A Drogkutató Intézet igazgatójának, Prof. Dr. Haller Józsefnek a napokban megjelent írása a PrePrints.org (https://www.preprints.org/manuscript/202404.1639/v1) felületén részletes neurokémiai és egyben szakmai magyarázatot ad mindenki számára arról, hogy a kannabisz, ide értve az “orvosi kannabiszt” is, milyen hatást fejt ki a depresszióra, valamint, kifejt-e egyáltalán gyógyító hatást a betegségre? Az alábbiakban a Professzor Úr által közreadott tanulmány kivonatát közöljük.
Absztrakt: Az elmúlt években megváltozott a közvélemény a kannabisz depresszióra gyakorolt hatásairól. A korábbi tanulmányok többségét olyan időszakban végezték, amikor a kannabisz leginkább illegális volt, termelése nagyrészt ellenőrizetlen volt, és az orvosi kannabisz koncepciója még gyerekcipőben járt. Azt feltételeztük, hogy a közelmúltban bekövetkezett attitűdváltozások és jogszabályi változások kedvezően befolyásolhatták a kutatást. Emellett a kannabisz elleni publikációs elfogultság is csökkenhetett. E hipotézisünk vizsgálatára áttekintést készítettünk az elmúlt három évben publikált kutatásokról. 156 releváns kutatási cikket találtunk. A legtöbb keresztmetszeti tanulmányban a depresszió gyakoribb volt azok között, akik fogyasztottak kannabiszt, mint azok között, akik nem. A kannabisz fogyasztásának növekedése általában depresszió növekedésével járt, míg a kannabisz elhagyása többségében enyhítette a depressziót. Összességében a felülvizsgált eredmények nem támasztják alá az orvosi kannabisz antidepresszáns hatásait.
Rövid történeti áttekintés és a probléma bemutatása
Általában véve a kannabiszfogyasztás fő motivációi közé tartozik a társadalmi események vagy kapcsolatok jobbá tétele, a szorongással és a depresszióval való megküzdés elősegítése, valamint az élmények és a kreativitás fokozása.
Mindennek ellenére azonban, a kannabisz antidepresszáns hatásai továbbra is ellentmondásosak maradtak. Az elmúlt két-három évtized eredményeit felölelő áttekintésekből viszont reális következtetést vontak le, melyek végeredménye, hogy a kannabisz inkább súlyosbítja, semmint javítja a hangulati zavarokat, különösen a depressziót. Ezenkívül, a kannabisz korai használata csökkentheti a hangulat javulását és fokozza az öngyilkosság kockázatát.
Feltételezték azonban, hogy a kannabiszról szóló közelmúltbeli viták növelték a közvélemény tudatosságát, a kannabisz legalizálása elősegítette az engedélyezett termékek használatát, és csökkentette a közzététellel szembeni elfogultságot, ráadásul az orvosilag felügyelt kannabisz használata javította a fogyasztási szokásokat. És mindezek a fejlemények kedvezően befolyásolhatták a kannabisz depresszió enyhítésére történő használatát.
Ennek a hipotézisnek a vizsgálatához tekintették át az elmúlt három évben publikált kutatási tanulmányokat.
Kutatási eredmények
A kannabiszfogyasztás tekintetében 9 főn vizsgálták a kannabisz-megvonás hatását, míg 22 főn az orvosi kannabisz kezelés longitudinális hatásait a depressziós tünetek kialakulására. Majdnem minden vizsgálat tisztán megfigyelés volt, ami a fogyasztási jellemzők megállapítását lehetővé tette, azonban a minta méreteinek meghatározását nehezítette. A mintaméreteket illetően, ezek gyakran változóak voltak a longitudinális tanulmányok esetén, és néha nehéz volt megállapítani a konkrét eredményt alátámasztó tényleges mintaméretet. Ezért a pontos mintaméretek helyett a mintaméret-tartományokat jelöltek meg.
