Olvasási idő: 8 perc

A hátrányos helyzetű csoportok drogfogyasztása Magyarországon

Szerző
Drogkutató Intézet
Dátum
2023.10.12.
Bár a drogfogyasztás problémája minden társadalmi réteget érinthet, azok, akik már alapvető társadalmi hátrányokkal küzdenek, gyakran nagyobb veszélynek vannak kitéve. Ebből kiindulva kiemelten fontos megérteni és elemezni, hogy a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok miként élik meg a drogfogyasztás kihívásait, és milyen tényezők vezetik őket a kábítószerekhez.

 

A Nemzeti Drogellenes Stratégia 2013-2020 alapján „…a kábítószer-jelenség szorosan összefügg más kémiai és viselkedési függőségi problémákkal, elsősorban pedig a nemzet általános lelki egészségi állapotával, különös tekintettel az értékszemlélet, a kapcsolati kultúra, a problémamegoldó készség személyes és közösségi jellemzőire…” Minden társadalmi rétegben másmilyen módon jelennek meg a droghasználattal kapcsolatos problémák, valamint a prevenciós vagy éppen korrekciós eszközök. A hátrányos helyzetű helységek közösségei az állandóan jelenlevő egzisztenciális bizonytalanság, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátozottsága és a limitált kapcsolati rendszer miatt magasabb kockázattal bírnak a lelki egészség romlására nézve, a függőségek és a deviáns viselkedés kialakulásával kapcsolatban. (Borda et al., 2017)

Ebben a cikkben azt vizsgáljuk, hogyan érinti a drogfogyasztás a különböző hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat. A későbbiekben áttekintjük a csoportok szokásait is a drogfogyasztás terén.

Bár a drogfogyasztás problémája minden társadalmi réteget érinthet, azok, akik már alapvető társadalmi hátrányokkal küzdenek, gyakran nagyobb veszélynek vannak kitéve. Ebből kiindulva kiemelten fontos megérteni és elemezni, hogy a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok miként élik meg a drogfogyasztás kihívásait, és milyen tényezők vezetik őket a kábítószerekhez.

Az érintett társadalmi csoportok közé soroljuk a szegényeket, akik gyakran korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz, az esélyeik pedig alacsonyabbak a szociális mobilitás terén. A kisebbségi közösségek esetében a társadalmi kirekesztettség, a diszkrimináció és a szegregáció is hozzájárulhat a drogfogyasztáshoz, míg a hajléktalanok esetében érdemes megnézni, hogy milyen befolyással van az otthontalanság a szerhasználatra és fordítva. 

Hátrányos helyzetű települések

Egy 2016-os tanulmányban összefoglalták a feltáró terepkutatás eredményeit, amelynek célja a magyarországi kistelepülések legszegényebb rétegeiben élők közötti drogfogyasztás vizsgálata volt. A kutatást három kiválasztott település szegregátumaiban végezték el, amelyek egy hátrányos helyzetű járásban találhatóak.  (Szécsi&Sik, 2016)

Az etnográfiai jellegű terepmunka során a kutatók módszertana résztvevő megfigyelést és interjúzást tartalmazott. Megfigyeléseik alapján a vizsgált területeken a legális és illegális drogfogyasztás elterjedtebb, ami különösen igaz az újfajta pszichoaktív szerekre. Kiemelték, hogy a jelenség kezelésekor szükséges figyelembe venni a szerhasználat hátterében álló társadalmi kontextust és hatásokat, amelyek ma kiemelkedően fontosak. (Szécsi&Sik, 2016)

