül, miközben megpróbálja kijátszani a jogi kereteket annak érdekében, hogy saját narratíváját beépítse a közoktatási intézmények prevenciós programjaiba. Az adatbázis létrehozása és az iskolai szociális segítők bevonása új eszközöket jelenthet a drogliberalizációs törekvések számára.
A konzervatív drogpolitika célja ezzel szemben egy szigorúbb, a droghasználatot visszaszorító stratégia, amely nem a drogfogyasztás fenntarthatóságára, hanem annak megelőzésére és felszámolására törekszik. A kérdés tehát az: a magyar társadalom melyik utat tartja helyesnek?
Forrás:
https://kontroll.hu/podcast/budapesti-drogstrategia