A metamfetamin, közismert nevén „kristály”, egy rendkívül erős és addiktív stimuláns, amely mélyrehatóan befolyásolja az idegrendszer működését. Hosszú távú használata súlyos fizikai és pszichés következményekkel járhat, többek között az agy dopaminrendszerének károsításával. A Parkinson-kór ezzel szemben egy progresszív idegrendszeri betegség, amelynek fő jellemzője a dopamint termelő idegsejtek pusztulása, és ennek következtében a mozgáskoordináció fokozatos romlása. A kutatások szerint a metamfetamin-használat és a dopaminrendszer károsodása közötti kapcsolat felveti annak lehetőségét, hogy a szer hosszú távon növelheti a Parkinson-kór kialakulásának kockázatát. Bár a közvetlen ok-okozati viszony még nem teljesen tisztázott, az eddigi bizonyítékok arra utalnak, hogy a metamfetamin jelentős rizikófaktorként értelmezhető. Ez a téma nemcsak az orvostudomány, hanem a közegészségügy számára is kiemelt jelentőségű, hiszen a megelőzés és a tájékoztatás kulcsfontosságú lehet a betegség előfordulásának csökkentésében.

Néhány évvel ezelőtt indult egy kutatás a metamfetamin (nem orvosilag felírt) használata és a Parkinson-kór közötti lehetséges összefüggésekről. A kutatók az agy bizonyos területein bekövetkező változásokat vizsgálták metamfetamin-használat után, és azt állítják, hogy ezek hasonlítanak a Parkinson-kóros betegekben megfigyelt elváltozásokhoz.[1]

De mit is mond valójában ez a kutatás az összefüggésről?

A Parkinson-kór egy agyi betegség, amely fokozatosan súlyosbodik, és jelenleg nem gyógyítható. Legfőbb jellemzője azoknak az idegsejteknek a pusztulása, amelyek az agy egy részében, a substantia nigra területén szabályozzák a dopamin mennyiségét. A tünetek általában akkor jelentkeznek, amikor az idegsejtek körülbelül 50%-a már károsodott.[2]

Ez az agyi terület felelős a mozgás irányításáért, valamint a dopamin nevű neurotranszmitter előállításáért.[3] A dopamin a jó közérzetet biztosító vegyület, amely az agy jutalmazási rendszerének része. Minden alkalommal, amikor valami kellemes dolgot teszünk – például eszünk, szexuális tevékenységet folytatunk vagy zenét hallgatunk –, az agy kis mennyiségű dopamint bocsát ki, hogy jól érezzük magunkat, és emlékeztessen minket arra, hogy ismételjük meg a tevékenységet. A dopamin számos más funkcióhoz is nélkülözhetetlen, többek között a gondolkodáshoz és a mozgáshoz.

A metamfetamin sokkal nagyobb mennyiségű dopamin felszabadulását váltja ki, mint a legtöbb más tevékenység, és ebből erednek az intenzív hatásai. Idővel azonban, rendszeres használat mellett, az agy receptorai kevésbé lesznek rá érzékenyek. Ez toleranciához vezet: a szer hatásai már nem olyan erősek, vagy nagyobb adag szükséges ugyanazon hatás eléréséhez.[4]

Már tudjuk, hogy a rendszeres metamfetamin-használat változásokat okoz az agy szerkezetében és működésében. Ezek a változások pedig hasonlóak ahhoz, amit a Parkinson-kóros betegeknél figyelhetünk meg.[5]

Számos állatokkal és emberekkel foglalkozó vizsgálat kimutatta az összefüggést a metamfetamin-használat és az idősebb korban kialakuló Parkinson-kór között.[6] A kutatások szerint azok az emberek, akik metamfetamin-problémák miatt kezelés alatt állnak, két[7]-háromszor[8] nagyobb valószínűséggel válnak Parkinson-kórossá.

Ugyanakkor nehéz egyértelműen megállapítani az ok-okozati kapcsolatot, mivel azoknak az embereknek a száma, akiknél egyszerre fordul elő metamfetamin-használat és Parkinson-kór, rendkívül alacsony. A metamfetamint használó emberek döntő többsége évente csupán néhány alkalommal, és életük viszonylag rövid szakaszában él a szerrel. Ezért még ha a Parkinson-kór kialakulásának kockázata egyéni szinten növekedhet is, a teljes populációra vetített kockázat viszonylag csekélynek tekinthető.[9]

Milyen magyarázatok léteznek a metamfetamin használat és a Parkinson-kór közötti kapcsolatra?

