Abban is csak reménykedni tudunk, hogy a mindenáron való legalizáció magyarországi hívei talán ezen a napon elolvasnak néhány szakmai nyilatkozatot, részt vesznek pár szakmai konferencián és rájönnek arra, hogy a csúsztatásokkal és féligazságokkal teli érvelésük nemhogy csak rövid távon káros, de hosszú távon is veszélyes, és ha nem vigyázunk, generációkon átívelő módon fogja rombolni a társadalmunkat.
Minden évben ugyanazon a napon, június 26-án van a kábítószer elleni küzdelem világnapja. Sajnos mai világunkban ezek a világnapok már devalválódtak, hiszen mindennek is van világnapja. De itt egy fontos, az egész társadalmat és minden adott társadalmat érintő kérdésről van szó. Akár azt is írhatnám, hogy létkérdésről és bármilyen pátoszosan hangzik is, így igaz.
A kábítószer elleni küzdelem nemzetközi napját 1988. június 26. óta évente ezen a napon tartják meg világszerte. Ezen a napon szenvedélybetegségek ellen küzdő szervezetek tartanak prevenciós előadásokat. A nap és az ENSZ 1987-es határozatának egyik fő célja az, hogy az illegális kábítószer-fogyasztást világviszonylatban 50 százalékkal csökkentsék. Az idei mottó: A tények magukért beszélnek: a megelőzésnél nincs jobb befektetés.
Amikor a kábítószer elleni küzdelemről beszélünk, szinte mindannyiunk szeme előtt a rendőrségi lefoglalások, razziák képe pereg le. A sok kilós, sokszor tonnás lefoglalások, az elfogások. De évente egyszer legalább érdemes elgondolkodni azon, hogy hány és hány szakember dolgozik, hogy a drogdílerek által okozott kárt megelőzze, vagy ha már megtörtént kijavítsa, vagy amennyire lehet minimalizálja. Az akut addiktológiai osztályokon, a nappali csoportokban, a rehabilitációs intézetekben, a félutas házakban mind-mind felkészült szakemberek dolgoznak, akiknek hangját és véleményét sajnos ritkán hallhatjuk. Ez a világnap jó esélyt ad arra, hogy mindezen szervezetek hallassák a hangjukat.
Mert valóban fontos a pedagógusok, a rendőrök illetményemelése, a jövő szempontjából, legalább ilyen fontos az azokról való gondoskodás, akik a jövőt mentik nekünk. És nem tudunk elég hálásak lenni nekik, azért, mert ezt a munkát végzik, sokszor valóban méltatlanul alacsony bérezésért, hivatás- és küldetéstudattól vezérelve.
Abban is csak reménykedni tudunk, hogy a mindenáron való legalizáció magyarországi hívei talán ezen a napon elolvasnak néhány szakmai nyilatkozatot, részt vesznek pár szakmai konferencián és rájönnek arra, hogy a csúsztatásokkal és féligazságokkal teli érvelésük nemhogy csak rövid távon káros, de hosszú távon is veszélyes, és ha nem vigyázunk, generációkon átívelő módon fogja rombolni a társadalmunkat.
