Bertrand Monnet két éven át mélyrehatóan tanulmányozta Mexikó legnagyobb hatalmú bűnszervezetének, a Sinaloa-kartellnek a belső világát. Az Edhec professzora és bűnügyi közgazdász kamerával a kezében elsőként tárhatta fel a drogkereskedelem üzleti modelljének teljes folyamatát – a fentanil előállításától a culiacani garázsokban egészen a dubaji felhőkarcolókban zajló pénzmosásig.
Két évtizeddel ezelőtt Monnet azzal a kéréssel fordult az EDHEC-hez (École des Hautes Études Commerciales du Nord), Európa tíz vezető üzleti iskolájának egyikéhez, hogy tervezzen és oktasson egy kurzust a bűnügyi gazdaság működéséről. Meggyőződése, hogy a jövő vállalatvezetőinek elengedhetetlen megérteniük, milyen kockázatokat jelent a szervezett bűnözés – beleértve a kábítószer- és emberkereskedelmet, a hackertámadásokat, a hamisítást és a pénzmosást – a törvényes üzleti világ számára. Monnet idejének körülbelül egyharmadát az EDHEC lille-i, párizsi és nizzai tantermeiben tölti, a fennmaradó részét pedig a bűnözés alvilágában, ahol kapcsolatba kerül a bűnszervezetek vezetőivel annak érdekében, hogy megértse, hogyan szerzik és rejtik el vagyonukat. Monnet nem ír cikkeket tudományos folyóiratokba, hanem a médián, podcastokon és dokumentumfilmeken keresztül terjeszti kutatásait. Legújabb projektje egy évtizedes, fokozatos kapcsolatépítés eredménye a hírhedt mexikói Sinaloa-kartell tagjaival. A Le Monde által tavaly bemutatott háromrészes dokumentumfilm-sorozatban Monnet feltérképezi a kartell szerepét az Egyesült Államok halálos fentaniljárványában – a kék tabletták előállításától Culiacán hátsó utcai laboratóriumaiban, egészen a New York-i sötét aluljárókig, ahol kétségbeesett drogfüggők várják az adagjukat. A nyomok végül Dubai fényűző felhőkarcolóihoz vezetnek, ahol a kartell egyik vezetője pénzügyi tanácsadóival ingatlanbefektetésekről tárgyal. Monnet „mindig mérlegeli a kockázatot és a veszélyt”, és úgy véli, hogy viszonylag biztonságban tud eljutni a világ legveszélyesebb helyeire, mert – ellentétben az újságírókkal, akiknek gyorsan kell be- és kijutniuk – neki megvan a lehetősége arra, hogy időt szánjon a folyamatra. Információit nem osztja meg sem a rendőrséggel, sem a hírszerző szolgálatokkal. Mint mondja, Mexikóban semmi olyat nem tudott meg, amit a helyi hatóságok vagy az amerikai kábítószer-ellenes ügynökség ne ismert volna már az elektronikus megfigyelés, a drónok és az informátorok révén. A bizalom fenntartása érdekében mindig engedélyt kér a forgatásra, és ugyanazokat a kockázatokat vállalja, mint azok, akikkel együtt van. „Ha egy motorcsónak fedélzetén vagy a kalózokkal, ők nem viselnek mentőmellényt. Én viselhetnék, de úgy döntöttem, hogy nem teszem. Velük vagyok, így ugyanazokat a kockázatokat vállalom, és ez megerősíti a bizalmat.”
Bertrand Monnet 2016. október 28-án, Sao Paulóban élte át legveszélyesebb tapasztalatát, amikor a Primeiro Comando da Capital (PCC), Latin-Amerika egyik legnagyobb drogbandája foglyul ejtette. A szervezet engedélyével Cracolandiába, a város hírhedt drogpiacára látogatott, ahol a crack-használat és a bűnözés nyíltan zajlik. Egy tévedés miatt azonban rossz utcába keveredett, ahol nem volt engedélye tartózkodni. A helyiek pedig rendőrnek hitték, és a PCC fegyveresei foglyul ejtették. Egy nem hivatalos börtönbe hurcolták, ahol brutálisan megverték, kokainfogyasztásra kényszerítették, és pisztolyt szegeztek a fejéhez, kétszer meghúzva a ravaszt, mintha orosz rulettet játszanának. Végül, miután a bűnszervezet ellenőrizte Monnet személyazonosságát és meggyőződött róla, hogy nem rendőr, egy bírói szerepet betöltő vezető szabadon engedte őt. Társa azonban halálos ítéletet kapott. Monnet nem volt hajlandó egyedül távozni, és hat órán át küzdött, hogy a társát is elengedjék, így végül mindkettejüket szabadon bocsátották. Franciaországba visszatérve pszichológiai segítséget kért. Az incidens óta pedig fenntartja és fejleszti a kapcsolatát a szervezettel, és brazíliai útjain rendszeresen találkozik a PCC egyik vezetőjével. Bertrand Monnet legújabb filmjei a mexikói kartellek fentanil-kereskedelméről szólnak, különösen Culiacánból, a Sinaloa-kartell központjából. Megfigyelte, hogyan alakítják a Kínából importált vegyi anyagokat kék M30 tablettákká, amelyeket az Egyesült Államokba csempésznek. A kartell félig autonóm klánokból áll, amelyek egy közös alapba fizetnek a politikai korrupcióra és az infrastruktúrára. Egy interjúalany szerint kevés a belső konfliktus, mert „felelős emberek” irányítják az üzletet. A tabletták előállítása mindössze 70 centbe kerül, míg New York utcáin 5-10 dollárért adják el őket. A kartell európai piacra lépést is fontolgat, ahol akár 15 dollárt is elkérhetnek egy tablettáért. Monnet fő kapcsolata Sinaloában egy Eduardo nevű kartelltag, akivel évek óta kapcsolatban áll. Eduardo gyakran jár Európába, hogy kokain- és kábítószer-kereskedőkkel tárgyaljon, kizárólag személyesen, elkerülve a digitális kommunikációt. Bár a fentanil az Egyesült Államokban dominál, Európában még mindig a heroin a fő opioid. Az Europol szerint az évi 5,2 milliárd euró bevételű európai heroinpiacot veszélyezteti az afganisztáni máktermesztés visszaesése, ami a szintetikus opioidok térnyeréséhez vezethet. Monnet megfigyelései alapján, a bűnözők üzletemberként tekintenek magukra, és büszkén beszélnek üzleti modelljükről, beleértve a fentanil extrém profitabilitását: egy dollár alatti előállítási költségből 400 000 dolláros haszon keletkezhet kilogrammonként.
Forrás:
« Narco Business », immersion vidéo inédite au cœur des cartels de la drogue
Du cartel mexicain de Sinaloa aux rues de New York : au cœur du business du fentanyl
Media-savvy business professors look beyond the lecture hall
Routes de la drogue | « Pour les narcos, la clé est de pénétrer les ports » | La Presse
The professor who hangs out with drug cartels and mafia bosses
Kép forrása: www.lemonde.fr