A népesség demográfiai összetétele világszerte folyamatosan változik, így egyre fontosabbá válik a közép és idős korcsoportokba tartozó egyének kábítószer-fogyasztási szokásainak, motivációinak és következményeinek megértése.
A középkorú és idősebb népesség egyedi kihívásokkal néz szembe, amelyek befolyásolhatják kábítószer-fogyasztási szokásaikat. Az olyan tényezők, mint a krónikus egészségi állapot, a fájdalomcsillapítók gyakori használata, a mentális egészségügyi problémák állandósága, valamint a vényköteles gyógyszerek használata kulcsfontosságú szerepet játszanak abban, hogy az említett korcsoportokba tartozó egyének hogyan érintkeznek a kábítószerekkel.
Ezen túlmenően a társadalmi változások, beleértve a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos változó attitűdöket, a vényköteles gyógyszerekhez való növekvő hozzáférést, valamint a társadalmi elszigeteltség, vagy éppen az életben bekövetkező változások lehetséges hatását, hozzájárulnak a közép- és időskorú csoportok kábítószer-fogyasztásának összetettségéhez.
A cikkünk célja, hogy rávilágítsunk a kábítószer-fogyasztási szokások sokrétűségére ezekben a korcsoportokban, betekintést nyújtva a mögöttes motivációkba, a kapcsolódó egészségügyi kockázatokba és a tágabb társadalmi következményekbe. E minták felismerése és megértése létfontosságú a célzott beavatkozások, támogatási rendszerek és közegészségügyi kezdeményezések kidolgozásához, amelyek célja a középkorú és idős egyének jólétének és általános egészségének előmozdítása.
Demográfia
Az idősek többsége a fejlett országokban koncentrálódik. A termékenység csökkenése, a várható élettartam növekedése és az öregedő baby-boom generáció (a háború utáni 1946 és 1964 közötti időszakban születettek) mind jelentős okai a változó demográfiának. 2050-re a kevésbé fejlett régiókban az idősebb felnőttek aránya is nagymértékben megnő. (Wang & Andrade, 2013)
Egy 2013-as cikk szerint a következő évtizedek egészségügyi problémái és betegségterhei között az idősebb felnőttek körében a szerhasználati problémák két kategóriája jelent súlyos gondot: az alkohol és a pszichoaktív, vényköteles gyógyszerek. Az írás szerint, bár a tiltott kábítószerek használata alacsony ebben a korcsoportban, úgy tűnik, ez egy újonnan megjelenő probléma. Amellett, hogy sok hiedelem alakult ki a „gyógyító” célú szerhasználatról a közép- és időskorúak körében, a baby-boom korosztályhoz tartozó egyének fiatalkorukban többet találkoztak alkohollal, dohányáruval, illegális drogokkal, és hajlamosak voltak elnézőbbek lenni a szerhasználattal kapcsolatban. Ugyanebben az időszakban váltak elérhetővé a pszichoaktív gyógyszerek, mint széles körben elterjedt módszer a szorongás, a fájdalom és a stressz kezelésére. Azonban minél több ember él alkohollal és kábítószerrel későbbi éveiben, az valószínűleg annál több problémával és kezelési igénnyel jár együtt. (Blow & Barry, 2012) Az amerikai sajtó nagyrészt arról számolt be, hogy az idősebbeket megnövekedett számban veszik fel a sürgősségi osztályra a kábítószerrel való visszaélés miatt. A kábítószer-használat miatt kezelést igénylő idősek számának növekedése arra késztette a Nemzeti Egészségügyi Intézetet, hogy 2012-ben riasztást adjon ki a nem megfelelő szerhasználatról, felhívva ezzel a közvélemény figyelmét az idősek körében előforduló szerhasználati zavarokra. (Wang & Andrade, 2013)
Előrejelzések
Korábbi európai becslések azt állították, hogy 2001 és 2020 között több mint kétszeresére fog nőni a 65 éves vagy annál idősebb, kábítószerrel való visszaéléssel kapcsolatos problémával küzdő vagy kezelésre szoruló emberek száma (EMCDDA, 2008), míg az Amerikai Egyesült Államok előrejelzései szerint a 2000. évi 1,7 millióról 2020-ra 4,4 millióra fog nőni az 50 éves vagy annál idősebb, kábítószerrel való visszaélés miatt kezelésre szoruló felnőttek száma (Gfroerer et al., 2003)
Korábbi országos felmérések szerint az 50 éves és idősebb észak-amerikaiak közel 2%-a fogyasztott tiltott kábítószert (Blow & Barry, 2012; Colliver et al., 2006). Azt jósolták, hogy a baby-boom korosztály marihuána-fogyasztóinak száma a háromszorosára fog nőni (Colliver et al, 2006).