Keresztmetszeti tanulmányok
Elméletileg a kannabiszfogyasztás negatívan korrelál a depresszióval, pedig széles körben úgy vélik, javítja azt. Ugyanakkor a pozitív asszociációkat nem kell kizárni, ugyanis a gyakran a depresszióban szenvedők kezdenek marihuánát fogyasztani.
Előfordult ugyanis, hogy a keresztmetszeti vizsgálatok 79,0%-a pozitív korrelációt mutatott az orvosi kannabiszt fogyasztók és a depressziósok között: a kannabiszt fogyasztóknál magasabb volt a depresszió szintje, mint azoknál, akik nem fogyasztottak kannabiszt.
A kannabiszfogyasztás a vizsgálatok 14,8%-ában nem volt összefüggésben a depresszióval és 6,2%-ban volt összefüggésben az alacsony depresszióval.
Longitudinális tanulmányok
A longitudinális asszociációkat három kontextusban vizsgálták: a tanulmányok első csoportja az újonnan kialakult depressziós tünetek hatását vizsgálta a kannabiszfogyasztásra; a második csoport a növekvő kannabiszfogyasztás hatását vizsgálta a depresszióra, míg a harmadik a kannabisz elvonásának következményeit tanulmányozta.
Megállapították, hogy a depressziós tünetek növekedését mindig a kannabisz fogyasztásának növekedése követte. Ellentmondó eredményekről nem lehet beszámolni. Ezek a megállapítások összhangban vannak azzal a hipotézissel – vagyis azt sugallják –, hogy miután depressziós tünetekkel szembesültek a résztvevők, a kannabiszhoz fordultak, ami valószínűleg enyhítette az ilyen tüneteket. Ezt a vizsgált minta 81.1%-ban figyelhető meg.
Végül egy vizsgálatban sem számolhattak be arról, hogy a depresszió enyhült volna a kannabisz használatnak megkezdése vagy az adag növelése után.
A kannabisz fogyasztásáról való leszokást a depresszió enyhülése követte a vizsgálatok 55,6%-a. Ennek ellenkezőjé pedig összesen 1 vizsgálat (4,5%) eredményezte, míg a depresszió a többi vizsgálatban nem változott.
Összességében ezek az eredmények azt sugallják, hogy a kannabisz inkább depressziókeltő, mint antidepresszáns hatású szer.
Kezelés orvosi kannabisszal
22 olyan tanulmányt találtak, amelyben a kannabiszt különféle állapotok kezelésére használták, ezek közt voltak a depressziós tünetek is. Az ilyen tanulmányokban az alkalmazott szereket „orvosi kannabisznak” nevezték. Fontos megjegyezni azonban, hogy a kifejezés a használat céljára utal, nem pedig a kannabisz egy adott összetevőjére.
A legtöbb tanulmányban a résztvevők saját választásuk szerinti készítményeket fogyasztottak, valamint az adagolást és az adagolás módját is a résztvevők határozták meg.
Ráadásul sok tanulmányban a kezelés részleteit sem közölték. A kannabisz fogyasztásán kívül a résztvevők egyéb kezelésekben is részesültek, amit egészségi állapotukkal magyaráztak. Ezek közé tartoztak az antidepresszánsok is 7 olyan tanulmányban, ahol a kannabisz hatékony volt, és 4 olyan volt, amiben hatástalan, és 77,3%-ban a kannabisz hatására javult a kezelés.
Miután a jelentéseket alaposabban megvizsgálták, azt állapították meg, hogy ez a következtetés jórészt megalapozatlan.
Az első – kevésbé fontos – ok az, hogy az említett 7 vizsgálatban engedélyezték egyidejűleg az antidepresszáns gyógyszerek szedését. A következtetések megkérdőjelezésének legfontosabb oka az, hogy 17 vizsgált személynél, akinél az orvosi kannabisz hatásos volt, 14-nél egyáltalán nem használtak kontrollt, míg a maradék 3 főnél csak kezelés nélküli kontrollt használtak.
