A legalizálásnak nem csak az egészségre, a bűnözésre és a termelékenységre nézve lehetnek pusztító következményei, hanem az adófizetők pénzének elpazarlását is jelentheti, amelyeket hatékonyabb, hiánycsökkentő intézkedésekre is lehetne fordítani. Az így keletkezett hiányt pedig az államnak valahogy pótolnia kell. 

 A marihuána-fogyasztás törvényi szabályozása minden ország drogpolitikájának egyik sarkalatos pontja. Fontos kérdés, hogy milyen szempontokat vesznek figyelembe a törvényhozók a drogpolitika kialakításakor, és mi határozza meg azt, hogy mennyire bánnak szigorúan vagy éppen megengedően a fogyasztókkal.  

Az érvek és ellenérvek ütköztetésekor rendre belefutunk a marihuána egészségre gyakorolt hatásait hangsúlyozó megközelítésekbe, szemben azzal az állásponttal, hogy egy nagykorú állampolgárnak joga van eldönteni, él-e ilyen típusú tudatmódosító szerrel. Nem beszélve a drogpolitikák mögötti, mélyebb ideológiai vezérelvekről és a drogfogyasztás általános társadalmi elfogadottságáról. Ebben a cikkben egy, az említettektől eltérő megközelítésből fogjuk megvizsgálni a marihuána-fogyasztás törvényi szabályozásának témakörét.  

Vajon mi mennyibe kerül? Jelen esetben ez a kérdés nem (csak) egy gramm „fű” árára vonatkozik, hanem arra, hogy mennyibe kerül a társadalomnak egyes drogpolitikai szcenáriók megvalósítása. De miért is fontos ez a nézőpont? A válasz, a döntéshozatal megkönnyítése. A politikai döntéshozóknak muszáj egyes szubjektív szempontokat számszerűsíteni, azért, hogy a különböző szakpolitikai forgatókönyveket könnyebben össze tudják hasonlítani.(1 )

Az egyszerűség kedvéért a marihuána fogyasztás szabályozásának alternatíváit leszűkítjük összesen 2 opcióra: (rekreációs célokra vonatkozó) legalizálásra, illetve kriminalizálásra. Ez azt jelenti, hogy a legalizáció esetében a marihuána-fogyasztás nem von maga után büntetőjogi következményeket, emellett pedig a termesztés és a forgalmazás is törvény által elfogadott piaci tevékenységnek minősül. A kriminalizáció ennek az ellentéte. Milyen költség-elemek jelennek meg az egyes drogpolitikák esetében? Első hallásra biztosan eszünkbe jutnak az egészségügyi, rehabilitációs és elvonó kúrákkal / programokkal járó költségek a legalizáció kapcsán. Esetleg még a bűnözéshez kapcsolódó, emelkedett költségek vagy a funkció-vesztés okozta produktivitás csökkenésből adódó költségek sorolhatók ide. Mi a helyzet a másik oldalon? A kriminalizálás legjelentősebb költségei valószínűleg a rendőrség, a törvényhozás és a büntetés-végrehajtás adminisztratív tevékenységeivel járó költségek lehetnek. Nézzük meg az egyes tételek részleteit, és hogy van-e olyan elem, amit kihagytunk a felsorolásból.  

 A költségek típusai 

Egy 2001-es nemzetközi irányelv a szerhasználatból fakadó költségeket három fő csoportra bontja: 

1. „Közegészségügyi kiadások (a drogfüggőség és az abból származó betegségek, balesetek kezelése) 

1. Produktivitás kiesésből származó kiadások (a droghasználat miatt kiesett munkaórák és kereset, ide számítva a droghasználattal kapcsolatos bűncselekmények miatt kiesett jövedelmet is) 

1. Egyéb hatások a társadalomra (a büntető-igazságszolgáltatás költségei, közlekedési balesetekből származó költségek stb.)” (2 )