A fent leírt tendenciák nagyrészt azt a tényt tükrözik, hogy ezeknek az országoknak az általános népessége öregszik, és különösen az 1946 és 1964 között született baby-boom népesség öregedését reflektálják. 1900-ban a becslések szerint a világ népességének mindössze 1%-a volt 65 éves vagy annál idősebb. Ez a szám 2000-re 7%-ra nőtt, 2050-re pedig a becslések szerint 20% lesz (House of Lords, 2005) Azt láthatjuk, hogy ahogyan az általános népesség öregszik, úgy öregszenek azok is, akik továbbra is visszaélnek a szerekkel.
Európa helyzete – az idősek opioid fogyasztása
Az European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction (EMCDDA) 2023 júliusában tette közzé a „Health and social responses to drug problems: a European guide” című irányelvének frissítését. Már az összefoglaló elején olvasható, hogy Európa összességében öregedő népességgel rendelkezik, és a 40 év felettiek egyre nagyobb arányban vannak jelen az opioid problémával küzdők között. Ez tükröződik a kábítószerkezelésben részesülők és az opioid-túladagolásban elhunytak növekvő életkorában. Más kábítószerek, például a benzodiazepinek problémás használata is egyre inkább aggodalomra ad okot. Az opioidokat használó időseknél a fizikai öregedési folyamatot felgyorsíthatja a többszörös kábítószerhasználat és a hosszú évek óta tartó rossz egészségi állapot kumulatív hatása. Ezek az egyének fogékonyabbak lehetnek a fertőzésekre, túladagolásra és öngyilkosságra is. Ezenkívül a megbélyegzés miatt csökkenhet a szociális hálójuk, ami tovább fokozhatja a társadalmi kirekesztettséget és a családtól való elszigetelődést. A megbélyegzés a segítségkérés akadályaként is felléphet. (EMCDDA, 2023)
A kábítószer-problémákkal küzdő idősek kezelése és ellátása korlátozott Európában, mivel a legtöbb szolgáltatást a fiatalabb korosztály igényeinek kielégítésére hozták létre. Csak néhány országban léteznek speciális ápolási otthonok az önmaguk ellátására képtelen, drogproblémákkal küzdő idősek számára. Az irányelv kiemeli, hogy az egyre növekvő számú európai kábítószer-használó idős ember jövőbeli egészségügyi és szociális ellátási szükségleteinek kielégítését célzó szolgáltatások tervezése korosztályra specializált ellátási szolgáltatásokat, integrált, multidiszciplináris megközelítést és intézményközi partnerségeket, valamint a szakosított és az általános egészségügyi és szociális szolgáltatások közötti átirányítást teszi szükségessé. (EMCDDA, 2023)
Az EMCDDA a kábítószer-problémákkal küzdő időskorúaknak azokat a 40 éves vagy annál idősebb személyeket tekinti, akiknek a hosszú távú kábítószer-használatuk kárt okoz, vagy nagymértékben veszélyezteti őket. A hosszú távon opioidokat használó idősek egyre nagyobb arányát fedik le az összes opioid használónak Európában. Az elmúlt két évtizedben az opioidokkal kapcsolatos problémák miatt kezelésre kerülő kliensek átlagéletkora a harmincas éveik elejéről a harmincas éveik végére emelkedett, miközben a kábítószerrel (főként opioidokkal) kapcsolatos halálesetben elhunytak átlagéletkora is nőtt. Az elkövetkező években tovább nő majd az egészségügyi és szociális ellátásra szoruló, kábítószer-problémákkal küzdő idősek száma, és ez különösen igaz azokra a nyugat-európai országokra, amelyekben az 1980-as és 1990-es években az első heroinjárványok voltak. Emiatt egyre nagyobb szükség van arra, hogy ennek a populációnak a szükségleteire reagáló politikát, kezeléseket és szolgáltatásokat dolgozzanak ki Európában. (EMCDDA, 2023)
Az irányelv felhívja a figyelmet arra, hogy a szerhasználat okozta hatások széles köre csökkentheti azok életminőségét, akik hosszú ideje drogfogyasztók. Európában a problémás droghasználattal küzdő idősek nagy része az 1980-as és 1990-es években kezdte a heroinhasználatot. A hosszú szerhasználati karrierrel rendelkezők közül sokan HIV- és hepatitis C-vírusfertőzést (HCV) kaptak. Bizonyos kezelések segítségével az ilyen fertőzésben szenvedők tovább élhetnek, de a régre visszanyúló droghasználati múltjuk felgyorsíthatta fizikai öregedésüket is. Jellemzően ebben a csoportban magasabb a szomatikus és mentális egészségügyi problémák aránya, mint a nem drogfogyasztó társaiknál és a fiatalabb drogfogyasztóknál. A degeneratív rendellenességek, keringési és légzési problémák, cukorbetegség, hepatitis és májcirrózis is korábban jelentkezhetnek. Ezek az egyének a kábítószerrel kapcsolatos fertőzések, a túladagolás és az öngyilkosság nagyobb kockázatának is ki vannak téve. Emellett komoly gondot jelenthet a mentális egészségügyi problémák megjelenése is. (EMCDDA, 2023)
