Az opioidok hosszú ideje fontos szerepet játszanak a súlyos fájdalom kezelésében, különösen műtétek vagy krónikus betegségek esetén. Bár hatékonyan csökkentik a fájdalmat, alkalmazásuk számos komoly kockázattal jár, amelyek túlmutatnak a rövid távú enyhülésen. A receptre felírt opioidok túlzott vagy nem megfelelő használata függőséghez vezethet, ami súlyos társadalmi és egészségügyi problémákat okoz. Emellett gyakran előfordul, hogy a betegek toleránssá válnak, így egyre nagyobb adagokra van szükségük ugyanazon hatás eléréséhez. Ez nemcsak a fizikai, hanem a pszichés állapotot is megterheli, és növeli a túladagolás veszélyét. Az opioidok mellékhatásai – például a légzésdepresszió, a székrekedés vagy a koncentrációs zavarok – tovább rontják az életminőséget. A probléma súlyosságát jelzi, hogy világszerte egyre több ország küzd az opioidválság következményeivel.

Az opioidokat, például az oxikodont, a morfiumot, a kodeint, a tramadolt és a fentanilt gyakran írják fel fájdalomcsillapításra. Általában súlyos fájdalom esetén, műtét vagy sérülés után írnak fel ilyen recepteket. Bár az opioidok rövid távon enyhíthetik a fájdalmat, néhány héten túl kevés vagy semmilyen tartós javulást nem biztosítanak fájdalomcsökkentés terén azoknál, akiknek a fájdalmát nem rák okozza. Ezen felül pedig az opioidok mellékhatásokat is okozhatnak, például hányingert, székrekedést és álmosságot,[1] valamint súlyos kockázatokat hordoznak magukban, például a függőség kialakulásának és a túladagolásnak a veszélyét.[2]

Sok ember képes csökkenteni vagy teljesen abbahagyni az opioidok szedését anélkül, hogy a fájdalmuk erősödne. Néhányan még kevesebb fájdalmat is tapasztalnak. Ugyanakkor bizonyos embereknél az opioidok csökkentése vagy elhagyása súlyosabb fájdalmat, mentális egészségügyi krízist, sőt akár öngyilkosságot is eredményezhet.[3] Felmerül tehát a kérdés: mikor és honnan tudjuk, hogy abba kell hagynunk az opioidok szedését?

A válasz annak eldöntésére, hogy megfelelő-e az opioidok csökkentése vagy abbahagyása, több, személyre szabott tényezőtől függ. Ezek közé tartoznak a következők:

• az opioidok felírásának oka,
• a használat időtartama (mióta szed a beteg opioidokat),
• hogy próbált-e más kezelést a beteg,
• hogyan befolyásolja a gyógyszer a fájdalmát, a minden napi funkcióit és az életminőségét,
• az életkörülményei.[4]

Különböző nemzetközi irányelvek ajánlásokat fogalmaztak meg az opiodiok csökkentésével vagy a teljes elhagyásukkal kapcsolatban.[5]^,[6],[7] Az egyik közös pont a közös döntéshozatal fontosságára hívja fel a figyelmet. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi szakemberek és a betegek együtt dolgoznak a célok meghatározásán, a kockázatok és előnyök mérlegelésén, valamint a megalapozott döntések meghozatalán. Ez magában foglalja egy olyan opioidcsökkentési terv közös kidolgozását, amely tükrözi az adott személy igényeit, preferenciáit és életkörülményeit is, egy szigorúbb kizárólag orvosszakmai szempontokat figyelembevevő döntéshozatal helyett.

A következő kulcs fontosságú tényező az adagolás fokozatos csökkentése. Az opioidok hirtelen abbahagyása megvonási tüneteket okozhat, például szorongást, álmatlanságot és gyomorpanaszokat. A gyors dóziscsökkentés növelheti a túladagolás, a lelki megterhelés és az öngyilkosság kockázatát is. Ezeknek a kockázatoknak az elkerülése érdekében az opioidokat fokozatosan, hetek, hónapok vagy akár hosszabb idő alatt kell csökkenteni. A folyamatnak rugalmasnak kell lennie, lehetőséget adva a szünetekre vagy a csökkentési terv módosítására, ha szükséges. Ha valaki hosszabb időn keresztül alacsonyabb dózisban szedi az opioidokat, a szervezetének tolerancia szintje csökken. Ha később visszatér egy magasabb dózishoz, fennáll a túladagolás veszélye.

Az irányelvek abban is egyetértenek, hogy rendkívül fontos minden egyéb segítség figyelembevétele is, beleértve:

• a fizikai terápiákat, például gyógytornát,
• a pszichológiai módszereket,
• a nem-opioid gyógyszerek használatát,
• a mentális egészség támogatását egészségügyi szakemberek, barátok és a család által,
• és az önképzést a fájdalom kezeléséről.

Az opioidok csökkentése alatt és után ajánlott a rendszeres ellenőrzés egészségügyi szakember által, hogy felmérjék a fájdalmat, a működőképességet, a megvonási tüneteket és az általános jóllétet. Ez segíthet abban, hogy az esetleges problémákat időben felismerjék és kezeljék. Ha valakinél egyértelműen romlik az életminőség, akkor szükség lehet a csökkentés szüneteltetésére vagy leállítására, majd későbbi újrakezdésére, illetve további támogatások biztosítására vagy olyan stratégiák alkalmazására, amelyek segítenek a megvonási tünetek kezelésében.[8]

[1] Els, C., Jackson, T. D., Kunyk, D., Lappi, V. G., Sonnenberg, B., Hagtvedt, R., … & Straube, S. (2017). Adverse events associated with medium‐and long‐term use of opioids for chronic non‐cancer pain: an overview of Cochrane Reviews. Cochrane Database of Systematic Reviews, (10).

[2] Chou, R., Turner, J. A., Devine, E. B., Hansen, R. N., Sullivan, S. D., Blazina, I., … & Deyo, R. A. (2015). The effectiveness and risks of long-term opioid therapy for chronic pain: a systematic review for a National Institutes of Health Pathways to Prevention Workshop. Annals of internal medicine, 162(4), 276-286.

[3] Langford A. & Lin C. (2025). Taking prescription opioids for too long can be harmful. Here’s how to cut back and stop. The Conversation.

[4] Langford A. & Lin C. (2025).

[5] National Institute for Health and Care Excellence (Great Britain). (2022). Medicines associated with dependence or withdrawal symptoms: safe prescribing and withdrawal management for adults. National Institute for Health and Care Excellence (NICE).

[6] Dowell, D. (2022). CDC clinical practice guideline for prescribing opioids for pain—United States, 2022. MMWR. Recommendations and reports, 71.

[7] Langford, A. V., Lin, C. C., Bero, L., Blyth, F. M., Doctor, J., Holliday, S., … & Gnjidic, D. (2023). Clinical practice guideline for deprescribing opioid analgesics: summary of recommendations. Medical Journal of Australia, 219(2).

[8] Langford A. & Lin C. (2025).