Ezt a tipológiát további tételekre bontotta az amerikai Nemzeti Kábítószer-ellenőrzési Politikai Hivatal, 2002-es publikációjában. Fontos megemlíteni, hogy a csoportosítás nem különbözteti meg a kábítószereket, hanem általánosságban véve kategorizálja a bármilyen típusú szerhasználatból adódó költségeket. Eszerint egészségügyi kiadásnak minősül a drogprevenciós programokkal járó költség, illetve a már kialakult függőség kezelésével járó anyagi terhek is. A drogfogyasztás további egészségügyi kiadásai közé sorolandóak a következők: 

1. a kórházi és ambuláns ellátás, 

1. a droghasználatból származó betegségek kezelése, 

1. a bűncselekmények áldozatainak egészségügyi ellátása, 

1. és az egészségbiztosítás adminisztrációs költségei. 

Az egészségügyi költségek mellett fontos tétel a drogfogyasztásból származó produktivitás-csökkenés/-kiesés okozta költségek megemlítése. A kiadásoknak ebben a csoportjában az egyik legjelentősebb tétel a produktivitás korai elhalálozásból fakadó csökkenése. Egy marihuána-fogyasztó esetében számolnunk kell a szerhasználatból fakadó egészségügyi kockázatokkal, aminek legrosszabb kimenetele az idő előtti halál lehet. Ennek nem csak egészségügyi költségei vannak, hanem az adott személy által termelt javak / produktivitás (GDP) megszűnésével is szükséges kalkulálni. 

Egy konzervatívabb drogpolitikát alkalmazó országban a fogyasztók bebörtönzése is megjelenik a produktivitás csökkenésből adódó költségek oldalán. Ez kevésbé végleges állapot a halálhoz képest, de a börtönben töltött idő alatt 0-hoz közeli szintre csökkenhet annak az embernek a termelőképessége, akit marihuána-fogyasztás miatt börtönbüntetésre ítéltek. A szabadságvesztésnek további súlyosbító következményei is lehetnek. Félő, hogy a börtönre ítéltek nehezebben integrálódnak vissza a társadalomba és nagyobb kihívást jelent számukra, hogy munkát találjanak, miután letelt a börtönbüntetésük. A börtönben töltött idő alatt adott a lehetőség az alvilági kapcsolatrendszer kiépítésére, ami alternatívát kínál az integrálódás és a munkakeresés problémáira. Ekkor indulhat el a fogyasztó „bűnözői karrierje”, ami további produktivitás-csökkenést okoz, mivel a termelés innentől kezdve a fekete piacon realizálódik.  

Egyéb költségek is jelentkezhetnek, egyrészt a rendőrség oldalán, mint például a szerhasználók felkutatása, üldözése, őrizetbevétele, majd az őrizet biztosításának költségei. Másrészt az igazságszolgáltatás szempontjából releváns végrehajtási költségek is számottevők lehetnek (pl. egy eljárás kiadásai). (3) 

A felsorolás elemeinek közös metszéspontja, hogy minden esetben társadalmi költségről beszélünk. Az egészségügy, az igazságszolgáltatás és végrehajtás, valamint az erőszakszervezet (rendőrség) is az adófizetői hozzájárulásból finanszírozódik.  

A tipológiát ki lehetne egészíteni a törvényhozás költségeivel is, azonban ez a legalizálás és a kriminalizálás oldalán is jelentkezik valószínűleg azonos, vagy nagyon hasonló mértékben, ezért nem feltétlen érdemes figyelembe venni, ha azt akarjuk eldönteni, melyik drogpolitikai irány a költségesebb.  

Legalizáció vs. kriminalizáció 

Kezdjük a marihuána legalizálása esetén keletkező költségekkel és bevételekkel. Három fő gazdasági szemponton múlik, hogy a legalizálásból származó bevételek vagy a költségek lesznek a magasabbak: (1) A marihuánával kapcsolatos bűnüldözési költségek, (2) a szer állami forgalmazásából származó, addicionális bevételek, (3) illetve a marihuána-használat ismert ártalmainak csökkentésére fordított erőforrások alakulása. (4)  

A bűnüldözési költségek változásait igencsak nehéz meghatározni, mégis jelentős csökkenés lenne várható, ha például a jelenlegi magyar drogpolitika 0-ra redukálná a marihuána-fogyasztók bűnüldözésére fordított költségvetését. Egy 2011-es amerikai nyilvántartás alapján, a bűnügyi statisztikák szerint a marihuánával kapcsolatos bűncselekmények az országos, 1 531 251 kábítószeres letartóztatás közel felét teszik ki, és minden 10 marihuánával kapcsolatos letartóztatásból közel 9-et birtoklás, nem pedig terjesztés miatt hajtanak végre. (5,6) A marihuána-birtoklásért elítélt elkövetők azonban a szövetségi elítélteknek csak kéttizedét (0,2%), a büntetett előélet nélküli állami fogvatartottaknak pedig csak az egytizedét (0,1%) teszik ki.7 A bebörtönzés következményei azokat a szülőket is érintik, akiknek egyedül kell nevelni a gyereküket, mert párjukat szabadságvesztésre ítélték szerfogyasztásért. A börtönből való visszatérés lehetőséget ad a gyermekneveléssel kapcsolatos teendők megosztására és a munkába való visszaállásra. (8)

A marihuána engedélyezésétől, megadóztatásától és általában véve az iparág behozatalától jelentős bevételeket szoktak remélni. Ezek a bevételek nagy mértékben azon múlnak, hogy a társadalomnak mekkora igénye van a függőséget kiváltó szerek fogyasztására, ugyanis ezeknek a termékeknek jellemzően rugalmatlan a kereslete, vagyis hiába növeljük az árat, a fogyasztó azt is ki fogja fizetni, mert függ tőle. Más szemszögből nézve viszont, a bevételek megkérdőjelezhetőek, ugyanis nem tudhatjuk előre a fekete piac reakcióját, illetve a fogyasztók igényeinek alakulását a legalizációt követően. (9) Ha a marihuána továbbra is beszerezhető a fekete piacról, ráadásul kvázi adómentesen, tehát a legálisan forgalmazott kannabiszhoz képest olcsóbban, akkor meg van az esélye annak, hogy nem fog eltűnni a fekete piaci forgalom. Továbbá sok múlik az újonnan forgalmazott marihuána THC (tetrahidrokannabinol) tartalmán, tehát azon, hogy milyen minőségben lehet majd beszerezni legális körülmények között.  

A marihuána iránti kereslet növekedésére vonatkozó előrejelzések a hollandiai és más, szabályozott külföldi piacok fogyasztási szokásain alapulnak, ahol elegendő adat áll rendelkezésre a marihuána keresleti rugalmasságának meghatározásához. (10) Egy 2012-es becslés szerint a fogyasztás növekedése 75%-289% között mozog, de nem vették figyelembe az új árképzési és adórendszereket, és a legalizálás előtti marihuána-fogyasztás adatainak hiányosságát. (11)

A legalizálás kiadásokat von maga után a kábítószeres járművezetésre vonatkozó szabályok aktualizálása és végrehajtása miatt, mivel bizonyított, hogy a marihuána vezetés előtti fogyasztása megduplázza a balesetek esélyét. (12) Ebből pedig az következik, hogy nem csak a jogi szabályozás, hanem a balesetek is addicionális költségeket vonnak maguk után. Ebbe beletartoznak az egészségügyi, illetve a jogi adminisztrációs költségek is.  

