Újra veszélybe került a józsefvárosi polgárok nyugalma, biztonsága. A kerület polgármestere visszahozná a 2013 körül bezárt Kék Pont Alapítvány által üzemeltetett tűcsere programot. Az akkor bezárásnak számos oka volt, de elsősorban a kerületben élők érdeke tette elkerülhetetlenné a bezárást.
2013 szeptember 18-án a Józsefvárosi Önkormányzat képviselő-testülete 14 igen, 2 nem szavazattal és 1 tartózkodással elfogadta Kocsis Máté, akkori polgármester előterjesztését, amelyben felmondták a Kék Pont Alapítvánnyal 2010-ben kötött együttműködési megállapodást. A döntés értelmében a megállapodás 2013. december 31-i hatállyal szűnt meg. Az önkormányzat akkor azzal indokolta a lépést, hogy a tűcsereprogram hozzájárult a közterületeken talált eldobott fecskendők számának növekedéséhez, és vonzotta a drogfogyasztókat a kerületbe. A program jellemzően nem a Józsefvárosban élő, hanem szinte a teljes budapesti drogszcéna szerhasználóit kiszolgálta. Így a kerületben élő 80 ezer polgár érdeke élesen szembekerült a mintegy 1600 szerhasználó érdekével. További probléma volt, hogy a tűcsere elősegítette a drogfogyasztást, és inkább tűosztásnak minősült. Ugyanis a tűcsere, mint ártalomcsökkentő tevékenység valóban elősegíti a fertőzések, többek között a hepatitis és az aids visszaszorítását, azonban a Kék Pontban egy beadott tűre sokszor 10-15 kiadott tű jutott. Ez oda vezetett, hogy az ingyenes lehetőség és az alacsonyküszöb (ami azt jelenti, hogy semmilyen iratot, regisztrációt nem kérnek a betérő szerhasználótól) miatt az egész fővárosból jártak ide szerhasználók tűért. A Kék Pont helyiségének tágabb környezetében pedig tele voltak az utcák, játszóterek és a kapualjak eldobott, használt, sok esetben fertőző tűvel. A szerhasználók pedig a tűcserén kapott tűvel már az első adandó alkalommal be is lőtték magukat, így a környéken élők nem csak az utcán, de rengeteg esetben a saját házuk lépcsőházában is lépten nyomon bódult állapotban lévő, sokszor agresszív szerhasználókkal találkoztak.
Az alapítvány akkor elismerte, hogy a kerületben továbbra is jelen volt a „drogszemét”, de hangsúlyozták, hogy ennek eltávolítása nemcsak az ő felelősségük, hanem a Közterület-fenntartó Vállalat és a Városüzemeltetési Szolgálat feladata is lett volna. A kerület pedig komoly összegeket költött a tűk összegyűjtésére, de ez a folyamatos utánpótlás miatt soha nem eredményezett tiszta környezetet. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet az alapvető jogok biztosához fordult, kérve, hogy állapítsa meg: az önkormányzat döntése sérti az alkotmányos jogokat. A TASZ álláspontja szerint a tűcsereprogramok hatékonyan csökkentik a fertőzések terjedését az intravénás droghasználók körében, és megszüntetésük növeli a járványveszélyt, ami nemcsak a drogfogyasztók, hanem a kerület lakóinak egészséghez és egészséges környezethez való jogát is érinti. Azt azonban már nem tette közzé, hogy a tűcsere bezárása után szinte egyik napról a másikra eltűntek a szerhasználók, illetve átvándoroltak másik tűcsere pontokhoz, aminek az lett a következménye, hogy pár hónap múlva a XIII. kerület baloldali vezetése is az ottani tűcsere bezárása mellett döntött.
Most, nem tanulva az akkor történtekből, Pikó András az újra alakított józsefvárosi Kábítószer Egyeztető Fórum tagjai közé meghívta a Kék Pont képviselőit, és azt a Sárosi Pétert nevezte ki szakmai társelnöknek, aki 2013-ban, mint a TASZ drogpolitikai vezetője, az ombudsmanhoz fordult a Kék Pont érdekében. Innentől nyilvánvaló, hogy a tűcsere újraindítása csak idő kérdése. Ráadásul Sárosi az egyik vezéralakja volt a fővárosi drogstratégia kialakításának és ezért félő, hogy a józsefvárosi lakosoknak nem csak a tűcsere negatív hozadékaival kell szembe nézniük. Könnyen előfordulhat, hogy a fővárosi drogstratégiában megálmodott drogbevizsgálásnak vagy a belövőszobáknak is egyfajta pilot projektje lesz Józsefváros. A kérdés már csak az, hogy ha se a polgármester, se a helyi KEF nem törődik a helyi polgárok érdekeivel, akkor ki fog értük szót emelni?
Forrás:
