A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) az egyik leggyakoribb neurodevelopmentális rendellenesség, amely gyermek- és felnőttkorban is jelentős hatással van az érintettek életére. Az ADHD-val élők gyakran küzdenek impulzuskontrollal, szorongással és alacsony dopaminszinttel, ami fokozott hajlamot eredményezhet a különféle stimuláns szerek kipróbálására. A party drogok – mint például az MDMA, ketamin vagy amfetamin származékok – rövid távon javíthatják a hangulatot, növelhetik az energiaszintet és enyhíthetik a belső feszültséget, így hasonlóan a kannabiszhoz, kokainhoz vagy opioidokhoz vonzó alternatívát jelenthetnek az ADHD-s egyének számára. Kutatások szerint az ADHD-val diagnosztizált fiatalok kétszer akkora eséllyel kezdenek el alkoholt vagy drogokat fogyasztani serdülőkorban, mint társaik. [1]

A kábítószerhasználat azonban hosszú távon súlyosbíthatja az ADHD tüneteit, és növelheti a függőség kialakulásának esélyét. Az agyi jutalmazó rendszer egyensúlyának hiánya, amely az ADHD egyik alapvető jellemzője, szoros összefüggést mutat a szerhasználat motivációival. Emellett a nem megfelelő családi háttér, a stresszes környezet és a társas nyomás tovább fokozhatja a kockázatot.[2] A cikk célja, hogy feltárja az ADHD és a kábítószerek közötti kapcsolat pszichológiai, neurológiai és társadalmi aspektusait, valamint rámutasson az ártalomcsökkentés és prevenció fontosságára ebben a kontextusban.

Mik a mögöttes okok, amik az ADHD-ben szenvedőket az illegális kábítószerhasználatra sarkallják? Az ADHD egyik jellegzetes tünete az impulzivitás, amely instabil döntéshozatalhoz és kockázatvállaló viselkedéshez vezethet. Az ADHD-val élő személyek hajlamosak korábban és nagyobb mennyiségben kipróbálni különféle szereket, mint kortársaik, ami növeli a függőség kialakulásának valószínűségét.[3]

Az ADHD alacsony dopaminszinttel jár, ami nehézségeket okozhat a motiváció, a jutalmazás feldolgozása és a koncentráció terén. Sok ADHD-val élő személy fordul drogokhoz vagy alkoholhoz öngyógyítás céljából, hogy ideiglenesen javítsa figyelmét vagy hangulatát. Az olyan szerek, mint a nikotin, az alkohol, a drogok és a stimulánsok rövid távon enyhülést hozhatnak, de hosszú távon súlyosbítják az ADHD tüneteit, és hozzájárulnak a függőség kialakulásához.[4]

Az ADHD gyakran okoz nehézségeket az iskolai teljesítményben, a munkahelyi helytállásban és a társas kapcsolatokban. Az elutasítással, frusztrációval és alacsony önértékeléssel való küzdelem arra késztetheti az érintetteket, hogy a szerhasználatot válasszák megküzdési stratégiaként. A társuló mentális zavarok – például a szorongás és a depresszió – jelenléte tovább növeli a függőség kialakulásának kockázatát.[5]

Nézzük meg hogyan alakulnak a fogyasztási szokások különböző drogok esetében. Egyes tanulmányok szerint a kokainfüggőség miatt kezelésre jelentkezők körében a gyermekkori ADHD előfordulási aránya 10–35% között mozog.[6]^,[7] Azok a kokainhasználók, akik gyermekként ADHD-val éltek, fiatalabb korban kezdik el kapni a kezelést, súlyosabb szerhasználati tendenciák jellemzik őket, gyakrabban és intenzívebben fogyasztanak kokaint, valamint orron keresztül vagy intravénásan alkalmazzák azt.[8] Az UMMAS vizsgálatban, amely klinikára beutalt felnőtteket vizsgált, a kokainhasználat erős összefüggést mutatott az ADHD-val. A kutatás szerint a kokainhasználat kockázata erősebb ADHD-tünetekhez, és alacsonyabb IQ-hoz vezet, illetve diverzebb bűnelkövetési palettához kapcsolódott.[9]

A kutatások alapján egyértelműen kirajzolódik, hogy az ADHD-val élő felnőttek körében magasabb a kannabiszhasználat előfordulása, mint a kontrollcsoportokban. Ez a tendencia már serdülőkorban megfigyelhető, és a hosszabb távú vizsgálatok is megerősítik, hogy a kannabiszhasználat összefüggésbe hozható a felnőttkori ADHD tüneteinek fokozódásával.[10] Az ADHD-s egyének pedig hajlamosabbak a nikotin- és alkoholfogyasztásra is, ami arra utal, hogy a neuropszichiátriai állapotuk fokozott kockázatot jelent a szerhasználat szempontjából.

Nagyon kevés kutatás vizsgálja az ADHD és az opioidhasználati zavar közötti kapcsolatot. A meglévő retrospektív és prospektív vizsgálatok azonban azt sugallják, hogy a krónikus opioidhasználók körében, akik kezelésre jelentkeznek, az ADHD előfordulási aránya magas – 16–19% között mozog.[11]^,[12]

A tanulmányok eredményei alapján levonható következtetés, hogy az ADHD nemcsak a figyelem és impulzuskontroll terén jelent kihívást, hanem jelentősen növeli a pszichoaktív szerek kipróbálásának és rendszeres használatának esélyét. Ezért kiemelten fontos a korai felismerés, a célzott prevenciós programok és az olyan kezelési stratégiák alkalmazása, amelyek figyelembe veszik a szerhasználat kockázatát is.

[1] Galambos E. (2024). Alkohol és drogfüggőség – ADHD is állhat a háttérben. BOON

[2] Barbarásné.K.D. (2008). A családi problémák hatása a fiatalok szerfogyasztására. Pedagógiai Folyóiratok

[3] Rtor.org. (2025). ADHD And Addiction: Understanding the Connection and Effective Treatment Strategies. https://www.rtor.org/2025/05/05/adhd-and-addiction-understanding-the-connection-and-effective-treatment-strategies/

[4] Rtor.org. (2025).

[5] Rtor.org. (2025).

[6] Carroll KM, Rounsaville BJ (1993) History and significance of childhood attention deficit disorder in treatment-seeking cocaine abusers. Comprehensive Psychiatry 34: 75–82

[7] Levin FR, Evans SM, Kleber HD (1998) Prevalence of adult attention-deficit hyperactivity disorder among cocaine abusers seeking treatment. Drug and Alcohol Dependence 52: 15–25

[8] Carroll KM et al. (1993).

[9] Barkley R, Murphy KR, Fischer M (2008) ADHD in Adults: What the Science Says. Guilford Press.

[10] Magon, R., & Müller, U. (2012). ADHD with comorbid substance use disorder: review of treatment. Advances in psychiatric treatment, 18(6), 436-446.

[11] King VL, Brooner RK, Kidorf MS, et al (1999) Attention deficit hyperactivity disorder and treatment outcome in opioid abusers entering treatment. Journal of Nervous and Mental Disease 187: 487–95.

[12] Torgersen T, Gjervan B, Rasmussen K (2006) ADHD in adults: a study of clinical characteristics, impairment and comorbidity. Nordic Journal of Psychiatry 60: 38–43.