Az irányelv szerint további problémát jelenthet, hogy sok opioidokat használó idős ember részesül vagy részesült metadon- vagy buprenorfin-kezelésben. Jelenleg azonban keveset tudunk az opioid gyógyszerek és a kezelések kölcsönhatásairól, illetve hatékonyságáról a testi rendellenességekkel és károsodott májfunkcióval rendelkező emberek körében. Az opioidokat használó idősek megfelelő fájdalomcsillapítása nehézséget jelenthet az egészségügyi szolgáltatók számára, mivel ezek a betegek fokozottan toleránsak lehetnek az opioid analgetikumokkal szemben, és a csoport hatékony fájdalomcsillapítására vonatkozó iránymutatás hiányában fennáll a veszélye annak, hogy az egészségügyi szolgáltatások alulkezelik őket. Fontos, hogy az egészségügyi szolgáltatók tisztában legyenek azzal, hogy számos olyan gyógyszer, amelyet a problémás opioid használattal küzdő embereknek gyakran az opioidot helyettesítő kezelés mellett írnak fel, a központi idegrendszerre gyakorolt depresszív hatásuk miatt növelheti a túladagolás kockázatát. (EMCDDA, 2023)
A fentieken túlmenően, a drogproblémákkal küzdő idősek jelentős része egyedül él, lakhatásra szorul, munkanélküli és gazdaságilag inaktív. A foglalkoztatás hiánya csökkenti a szociális hálózatokat, a készségeket és a tudást, és erősíti a marginalizálódást és az elszigetelődést. A megbélyegzés és az „ageizmus” (az életkoron alapuló megkülönböztetés) tovább fokozza a társadalmi kirekesztést és a családtól, barátoktól való elszigetelődést, ami gyakori ebben a csoportban. Ezek a személyek ki vannak téve a depressziónak és a magánynak, mivel szociális hálójuk beszűkül, hiszen a többi kábítószer-használó idős ember meghal, vagy felépül a függőségből és továbbáll. Az idősebb korban a droghasználat folytatásával járó megbélyegzés megakadályozhatja őket a segítségkeresésben, a felépülési közösségekbe való bekapcsolódásban és az egészségügyi ellátás igénybevételében. (EMCDDA, 2023)
Bár az irányelv elsősorban azokra az idős emberekre összpontosít, akiknél az opioidok használata – gyakran más kábítószerek és az alkohol mellett – okoz problémát, vannak olyan idősek is, akik más kábítószereket, többek között kannabiszt és gyógyszereket, például benzodiazepineket használnak. Az idősebb felnőttek fokozottan érzékenyek lehetnek a benzodiazepinekre és a hozzájuk kapcsolódó gyógyszerekre. (EMCDDA, 2023)
Irodalomjegyzék:
Blow FC, Barry KL. Alcohol and substance misuse in older adults. Curr Psychiatry Rep 2012; 14:310–319.
Colliver, J. D., Compton, W. M., Gfroerer, J. C., & Condon, T. (2006). Projecting drug use among aging baby boomers in 2020. Annals of epidemiology, 16(4), 257-265.
European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction (2023), Older people and drugs: health and social responses to drug problems: a European guide. Elérhető: https://www.emcdda.europa.eu/publications/mini-guides/older-people-and-drugs-health-and-social-responses_en#section2 (Letöltés ideje: 2023.12.19.)
European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction. (2008). Substance use among older adults: a neglected problem. EMCDDA.
Gfroerer, J., Penne, M., Pemberton, M., & Folsom, R. (2003). Substance abuse treatment need among older adults in 2020: the impact of the aging baby-boom cohort. Drug and alcohol dependence, 69(2), 127-135.
House of Lords. (2005) Ageing: Scientific Aspects. Volume I. House of Lords Scientific and Technology Committee 5th Report. London: The Stationery Office Limited,10.
Wang, Y. P., & Andrade, L. H. (2013). Epidemiology of alcohol and drug use in the elderly. Current opinion in psychiatry, 26(4), 343-348.