A kutatás hátterében az állt, hogy a 2016-os évet megelőző időszakban a designer drogok hatásairól és a vidéki területeken terjedő drogfogyasztásról szóló gyakori médiajelentések heves vitákat váltottak ki mind a közvélemény, mind a szakma körében. A bemutatott problémáról nem voltak rendelkezésre álló szisztematikus adatok vagy helyzetjelentések. Ebből kifolyólag a helyzet értékeléséhez és a beavatkozás megtervezéséhez mindenképpen szükséges volt egy rendszerezett adatgyűjtés elvégzése. A tapasztalatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a szegénység és a jövőkép teljes hiánya kilátástalanságot szül a helyi lakosságban, ami az olcsó és rossz minőségű illegális és legális kábítószerek fogyasztásának elsődleges okává vált a térségben. (Szécsi&Sik, 2016)

A vizsgálat során a következő kérdésekre keresték a választ: (1) mennyire jellemző a klasszikus legális szerek mellett (alkohol, cigaretta), a kábítószernek minősülő anyagok fogyasztása, különös tekintettel az újfajta pszichoaktív szerek használatára, (2) mennyiben mutat különbséget a droghasználat elterjedtsége, mintázata a rossz szociális helyzetben élő, alacsony társadalmi rétegekhez tartozó emberek között az országos adatokhoz képest; (3) mennyire jellemző a többgenerációs, intravénás szerhasználat az általunk vizsgált célterületen. (Szécsi&Sik, 2016)

Mielőtt részletesebben belemennénk az eredményekbe, nézzük meg, hogy egyáltalán mit jelent, ha egy település hátrányos helyzetű besorolást kap? Ezeket hivatalosan „kedvezményezett” státuszba sorolják négy különböző szempont alapján: (1) társadalmi és demográfiai jellemzők; (2) lakhatás és életkörülmények; (3) helyi gazdaság és munkaerőpiaci helyzet; (4) infrastruktúra helyzete és környezeti adottságok. (105/2015. (IV. 23.) Korm. rendelet) Ez azért is fontos, hogy az ilyen helyzetben levő helységek előnyösebb pozíciót élvezhessenek a fejlesztések és támogatások tekintetében. A kutatásban résztvevő falvak és községek lakosságának hátrányos helyzetét megfelelően szemléltetik az alábbi mutatók:

  • Foglalkoztatottság: míg országos szinten a foglalkoztatottsági arány közel 2/3-os volt (2015. I. negyedév, lásd: KSH 2015), addig a járásban 32,4% (Forrai 2014), a szegregátumokban pedig 24,4% volt ez az arány. Emellett azt is tudjuk, hogy ennek a fele közmunkaprogramban volt foglalkoztatott, a nyílt munkaerőpiaci munkanélküliség 88% volt. (Szécsi&Sik, 2016)
  • Iskolázottság: a kistérségben élők iskolai végzettségét nézve a gyermekes háztartásokban élő 15 évesnél idősebb népesség majdnem 10%-a be sem fejezte az általános iskolát, a 18 évesnél idősebbeknek pedig csupán egyharmada végzett középiskolát. A maximum 8 általánost végzettek aránya országosan 26,8% volt, míg a kistelepüléseken 30–45 % körüli arányt mértek, a szegregátumokban pedig ez az arány az országos adatok kétszerese, 56% volt. (Szécsi&Sik, 2016)
  • Lakhatás: a vezetékes vízellátás terén az országos helyzethez képest jelentős lemaradások voltak, ahogyan a gyermekkel rendelkező háztartásokban mért egy főre jutó jövedelem is jelentősen elmaradt az országos átlagtól.

Milyen drogfogyasztási szokásaik vannak a hátrányos helyzetű csoportoknak?

Tekintsük át, hogy azok az emberek, akik a fent említett körülmények között élik le a mindennapjaikat, milyen drogfogyasztási szokásokkal rendelkeznek. 