Lehetséges, hogy a metamfetamin-használat rövid távú agyi változásai hosszabb távon olyan hatásokat váltanak ki, amelyek fokozzák az egyén sérülékenységét különféle későbbi rendellenességekkel szemben, beleértve a Parkinson-kórt is.[10] Ugyanakkor más magyarázatok is állhatnak a megfigyelt összefüggés hátterében.

Például a rendszeres metamfetamin használók nagyobb valószínűséggel lesznek alultápláltak[11] (mivel a szer csökkenti az éhségérzetet), gyakrabban élnek át traumát,[12] valamint fokozottan ki vannak téve fizikai sérüléseknek.[13] Ezek a tényezők olyan módon befolyásolhatják az agyat, amely elősegítheti a Parkinson-kór kialakulását.

A genetikai tényezők jelentős szerepet játszanak a Parkinson-kór kialakulásában, és bizonyos mértékben a szerhasználati problémák megjelenésében is. Ezért az is elképzelhető, hogy közös genetikai kapcsolat áll fenn a két jelenség között.

Érdemes megjegyezni, hogy más szerek – köztük az alkohol, valamint számos gyakran alkalmazott vényköteles gyógyszer, például a pszichotikus zavarok, depresszió, magas vérnyomás és epilepszia kezelésére szolgáló készítmények – szintén növelhetik a Parkinson-kór kialakulásának kockázatát.

Annak pontos megállapításához, hogy a metamfetamin-használat okozhat-e Parkinson-kórt, hosszú távú, longitudinális vizsgálatra van szükség. Egy ilyen kutatás gyermekkoruktól egészen időskorig követné a résztvevőket, és rendszeresen mérné az agy szerkezetét és működését. Így lehetne feltárni, hogy a metamfetamint használók körében valóban magasabb-e a Parkinson-kór előfordulási aránya azokhoz képest, akik nem éltek ezzel a szerrel.

[1] Lee N. & Bothwell S. (2022). Does methamphetamine use cause Parkinson’s? And what do pizza boxes have to do with it?. The Conversation.

[2] Fearnley, J. M., & Lees, A. J. (1991). Ageing and Parkinson’s disease: substantia nigra regional selectivity. Brain, 114(5), 2283-2301.

[3]  Mitchell K., McPhillips A., Cristol H. (2024.) Dopamine: What It Is & What It Does. WebMD. https://www.webmd.com/mental-health/what-is-dopamine

[4] Lee N. & Bothwell S. (2022)

[5] Lee N. & Bothwell S. (2022)

[6] Granado, N., Ares-Santos, S., & Moratalla, R. (2013). Methamphetamine and Parkinson′ s Disease. Parkinson’s disease, 2013(1), 308052.

[7] Callaghan, R. C., Cunningham, J. K., Sykes, J., & Kish, S. J. (2012). Increased risk of Parkinson’s disease in individuals hospitalized with conditions related to the use of methamphetamine or other amphetamine-type drugs. Drug and alcohol dependence, 120(1-3), 35-40.

[8] Curtin, K., Fleckenstein, A. E., Robison, R. J., Crookston, M. J., Smith, K. R., & Hanson, G. R. (2015). Methamphetamine/amphetamine abuse and risk of Parkinson’s disease in Utah: a population-based assessment. Drug and alcohol dependence, 146, 30-38.

[9] Lee N. & Bothwell S. (2022)

[10] Lee N. & Bothwell S. (2022)

[11] Werb, D., Kerr, T., Zhang, R., Montaner, J. S., & Wood, E. (2010). Methamphetamine use and malnutrition among street-involved youth. Harm Reduction Journal, 7(1), 5.

[12] Huang, C., Yuan, Q., Zhang, L., Wang, L., Cui, S., Zhang, K., & Zhou, X. (2021). Associations between childhood trauma and the age of first-time drug use in methamphetamine-dependent patients. Frontiers in psychiatry, 12, 658205.

[13] Sheridan, J., Bennett, S., Coggan, C., Wheeler, A., & McMillan, K. (2006). Injury associated with methamphetamine use: a review of the literature. Harm reduction journal, 3(1), 14.