A valóság a drogprevencióról: a magyar zéró tolerancia nem rémálom, hanem felelős társadalmi stratégia
Velenczei Szabolcs
2025.05.19.
A Qubit május 19-én megjelent cikke, amely a magyar kormány drogpolitikáját, különösen a zéró
tolerancia elvét és a fiatalokat célzó prevenciós gyakorlatokat bírálja egyoldalú, torzító szemléletet
képvisel, és számos ponton szembemegy a társadalmi realitással, valamint a fiatalok valós védelmi
szükségleteivel.
A szerző azt állítja, hogy a drogellenes intézkedések „bűnözőket csinálnak a
fiatalokból” és hogy a rendszer „minden elemében rémálom”, holott a kormány drogpolitikája
bármennyire is szigorú, kifejezetten a fiatalság védelmét, a jövő generáció biztonságát szolgálja. A
zéró tolerancia nem valamiféle bosszúelvű büntető logika, hanem a prevenciós stratégia szerves
része. Világos határokat jelöl ki, megelőzi a normalizálódást és elrettenti a kezdő kábítószer-
használókat attól, hogy a függőség és a bűnözés irányába induljanak el. Ez nem kriminalizálás, hanem
az állam felelősségvállalása a fiatalok jövőjéért.
A dizájnerdrogok és szintetikus anyagok egyre könnyebben hozzáférhetők, egyre fiatalabb korban
jelennek meg a használók között, és egyre kiszámíthatatlanabb hatásokat váltanak ki. A társadalom
nem nézheti ezt tétlenül. Aki azt állítja, hogy a zéró tolerancia káros, az figyelmen kívül hagyja, hogy a
kábítószer-használat nem csupán egyéni döntés, hanem közegészségügyi és közbiztonsági kérdés is,
ami kihat a társadalom egészére. A megelőzés, azaz a prevenció képes hosszú távú eredményeket
hozni, és ebben a zéró tolerancia nem akadály, hanem éppenséggel a prevenciós szemlélet egyik
legfontosabb bástyája. A határozott jogi keretek üzenetértéke is óriási. A társadalom számára
világossá teszi, hogy a drog nem magánügy, hanem közös ügy, ami semmilyen szinten nem
elfogadott.
A rendőrség prevenciós szerepe ennek a keretrendszernek az egyik alappillére. A rendőrségi
szakemberek évtizedek óta vesznek részt drogprevenciós programokban, és ma már nemcsak a
törvény betartatását, hanem a fiatalok edukálását is feladatuknak tekintik. Ezek az előadások,
interaktív foglalkozások nem a félelemkeltésről szólnak, ahogyan a Qubit állítja, hanem a veszélyek
felismeréséről, a döntési helyzetek gyakorlásáról és arról, hogy a fiatalok saját életük felelősségteljes
alakítói legyenek. A rendőrség jelenléte nem elriaszt, hanem informál, segít, és egyben kapcsolatot
teremt a jogi és a társadalmi normák között. A rendőrök többsége komoly képzésen esik át, és
tapasztalataik révén életszerű példákon keresztül tudják megmutatni a kábítószer-fogyasztás valós
következményeit.
Hasonlóan fontos és méltatlanul lebecsült szereplői a prevenciós rendszernek a védőnők, akik
évtizedek óta dolgoznak a gyermekek és serdülők testi-lelki egészségének megóvásáért. A védőnői
hálózat Magyarországon egyedülálló intézmény, amely nemcsak az egészségmegőrzésben, hanem
szociális téren is kiemelkedő munkát végez. Az iskolákban tartott drogprevenciós előadásokon a
védőnők empátiával, szakértelemmel és hosszú távú kapcsolatokkal érik el a fiatalokat, sok esetben
ők azok, akikhez a diákok bizalommal fordulnak kérdéseikkel, dilemmáikkal. A Qubit lekicsinylő
megjegyzései ezzel szemben azt a hamis képet erősítik, mintha a védőnők alkalmatlanok lennének
erre a szerepre. A valóság ennek épp az ellenkezője: éppen az ő folyamatos jelenlétük, személyes
kapcsolatuk és edukatív tevékenységük ad stabil alapot a megelőzéshez.
A cikk továbbá azt sugallja, hogy a társadalom ellenzi a zéró toleranciát és a kormány szigorú
intézkedéseit. Ezt semmilyen megbízható adat vagy kutatás nem támasztja alá. Ellenkezőleg: a
társadalmi felmérések szerint a magyar emberek többsége támogatja a kábítószerrel szembeni
szigorú fellépést, különösen, ha a fiatalkorúak védelméről van szó. A szülők, pedagógusok,
közösségek elvárják, hogy az állam világos határokat szabjon, és támogassa a családokat abban, hogy
gyermekeik egészséges, biztonságos környezetben nőjenek fel. A Qubit szerzője egy marginális,
leginkább városi liberális értelmiségi véleményt próbál a társadalom nevében megfogalmazni,
miközben nem veszi figyelembe, hogy vidéken, kisvárosokban és iskolai közösségekben milyen
mélységben van jelen a drogprobléma, és milyen égető igény mutatkozik a határozott állami
fellépésre.
A magyar drogpolitika nem hibátlan, de felelős és céltudatos. A zéró tolerancia, a rendőrségi és
védőnői prevenciós munka együttesen képes megóvni a fiatalokat attól, hogy egy életre elinduljanak
a függőség, a mentális hanyatlás vagy a bűnözés útján. Ezt a munkát nem gyengíteni, hanem
erősíteni kell – nem a jogi keretek fellazítása a válasz, hanem a prevenció még szélesebb körű, még
személyesebb és még hatékonyabb megvalósítása. Ebben a kormány jelenlegi drogstratégiája nem
rémálom, hanem épp ellenkezőleg: a józan és felelős kormányzás megnyilvánulása.
Forrás:
https://qubit.hu/2025/05/19/a-droghaboru-bunelkovetoket-csinal-a-magyar-fiatalokbol-ami-
minden-elemeben-egy-
remalom?utm_source=rss_feed&utm_medium=rss&utm_campaign=rss_syndication
https://mandiner.hu/belfold/2025/03/a-hajtovadaszat-mellett-fontos-a-prevencio-is-igy-veszik-fel-a-
harcot-a-gyermekekert-a-vedonok-es-a-rendorok
https://www.police.hu/hu/hirek-es-informaciok/bunmegelozes/aktualis/30-eves-a-dada-program