A 2016-os felmérés eredményei azt mutatták ki, hogy legnagyobb arányban az altatókat, illetve a marihuánát ismerik. A nyugtatók és altatók tekintetében a vizsgálati alanyok több mint fele nyilatkozott úgy, hogy használják a településen, ahol él, a megkérdezettek több mint harmada pedig személyesen is ismert olyat, aki rendszeresen fogyasztja ezeket az anyagokat. Ezzel ellentétben az amfetamint és a heroint kevésbé ismerték, míg a herbállal vagy biofűvel sokkal inkább familiárisak voltak. Összességében viszont azt is el lehetett mondani, hogy a kábítószerek különböző típusai, megnevezései nem voltak tiszták a kutatási alanyok számára, úgy, ahogyan a szerek összetétele sem. (Szécsi&Sik, 2016)

Az alábbi ábra szemlélteti, hogy a hátrányos helyzetű településen élő emberek milyen arányban ismerik a felsorolt szereket, illetve ismernek-e olyat, aki használja őket.

Forrás: (Szécsi&Sik, 2016)

A droghasználati szokások feltérképezéséhez nem csak kérdőívet, hanem interjúkat is alkalmaztak. Az interjúk eredményeként megállapították, hogy az idősebb generáció hajlamosabb a legálisan beszerezhető gyógyszerek (nyugtatók, altatók stb.) fogyasztására. Az újonnan megjelenő pszichoaktív drogokat nem differenciálták az interjúkban, inkább általánosan kérdeztek rá a témára. A vizsgált településeken a „bármit bármikor” jelenség áll fenn, azaz a beszerzés rendkívül egyszerű, mert a kisközösségek adottsága, hogy a dílereket mindenki ismeri, ott laknak a településen és könnyen elérhetőek. Elmondásuk szerint az újfajta pszichoaktív szerek és a saját gyártású kábítószerek egyaránt beszerezhetők. Az interjúk során az alanyok azt állították, hogy az újfajta pszichoaktív szereket elsősorban a fiatalok használják, akár már 12–13 éves koruktól kezdve. Az ő becslésük szerint a településrész fiatal lakosainak több mint fele kipróbálta ezeket a szereket. A fiatalok leggyakrabban rekreációs célból fogyasztják ezeket, de előfordulnak napi szintű használók is a településeken. Az interjúalanyok nagy része ismer függőket, akikről kvázi elismerően „legenda”-ként nyilatkoztak. Ezen kívül a résztvevők elmondása alapján az iskolákban is jelen vannak a kábítószerek, erről a pedagógusok és az iskolavezetők is tudnak. (Szécsi&Sik, 2016)

Szintén 2016-ban publikáltak egy cikket, ami a cigányság területi/települési viszonyait boncolgatja, ebben szót említenek a romák drogfogyasztásáról is. Azért foglalkoztak a kérdéssel, mert az akkoriban megjelenő, alacsony áron beszerezhető dizájner drogok (elsősorban a herbál és a kristály) komoly problémákat kezdtek el okozni a mélyszegénységben élők körében, beleértve a cigányságot is. A kábítószerfogyasztás viszonylag jól kivehető területi különbségeket mutatott: a kisebb településeken kevésbé volt jellemző, míg a nagyobb városokban kirajzolódott a dizájner drogok fogyasztása. Emellett jellemző volt a nyugtatók alkohollal való keverése, ami a rendkívül erős egészségromból hatású herbál és kristály mellett szintén rémisztően hat, főleg, mivel a megkérdezettek szerint a fogyasztás már fiatal roma gyerekek (akár általános iskola alsó tagozatától fogva) körében is elterjedt. (János, 2016)

