A kábítószerfogyasztás kezdetben gyakran a pozitív élmények kereséséről szól: az eufória, a felszabadultság érzése vagy a valóság elől való menekülés sokak számára vonzó lehet. Ezek az élmények rövid távon intenzív örömöt és megkönnyebbülést adnak, ami erősíti a vágyat az ismételt használatra. Az agy jutalmazó rendszere ilyenkor aktiválódik, és a szerhasználatot összekapcsolja a kellemes érzésekkel. Idővel azonban a pozitív élmények utáni vágyat felváltja a kényszer, hiszen a szerhasználó egyre inkább a hiányérzet és a kellemetlen állapotok elkerülése miatt nyúl a kábítószerhez. A kezdeti örömforrás így fokozatosan válik függőséggé, amely már nem a boldogságot, hanem a szenvedés enyhítését szolgálja. A pozitív élmények tehát csapdát rejtenek: a rövid távú jutalom hosszú távon romboló következményekhez vezet. Ez a folyamat jól mutatja, hogyan válik a kábítószerfogyasztásból egy nehezen megszakítható körforgás.

Az emberi viselkedést a jutalmak keresése irányítja és formálja a mindennapokban. Ez magában foglalja az ízletes ételek fogyasztását, a frissítő italok élvezetét, a szexuális tevékenységet és a gyermekek gondozását. Sok ilyen viselkedés a túléléshez szükséges. Ugyanakkor bizonyos esetekben a jutalmak utáni hajszolás komoly fenyegetést jelenthet a túlélésre. Az emberek a jutalmak emlékeire támaszkodnak a mindennapi működés és a túlélés érdekében. Ezek az emlékek, amelyek pozitív élményekhez kapcsolódnak, keretet adnak a jelenlegi és jövőbeli döntések értékeléséhez. Például, ha a magas cukortartalmú ételekhez pozitív élmény társul, az megerősítheti annak a viselkedésnek a folytatását, hogy az adott ételt újra elfogyasszuk. Hasonlóképpen, egy ízletes étel egy adott étteremben növeli annak valószínűségét, hogy visszatérő vendéggé váljunk.[1]

Vizsgáljuk meg, mi a neurológiai háttere ennek a típusú jutalmazó rendszernek és hogyan kapcsolódik a kábítószerfogyasztáshoz. A neuronális együttesek kiaknázatlan lehetőségeket rejtenek a szerhasználati zavarok és más jutalomhoz kapcsolódó rendellenességek kutatásában és kezelésében. Ezek közé tartoznak azok az állapotok is, amelyek hiányt mutatnak a jutalom megtapasztalásának képességében,[2] például ilyen lehet a szerencsejáték-függőség, az evészavarok és a depresszió. A természetes jutalmak – étel, víz, szex és gondoskodás – kellemes érzéseket váltanak ki, amelyek megerősítik azt a viselkedést, amely a jutalmat kiváltotta. Ezt nevezzük pozitív megerősítésnek,[3] amelyet a mindennapi életben gyakran alkalmazunk; gondoljunk csak a kutya jutalomfalattal való tanítására. A szerhasználati zavarokban egy drog egyszerre válthat ki kellemes és kellemetlen érzéseket. Például a kokain intenzív eufóriát okoz, ugyanakkor a szer hatásának elmúlásával jelentkezik az ingerlékenység és levertség. Az eufória érzet droghasználatot erősíti, miközben háttérbe szorítja azokat az alapvető viselkedéseket, amelyek a túlélést biztosítják, mint például az evés, az alvás vagy a társas kapcsolatok fenntartása. A neuronális együttesek ok-okozati szerepet is játszhatnak a szerhasználati zavarok több aspektusának kialakulásában, beleértve a drogfogyasztást, a drog iránti sóvárgást, bizonyos szerek iránti fokozott érzékenységet, valamint a visszaesést.[4]