A produktivitás-csökkenés már említett aspektusain kívül nem említettük a munkahelyi produktivitás alakulását. Ebből a szempontból a legnehezebb általános megállapításokat tenni, mivel a munkahelyi produktivitás a szerhasználat körülményei és gyakorisága, valamint a használó személyes jellemzői és teljesítménymotivációja alapján változik. Kutatások eredményei azt mutatják, hogy a munkából való kimaradások vagy munkahelyi balesetek és a marihuánafogyasztás közötti kapcsolat gyenge, mivel nem nyert egyértelmű megállapítást az ok-okozati összefüggés. Emellett pedig feltételezhető, hogy a teljesítmény-csökkenés elhanyagolható, mivel a marihuána-fogyasztók túlnyomó többsége az alkoholfogyasztókhoz hasonlóan nem megy dolgozni a szer hatása alatt, hanem hétköznap este, hétvégén vagy más olyan időpontokban fogyasztja a szert, amikor nem befolyásolja az állapota a munkahelyi kötelezettségeit. (13)

Korábban említettük, hogy a törvényalkotási folyamatot nem feltétlenül érdemes figyelembe venni a költség-típusok összegyűjtésekor, azonban ez csak arra az állapotra igaz, ha egy országnak még egyáltalán nincs kialakított drogpolitikája. A legalizálás kormányzati kiadásokra gyakorolt hatására vonatkozó becslések jelentős része a lehetséges megtakarításokat és bevételeket jelzi előre, de nem tükrözi a jelenlegi politikától való eltérés gazdasági költségeit. A valódi költségvetési hatás a jelenlegi törvények hatályon kívül helyezéséből eredő költségektől, valamint a javasolt reformok végrehajtásának és érvényesítésének költségeitől függ, figyelembe véve az esetlegesen keletkező adóbevételek és megtakarítások összegét. A jelenlegi törvények hatályon kívül helyezése további költségeket fog generálni, a marihuána használatának, a visszaélésnek és a függőségnek a növekedéséből eredő következmények szabályozása miatt. A reformok végrehajtása és érvényesítése előzetes kiadásokat igényel a szabályozási keret létrehozásához, valamint folyamatos kiadásokat az adóbeszedéshez, a kiskereskedők és forgalmazók szabályozásához, valamint a felhasználók és a „nem felhasználók” védelméhez. (14)
Foglaljuk össze a legalizálás közegészségügyre gyakorolt hatásait röviden. Egyes tanulmányok szerint a marihuána fogyasztása olyan hatásokat okoz, mint az immunrendszer károsodása, (15) születési rendellenességek, (16) meddőség, (17) szív- és érrendszeri betegségek, (18) stroke, (19) és hererák. (20) Bizonyos kutatások azt is megállapították, hogy a marihuána-füstnek való krónikus kitettség növelheti a légúti elzáródás, a tüdőtágulás, a tüdőrák, az összeesett tüdő és egyéb tüdőbetegségek kialakulásának kockázatát. (21) A betegségek kialakulásának hátterében többek között az áll, hogy a marihuánafüst ammóniaszintje 20-szor magasabb, mint a dohányfüsté. A marihuána ezen kívül pedig hidrogén-cianidot, nitrogén-oxidot és aromás aminokat 3-5-ször nagyobb mennyiségben tartalmaz, mint a dohányfüst. (22, 23) A kannabisz-fogyasztás számos megbetegedést okozhat, amelyek súlyosságától és kiterjedtségétől függnek a kezelési költségek.
A fizikai megbetegedések mellett a mentális egészségre is negatív hatással lehet a kannabisz-fogyasztás. A marihuána használata pszichiátriai betegségek kialakulásához vezethet, beleértve a hangulatzavart, a látens skizofréniát és a klinikai függőséget. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság állásfoglalása a marihuánáról kimondja: jelenleg nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a marihuána bármilyen módon előnyös lenne bármely pszichiátriai rendellenesség kezelésében. Ezzel szemben különböző evidenciák támasztják alá a kannabisz-használat és a pszichiátriai rendellenességek kialakulásának erős összefüggését. A serdülőkorúak különösen veszélyeztetettek, tekintettel a kannabisz idegrendszeri fejlődésre gyakorolt hatásaira. (24) A rövid és hosszú távú használat kognitív károsodást okoz, amely hatással van a szenzomotoros működésre, a figyelemre, a memóriára, az önkontrollra, a tanulásra és az iskolai teljesítményre. (25) A mentális zavarok kezelésének költségei ugyanúgy realizálhatóak, mint a fizikai egészségünkre gyakorolt negatív hatások kezelési kiadásai. 

