A kábítószerek használata nemcsak rövid távú tudatmódosulást idéz elő, hanem súlyos és gyakran maradandó károsodást is okozhat az agyban. Ebből a szempontból különösen az opioidok, stimulánsok és szintetikus szerek veszélyesek, mivel közvetlenül befolyásolják az agy létfontosságú működéseit, például a légzés és a keringés szabályozását. Túladagolás esetén az oxigénellátás csökkenhet vagy teljesen megszűnhet, ami az idegsejtek pusztulásához vezet. Emellett a drogok hosszú távon megváltoztatják az agy kémiai egyensúlyát, rontják a memória, a döntéshozatal és az érzelmi szabályozás képességét. A toxikus anyagok közvetlenül is károsíthatják az idegsejteket, gyulladásos folyamatokat indítva el az agyszövetben. Egyes szerek, például a fentanil, már kis mennyiségben is életveszélyes állapotot idézhetnek elő. Az ismételt használat hatására az agy szerkezete is megváltozhat, ami növeli a függőség és a krónikus idegrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Összességében a kábítószerek komoly veszélyt jelentenek az agy egészségére, és hatásuk gyakran visszafordíthatatlan.

Egy 2024-es, az Egyesült Államok adataira épülő jelentés becslése alapján, az agyhalált okozó illetve nem okozó túladagolási esetek aránya 1 a 15-höz, míg régebbi ausztrál adatok 1 a 20–30-hoz közötti tartományt jeleznek. Amikor a konzervatívabb, 1 a 15-höz arányt alkalmazták a kanadai agyhalálozási adatokra akkor a túladagolással összefüggő agysérülések száma Kanadában meghaladta a 600 000-et.[1]

A fentanilt és annak analógjait tartalmazó utcai drogok halálosak lehetnek az emberi agy számára.[2] A szintetikus opioidok az agytörzset célozzák meg, amely a légzést irányítja, és túlzott mennyiségben légzésdepressziót okozhatnak — ez egy olyan légzési zavar, amelyet felületes vagy elégtelen légzés jellemez —, ami megfosztja az idegsejteket a túlélésükhöz szükséges oxigéntől. Már néhány perc alatt a részleges (hipoxia) vagy teljes (anoxia) oxigénhiány idegsejtelhaláshoz vagy -károsodáshoz vezethet; ezt a sérülést hipoxiás (vagy anoxiás) agysérülésnek nevezik.[3]

Nem halálos esetekben a hipoxiás agysérülést szenvedett személyek kognitív károsodásokat tapasztalhatnak, például figyelmi és memóriazavarokat, mozgáskoordinációs problémákat, érzelmi szabályozási nehézségeket, valamint végrehajtó funkciók zavarát, mint a döntéshozatal, a feladatok befejezése vagy a problémamegoldás nehézsége.[4]

Az önismeret is sérülhet, ami csökkenti annak valószínűségét, hogy az egyén problémásnak ítélje meg szerhasználatát és segítséget kérjen. Amikor mégis megteszi, a kognitív deficitek megnehezíthetik a kezelésben való részvételt és annak fenntartását is, míg a pszichiátriai tünetek akadályozhatják az agysérülés rehabilitációját.[5] E tényezők együttese pedig gyakran egy olyan ördögi kört eredményezhet amiből nehéz kiszabadulni.

Fontos kiemelni, hogy a túladagolás által okozott agysérülésekkel kapcsolatban jelentős a tudatosság hiánya. Fogalmilag minden eszméletvesztés hipoxiás eseménynek tekinthető, így minden olyan túladagolás, amely eszméletvesztéssel jár, potenciálisan agysérülést okozhat. Egy kutatás azonban azt mutatta, hogy ez az összefüggés nem közismert sem az egészségügyi szolgáltatók, sem a szerhasználók, sem azok családtagjai körében.[6]

A legtöbb túladagolás magánlakásokban történik, és a megbélyegzés miatt sokan nem kérnek orvosi ellátást, ami korlátozza a hivatalos kivizsgálás lehetőségét. Emellett pedig még kórházi esetekben sem bevett gyakorlat a túladagolást követően a rutinszerű agysérülés-szűrés és -értékelés.[7]

A diagnózis elmaradása azt jelenti, hogy sok túladagolást túlélő nincs tudatában annak, hogy agysérüléssel él, ami korlátozza a szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket. Ebből adódóan az agysérüléssel foglalkozó szervezetek közösségi programjai jelentős és pozitív támogatási, illetve rehabilitációs forrást jelenthetnek, a probléma megoldására. Azonban szerzett agysérülés diagnózisa nélkül ezek a programok a legtöbb ember számára nem elérhetők.[8]

Milyen megoldási lehetőségeink lehetnek?

Alapvetően a megelőzés a leghatékonyabb beavatkozás. Viszont kulcsfontosságú lehet az olyan bevált stratégia is, mint a naloxon alkalmazása az opioid túladagolás következtében kialakuló agykárosodás kockázatának csökkentésében. Fontos azt is tudatosítani, hogy mellkas kompresszióval együtt mindig alkalmazni kell az életmentő befúvásos lélegeztetést is, mivel ez csökkenti a hipoxiás agysérülés kockázatát azáltal, hogy létfontosságú oxigént juttat az agyba, megelőzve az idegsejtek pusztulását.[9]

[1] Casillas, S. M., Pickens, C. M., Tanz, L. J., & Vivolo-Kantor, A. M. (2024). Estimating the ratio of fatal to non-fatal overdoses involving all drugs, all opioids, synthetic opioids, heroin or stimulants, USA, 2010–2020. Injury prevention, 30(2), 114-124.

[2] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK459275/

[3] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK537310/

[4] Winstanley, E. L., Mahoney III, J. J., Castillo, F., & Comer, S. D. (2021). Neurocognitive impairments and brain abnormalities resulting from opioid-related overdoses: A systematic review. Drug and alcohol dependence, 226, 108838.

[5] Bach, L. J., & David, A. S. (2006). Self-awareness after acquired and traumatic brain injury. Neuropsychological rehabilitation, 16(4), 397-414.

[6] https://bcconsensusonbraininjury.com/wp-content/uploads/2023/05/BC-Consensus-Day-Year-1-Report-April-30-2023-1.pdf

[7] Garcia-Barrera M., A. & Kennedy C., J. (2024). Brain injury after overdose is a hidden epidemic: Recognizing and treating the survivors of the toxic drug crisis. The Conversation.

[8] https://bcconsensusonbraininjury.com/wp-content/uploads/2023/05/BC-Consensus-Day-Year-1-Report-April-30-2023-1.pdf

[9] https://iris.who.int/items/1def3b80-be73-40ac-b0f6-e7552127f050