Vizsgáljuk meg, hogy mi a helyzet a hajléktalanok drogfogyasztási szokásaival. Jelen esetben azokat az embereket nézzük meg, akiknek alapvetően rendelkezésükre állhat valamilyen lakhatási lehetőség, de életük legnagyobb részét az utcán töltik. 2010-ben született egy kutatás a hajléktalanok droghasználati szokásaira vonatkozóan. A felmérést olyan hajléktalanok körében tudták elvégezni, akik részesültek már valamilyen típusú ellátásban. A válaszadók nyilatkozatai alapján azt láthatjuk, hogy minden tizedik hajléktalan használ kábítószert. A fogyasztás gyakoriságát tekintve kivehető, hogy a valamilyen drogot valaha kipróbáló hajléktalanok között tízből hatan az elmúlt évben is használtak, öten pedig jelenleg is fogyasztanak valamilyen tiltott szert vagy inhalánst. Az általános populációval összehasonlításban ez azt jelenti, hogy míg az áltanos népességben a valaha használók 85,2%-a jelenleg nem, 71,4%-uk pedig már az elmúlt évben sem élt semmilyen kábítószerrel, addig a hajléktalanok esetében a valaha fogyasztóknak csak 50%-a nem fogyaszt aktuálisan semmilyen drogot, és összesen mindössze 38%-ának sikerült felhagynia legalább egy éve a droghasználattal. Meglepő, hogy a hajléktalanok szerhasználata nagyjából megegyezik az általános népesség szokásos szerpreferenciáival. A legelterjedtebb tiltott szer közöttük is a marihuána/hasis, utána következnek a különféle partydrogok (ecstasy, amfetamin, LSD), majd a kokain. A többi szer használata elmarad ezektől a gyakoriságoktól. Azonban a szerpreferenciájuk sorrendjében az általános populációhoz képest a legjelentősebb különbség az, hogy az inhaláns szerek viszonylag nagy szerepet játszanak a hajléktalanok körében a drogfogyasztásban, míg az általános népességben ezek a szerek a legkevésbé elterjedtek. Ezenkívül fontos megjegyezni, hogy az intravénás szerhasználat is jóval elterjedtebb a hajléktalanok körében: 2,7%-uk már kipróbált valamilyen drogot intravénásan, míg a fővárosi általános népességben ez az arány mindössze 0,3%. (Andrea et al., 2010)

Forrás: (Andrea et al., 2010)

A hajléktalanok fiatal felnőtt korosztályában az egyéb tiltott drogok magasabb elterjedtsége is megfigyelhető az általános népességhez képest. Az 18-34 éves hajléktalanok 30,6%-a már próbált ki életében más tiltott drogot a marihuánán/hasison kívül, míg a fővárosi fiatal felnőtt népességben ez az arány 19,6%.

 

Irodalomjegyzék:

Andrea, P. B. A. P. S., Zoltán, G., & Péter, B. (2010) Drogfogyasztás és hajléktalanság.

Borda, V., Brettner, Z., Mucsi, G., & Vojtek, É. (2017). A lakosság illegális szerhasználattal kapcsolatos ismereteinek és a kábítószer probléma kezelési lehetőségeinek vizsgálata egy hátrányos helyzetű térségben. Szociális Szemle, 10(1), 61-93.

Forrai Erzsébet (2014): Mátészalkai kistérség. A kistérségben élő gyermekek, fiatalok és családjaik helyzetének, igényeinek és szükségleteinek felmérése. Budapest: MTA TK. /Gyerekesély Műhelytanulmányok 6./

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1500105.KOR 

János, P. (2016). A cigányság területi-települési viszonyai Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben.

Szécsi, J., & Sik, D. (2016). Szerhasználat egy hátrányos helyzetű járás szegregátumaiban.

További elemzéseink, amelyek érdekelhetik

2020.10.21
6 perc olvasási idő
Dizájner drogok használatának szankcionálása Magyarországon
Az elúlt tíz év büntetőjogi reakciói
2020.10.21
3 perc olvasási idő
Kérsz egy slukkot? – ez vár rád, ha drogot találnak nálad!
A kábítószer használat szankcionálása 
2020.10.17
8 perc olvasási idő
Hogyan érhetjük el a megváltozott tudati állapotot szermentesen?
A megváltozott tudati állapotok jelenségvilága végtelenül gazdag, érdemes megismerni, azonban fontos tisztában lennünk vele, hogy ez szerhasználat nélkül is elérhető!