Mekkora kiesés jelentkezik az állami költségvetésben? 2011-ben az amerikai Nemzeti Kábítószerügyi Információs Központ közzétett egy jelentést, amelyben a tiltott kábítószer-fogyasztásból eredő betegségek, balesetek, termelékenység-kiesés és bűnözés miatt évente 193 milliárd dollárra becsülte a veszteségeket. (26) Bár a jelentés nem tett különbséget a marihuána és a többi kábítószer között, a veszteségek közel kétharmadát a kábítószer-használat termelékenységre gyakorolt hatásának tulajdonította. A vagyon elleni bűncselekmények és az emberölések költségei nagyjából egyenértékűek voltak a riport szerint.

Konklúzió 

Milyen költségek takaríthatóak meg, és milyen haszonnal járhat, ha legalizáljuk a marihuána-fogyasztást?  

A mellette szóló érvek közé tartozik a marihuána forgalmazás megadóztatásából származó bevételek és az igazságszolgáltatás adminisztratív költségeinek csökkenése. Az ellenérvek oldalán azonban döntő erővel bírhat, hogy mekkora mértékben nőnek meg az egészségügyi kiadások és a produktivitás csökkenéséből adódó költségek. 

Összességében a legalizálásnak nem csak az egészségre, a bűnözésre és a termelékenységre nézve lehetnek pusztító következményei, hanem az adófizetők pénzének elpazarlását is jelentheti, amelyeket hatékonyabb, hiánycsökkentő intézkedésekre is lehetne fordítani. Hasonlóképpen, ha a lakosság marihuánát vásárol, az olyan forrásokat von el a nemzetgazdaságból, amelyek produktívabb célokra, például oktatásra, kutatásra és megelőzésre fordíthatók. A tudományos vélemények és a történelmi bizonyítékok jelentős része alátámasztja, hogy ha a kábítószereket legalizálják, akkor a kábítószer-fogyasztás és a függőség előfordulási aránya emelkedni fog. Ez pedig nyomorhoz, több halálesethez, társadalmi rendellenességhez és hatalmas kiadásokhoz vezethet. (27)

Források

(1) Péter, S., & Gábor, T. I. (2007) Kockázatos szerek és veszélyes drogpolitikák TASZ Drogpolitikai Füzetek 8.

(2) Single et Al. (2001): International Guidelines for Estimating the Economic Costs of Substances Abuse

(3) Office of National Drug Control Policy (2002), The Economic Costs of Drug Abuse in the United States 1992-1998, Washington DC: Executive Office of the President. In Beckley, 2006.

(4) Evans, D. G. (2013). The economic impacts of marijuana legalization. Journal of Global Drug Policy and Practice, 7(4), 2-40.

(5) Federal Bureau of Investigation, Uniform Crime Reports, FBI—Persons Arrested (2011), Elérhető: http://fbi.gov/about-us/cjis/ucr/crime-in-the-u.s/2011/crime-in-the-u.s.-2011/persons-arrested/persons-arrested

(6) Darby Beck, Law Enforcement Against Prohibition: One Marijuana Arrest Every 42 Seconds in U.S, Elérhető:
http://copssaylegalize.blogspot.com/2012/10/one-marijuana-arrest-every-42-seconds.html

(7 ) Sabet, K. A. (2012). A New Direction: Yes, Legalization: No, Drawing on Evidence to Determine Where to Go in Drug Policy. Or. L. Rev., 91, 1153., Elérhető: https://heinonline.org/HOL/LandingPage?handle=hein.journals/orglr91&div=43&id=&page=

(8) Jonathan P. C. & Michael A. C. Lee (2012). The Drug-Policy Roulette, National Affairs, 35-51, 42

(9) Evans, D. G. (2013). The economic impacts of marijuana legalization. Journal of Global Drug Policy and Practice, 7(4), 2-40.