Ez felveti annak lehetőségét, hogy az eredményeknél részben vagy egészben érvényesült a placebo hatás. Ennek a lehetőségnek a beigazolásához áttekintettük a placebo-kontrollos klinikai vizsgálatokat.
Ahogy az várható volt, a placebo hatására is javult a depressziósok állapota; hatásméretei nagyok voltak, sőt nagyobbak az orvosi kannabiszt használók hatásméreteinél.
Mechanisztikus megfontolások
Sem a korábbi felülvizsgálatok, sem a jelenlegi kutatások nem találtak megbízható bizonyítékot a kannabiszról szóló állításra, mely szerint enyhítené a depressziót. De akkor mégis miért léteznek olyan elméleti megközelítések, amelyek antidepresszánsként tekintenek a kannabiszra? Annak ellenére, hogy rengeteg kutatás foglalkozik a kannabisz és a depresszió kapcsolatával, ezt a kérdést ritkán tették fel. Ez valószínűleg azért van, mert a kannabisz tartalmaz sok olyan pszichoaktív vegyületet, amelyek mindegyike több mechanizmusra is hatással van. Bár még távol vagyunk ennek a komplexitásnak a megértésétől, a lehetőségeket talán fel lehet mérni.
Záró megjegyzések
Az a hipotézis, amely az első részben megfogalmazódott, hamisnak bizonyult. Az elmúlt három évben publikált eredmények áttekintése olyan következtetésekre vezetett, amelyek nagyon hasonlóak voltak azokhoz, amelyeket kedvezőtlenebb körülmények között végeztek, azaz amikor a kannabisz túlnyomórészt illegális volt, és az orvosi kannabisz ötlete kezdetleges volt.
Az elvárások szempontjából egy ennyire kedvezőtlen környezetben a következtetéseket is többféleképpen lehetett megfogalmazni. Degenhardt például azt sugallta, hogy a kannabisz fogyasztása és a depresszió olyan közös társadalmi, családi és kontextuális tényezőknek köszönhető, amelyek növelik a kannabisz használatát és a depresszió kockázatát. Valamint azt is megfogalmazta, „Ha a kapcsolat ok-okozati összefüggésben nézhető, akkor leginkább a kannabisz használat jelenlegi mintái alapján a fejlett társadalmakban a kannabisz használat legfeljebb szerény mértékben járul hozzá a lakosság körében a depresszió kialakulásához”. Lehet vitatkozni ezzel. Például a depresszió fokozódása a kannabisz fogyasztásának növekedésekor, valamint az azt követő elvonás utáni depresszió enyhülése nem ad bizonyítékot ezekre az elméletekre. Az is vitatható, hogy a “fejlett társadalmakban” a kannabisz fogyasztása hozzájárul a depresszió előfordulásához, valamint, hogy ez összefüggésben lenne a kannabiszfogyasztás elterjedésével. Ezek azonban csak részletek. Az ilyen védekező megközelítések lényege, hogy a szerzők, és a követőik szembeállítják a spekulációkat a kísérleti eredményekkel, ami tudományosan kontraproduktív.
A kedvezőtlen eredmények magyarázata nem segít a depresszió kezelésében.
Érdemes azonban hangsúlyozni, hogy a kannabisz sokféle vegyületet tartalmaz. Néhány olyat is, amelyek hatása kompatibilis az antidepresszánsok hatásaival. Így tehát nem zárható ki, hogy az összetevőket megfelelő arányban tartalmazó termékek valóban enyhíthetik a depressziót. Sajnálatos módon azonban az eredeti tanulmányok szerzői kevés figyelmet fordítottak a termékek összetételére, így az alaptézis igazolására az egyes készítmények és az antidepresszáns hatások közötti kölcsönhatás még el sem kezdődött.
A kannabisz hatása a depresszió enyhítését illetően úgy tűnik, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.