Hasonlóan ahhoz, ahogyan bármely emlék az agyban neuronális együttesek formájában tárolódik, a droghoz kapcsolódó emlékek is specifikus neuronális együttesekben rögzülnek, és a droggal összefüggő viselkedések során aktiválódnak. Továbbra is nyitott a kérdés arra vonatkozóan, hogy a neuronális együttesek miként kódolják a droghoz kapcsolódó emlékeket. Mivel az agyban a drogfogyasztáshoz kapcsolódó jutalmak és a természetes jutalmak feldolgozó központjai nagyrészt átfedésben vannak,[5] nehéz olyan kezeléseket kidolgozni, amelyek kizárólag a drogjutalom keresését célozzák. A függőség kezelésére irányuló új módszerek, például bizonyos típusú agyi stimulációk,[6] nem elég specifikusak ahhoz, hogy megkülönböztessék a drog- és a természetes jutalomhoz kapcsolódó pályákat. Annak feltárása, hogy az egyes drogok miként hatnak a génekre, a sejtekre és az agyra, segíthet a kutatóknak új kezelések kidolgozásában a szerhasználati zavarok ellen, anélkül hogy megváltoztatnák a túléléshez elengedhetetlen természetes jutalomkereső viselkedéseket.[7]

Például a szerhasználati zavarban szenvedők körülbelül 72%-a [8] számol be arról, hogy többféle szert használ, gyakran egyidejűleg. Egy kutatócsoport genetikailag módosított egerekben jelölte meg azokat a neuronokat, amelyek az adott droggal kapcsolatos viselkedések során aktívak, annak jobb megértése érdekében, hogy a többféle szer együttes használata miként hat az agyra. Ez lehetővé teszi, hogy feltérképezzük és összehasonlítsuk azokat a neuronokat, amelyek egy adott szerhez kapcsolódó jutalom-emlékeket hordoznak, azokkal, amelyek egy másik szerhez kapcsolódnak. Ilyen módon tanulmányozhatjuk, hogyan tárolja az agy az emlékeket, amikor az egereket kokainnak és fentanilnak – két olyan szernek, amelyeket az Egyesült Államokban egyre gyakrabban használnak együtt[9] – teszünk ki, valamint hogyan kommunikálják az agy különböző régiói egymással ezeket az információkat.[10]

Összességében elmondható, hogy a jutalom-emlékek egyszerre segítik az emberek túlélését, ugyanakkor hozzájárulhatnak a szerhasználati zavarok kialakulásához is. A jutalmak sejtszintű és genetikai mechanizmusainak részletes vizsgálata pedig segíthet a kutatóknak és orvosoknak abban, hogy hatékonyabban kezeljék a függőséget anélkül, hogy megváltoztatnák a túléléshez szükséges jutalompályákat.[11]

[1] Bobadilla A.C. (2025). Memories of the good parts of using drugs can keep people hooked − altering the neurons that store them could help treat addiction. The Conversation.

[2] Blum, K., McLaughlin, T., Bowirrat, A., Modestino, E. J., Baron, D., Gomez, L. L., … & Gold, M. S. (2022). Reward deficiency syndrome (RDS) surprisingly is evolutionary and found everywhere: is it “blowin’in the wind”?. Journal of personalized medicine, 12(2), 321.

[3] https://opentext.wsu.edu/psych105nusbaum/chapter/operant-conditioning/

[4] Bobadilla A.C. (2025).

[5] Nall, R. W., Heinsbroek, J. A., Nentwig, T. B., Kalivas, P. W., & Bobadilla, A. C. (2021). Circuit selectivity in drug versus natural reward seeking behaviors. Journal of neurochemistry, 157(5), 1450-1472.

[6] Yazdan-Shahmorad A., Greaves-Tunnell A., Bloch J., (2022). Brain stimulation can rewire and heal damaged neural connections, but it isn’t clear how – research suggests personalization may be key to more effective therapies. The Conversation.

[7] Bobadilla A.C. (2025).

[8] Mahoney III, J. J., Winstanley, E. L., Lander, L. R., Berry, J. H., Marshalek, P. J., Haut, M. W., … & Hodder, S. L. (2021). High prevalence of co-occurring substance use in individuals with opioid use disorder. Addictive behaviors, 114, 106752.

[9] Nolan, M. L., Shamasunder, S., Colon-Berezin, C., Kunins, H. V., & Paone, D. (2019). Increased presence of fentanyl in cocaine-involved fatal overdoses: implications for prevention. Journal of Urban Health, 96(1), 49-54.

[10] Bobadilla A.C. (2025).

[11] Bobadilla A.C. (2025).