(10) Miron, J. A., & Waldock, K. (2010), The Budgetary Impact of Ending Drug Prohibition, 1-62.

(11) Jonathan P. C. & Michael A. C. Lee (2012). The Drug-Policy Roulette, National Affairs, 35-51, 42

(12 )ScienceDaily, Cannabis Use Doubles Chances of Vehicle Crash, Review Finds, British Medical Journal (2/9/2012). Elérhető:
https://www.sciencedaily.com/releases/2012/02/120210111254.htm

(13) Hickox, S. A. (2011). Drug testing of medical marijuana users in the workplace: an inaccurate test of impairment. Hofstra Lab. & Emp. LJ, 29, 273.

(14) Evans, D. G. (2013). The economic impacts of marijuana legalization. Journal of Global Drug Policy and Practice, 7(4), 2-40.

(15) Eisenstein, T. K., Meissler, J. J., Wilson, Q., Gaughan, J. P., & Adler, M. W. (2007). Anandamide and Δ9-tetrahydrocannabinol directly inhibit cells of the immune system via CB2 receptors. Journal of neuroimmunology, 189(1-2), 17-22.

(16) El Marroun, H., Tiemeier, H., Steegers, E. A., Roos-Hesselink, J. W., Jaddoe, V. W., Hofman, A., … & Huizink, A. C. (2010). A prospective study on intrauterine cannabis exposure and fetal blood flow. Early human development, 86(4), 231-236.

(17) Battista, N., Meccariello, R., Cobellis, G., Fasano, S., Di Tommaso, M., Pirazzi, V., … & Maccarrone, M. (2012). The role of
endocannabinoids in gonadal function and fertility along the evolutionary axis. Molecular and Cellular Endocrinology, 355(1), 1-14.

(18) Safaa, A. M., Markham, R., & Jayasinghe, R. (2012). Marijuana‐induced recurrent acute coronary syndrome with normal coronary angiograms. Drug and alcohol review, 31(1), 91-94.

(19) Renard, D., Taieb, G., Gras-Combe, G., & Labauge, P. (2012). Cannabis-related myocardial infarction and cardioembolic stroke. Journal of Stroke and Cerebrovascular Diseases, 21(1), 82-83.

(20) Lacson, J. C. A., Carroll, J. D., Tuazon, E., Castelao, E. J., Bernstein, L., & Cortessis, V. K. (2012). Population‐based case‐control study of recreational drug use and testis cancer risk confirms an association between marijuana use and nonseminoma risk. Cancer, 118(21), 5374-5383.

(21) Owen, K. P., Sutter, M. E., & Albertson, T. E. (2014). Marijuana: respiratory tract effects. Clinical reviews in allergy & immunology, 46, 65-81.

(22) Marijuana Smoke Contains Higher Levels of Certain Toxins Than Tobacco Smoke, Science Daily, December 18, 2007.
http://www.sciencedaily.com/releases/2007/12/071217110328.htm

(23) Impact On Lungs Of One Cannabis Joint Equal To Up To Five Cigarettes http://www.sciencedaily.com/releases/2007/07/070731085550.htm

(24) Zaman, T., Rosenthal, R. N., Renner, J. A., Kleber, H. D., Milin, R., & American Psychiatric Association. (2013). Position statement on marijuana as medicine. APA Official Actions. Arlington: American Psychiatric Association.

(25) Crean, R. D., Crane, N. A., & Mason, B. J. (2011). An evidence based review of acute and long-term effects of cannabis use on executive cognitive functions. Journal of addiction medicine, 5(1), 1.

(26) National Drug Intelligence Centre. (2011). The economic impact of illicit drug use on American society. Washington, DC: United States Department of Justice, 2011, Q0317-Q0002.

(27) Evans, D. G. (2013). The economic impacts of marijuana legalization. Journal of Global Drug Policy and Practice, 7(4), 2-40.