A szexuális teljesítményt, élményt vagy vágyat fokozó szerek használata az elmúlt években egyre elterjedtebbé vált, miközben sokan nincsenek tisztában ezek valódi hatásmechanizmusával és kockázataival. Ezek az anyagok különböző módon befolyásolják az idegrendszert: egyesek a vérkeringést serkentik, mások a dopamin- vagy szerotoninszintet módosítják, így idézve elő fokozott izgalmi állapotot. Bár rövid távon intenzívebb élményt ígérnek, a használatuk komoly testi és lelki veszélyeket hordozhat, különösen akkor, ha más szerekkel vagy alkohollal kombinálják őket. A túlzott stimuláció, a kiszámíthatatlan hatások és a függőség kialakulásának lehetősége mind olyan tényezők, amelyek miatt a szakemberek óvatosságra intenek. Emellett a nem megfelelő körülmények között történő használat növeli a balesetek, a kiszáradás vagy a szív- és érrendszeri problémák kockázatát is. Mindemellett fontos megemlíteni a mentális egészségre gyakorolt hatásokat, és a segítségkéréssel kapcsolatos problémákat is. A cikk célja, hogy átfogó képet adjon ezeknek a szereknek a működéséről, a mögöttük álló folyamatokról, valamint a használatukhoz kapcsolódó veszélyekről.

A “chemsex” kifejezés olyan pszichoaktív anyagok használatára utal, amelyek célja a szexuális élmények fokozása vagy meghosszabbítása. A gyakorlat elsősorban olyan férfiak körében elterjedt, akik férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot.[1]

A leggyakrabban használt szerek közé tartoznak a metamfetaminok, a mefedron, a ketamin és a gamma-hidroxibutirát (közismert nevén Gina). A cél a szexuális élvezet fokozása és az együttlétek időtartamának növelése, gyakran injektálással – ezt a különösen kockázatos gyakorlatot nevezik „slamsex”-nek.[2]

Miért is tekinthető veszélyesnek a chemsex és a slamsex?

Az egyik legjelentősebb ok, hogy a chemsex összefüggésbe hozható a kockázatos szexuális magatartás növekedésével, ami fokozhatja a HIV és más szexuális úton terjedő fertőzések  terjedésének esélyét. A résztvevők gyakran egyszerre több partnerrel létesítenek szexuális kapcsolatot, olykor hosszabb időn keresztül is, ami tovább növeli az átvitel valószínűségét.[3]

A másik ok a mentális egészségre gyakorolt hatásokban keresendő. Gyakran előfordul, hogy a chemsexben részt vevő emberek megbélyegzést, stresszt, sőt bűntudatot vagy magányérzetet élnek át. Fontos annak feltárása is, hogy milyen okok vezetik az egyént a chemsex gyakorlásához.[4]

A harmadik ok pedig a szerhasználat és a függőség kialakulásának veszélyeiben keresendő. A pszichoaktív szerek használata akut mérgezéshez és hosszú távú függőségi problémákhoz vezethet, amelyek mind a testi, mind a mentális egészségre kihatnak.[5] A használók fizikai és mentális kimerültséget, öngyilkossági gondolatokat, pszichózist, agresszív viselkedést tapasztalhatnak vagy akár túladagolhatják magukat, mivel elveszíthetik az irányítást a használt szerek felett.[6]

Milyen korlátok nehezítik a segtítségkérést?

Általánosságban véve, a megbélyegzés és a diszkrimináció – legyen szó droghasználatról, szexuális orientációról vagy gyakorlatokról – gyakori jelenség. Az egészségügyi szakemberek előítéletei és a kulturális érzékenység hiánya mind hozzájárulhatnak ehhez, vagy tovább súlyosbíthatják a helyzetet.[7]

Jogi és társadalmi akadályok is jelen vannak. A chemsex illegális szerek fogyasztásával jár, ami önmagában társadalmi stigmát hordoz, nem beszélve a fogyasztás potenciális jogi következményeiről.[8]

A harmadik legfőbb ok pedig a tudáshiány, amely egyaránt érinti a fogyasztókat és az egészségügyi dolgozókat. Előbbiek gyakran nincsenek tisztában a chemsexhez kapcsolódó anyagok és gyakorlatok kockázataival, míg utóbbiak nem feltétlenül ismerik fel a metamfetamin- vagy GHB-túladagolás potenciális súlyosságát.[9]

Összességében a chemsex olyan összetett kihívást jelent, amely túlmutat az egyénen – közegészségügyi, emberi jogi és társadalmi kérdés is egyben. A kockázatok kezelése nem csupán egészségügyi és jogi lépéseket igényel. Az oktatás, az ártalomcsökkentés és az empátia kulcsfontosságúak ahhoz, hogy hatékony és fenntartható megoldások szülessenek.

[1] Aslan, A., Lessard, D., & Lebouché, B. (2024). Chemsex and sexuality: Characterizing vulnerability factors, patients’ needs and sexological approaches during a hospital intervention. Psychotropes, 31(2-3), 85-113.

[2] Drevin, G., Rossi, L. H., Férec, S., Briet, M., & Abbara, C. (2021). Chemsex/slamsex-related intoxications: a case report involving gamma-hydroxybutyrate (GHB) and 3-methylmethcathinone (3-MMC) and a review of the literature. Forensic Science International, 321, 110743.

[3] Leyva-Moral, J. M., Aguayo-González, M., Mora, R., Villegas, L., Gómez-Ibáñez, R., Mestres-Soler, O., … & Folch, C. (2024). Chemsex in Barcelona: A qualitative study of factors associated with the practice, the perception of the impact on health and prevention needs. Adicciones, 36(2), 189-198.

[4] Carthy, E., Hillier, B., Tracy, D. K., Pakianathan, M., Morris, S., Shell, Y., & Forrester, A. (2021). Chemsex-related crime and vulnerability: A public health and criminal justice priority. Medicine, Science and the Law, 61(4), 247-249.

[5] Sousa, A. F. L. D., Camargo, E. L. S., & Mendes, I. A. C. (2023). Chemsex and its repercussions on the health of men who have sex with men (MSM): a global health perspective. Revista brasileira de enfermagem, 76(3), e20230004.

[6] Gaya-Sancho B., Bilbao B.R., Sánchez D. S. (2025). Sex, drugs, and total disinhibition: What is ‘chemsex’, and what are its risks?. The Conversation.

[7] Hibbert, M. P., Germain, J. S., Brett, C. E., Van Hout, M. C., Hope, V. D., & Porcellato, L. A. (2021). Service provision and barriers to care for men who have sex with men engaging in chemsex and sexualised drug use in England. International Journal of Drug Policy, 92, 103090.

[8] Stevens, O., & Forrest, J. I. (2018). Thinking upstream: the roles of international health and drug policies in public health responses to chemsex. Sexual Health, 15(2), 108-115.

[9] van Veenen, A. R., Haverkamp, M., Chiu, C. S., Schürmann, L., & Croes, E. (2023). Chemsex: health risks and the gap between healthcare needs and services among MSM. Nederlands Tijdschrift Voor Geneeskunde, 167, D7517-D7517.