Az alvás hiánya és a drogfüggőség kapcsolata egyre hangsúlyosabb kutatási területté válik, mivel mindkét jelenség komoly hatást gyakorol az egyén testi és mentális egészségére. A tartós kialvatlanság megváltoztatja az agy jutalmazó rendszerének működését, ami fokozhatja a szerhasználat iránti vágyat és csökkentheti az önkontrollt. Ezzel párhuzamosan a különböző pszichoaktív szerek tovább rontják az alvás minőségét, így egy önfenntartó, nehezen megszakítható kör alakulhat ki. A kutatások szerint az alvászavarok nemcsak következményei lehetnek a függőségnek, hanem kockázati tényezőként is működhetnek. A két probléma kölcsönhatása jelentősen megnehezíti a felépülést, és növeli a visszaesés esélyét. Éppen ezért fontos megérteni, hogyan erősítik egymást ezek a folyamatok, hogy hatékonyabb megelőzési és kezelési stratégiák születhessenek.

Az alvás és a mentális egészség kapcsolatának középpontjában az úgy nevezett cirkadián ritmusok állnak.[1] Ezek a ritmusok összehangolják a testi működéseinket a környezetünkkel, és a molekuláris szintig igazítják a szervezetünket a nappalok és éjszakák váltakozásához. Mindezt olyan fehérjék sorozatán keresztül teszik, amelyek szabályos mintázatokban kapcsolják be vagy ki a géneket, hogy támogassák a szükséges funkciókat. Bár az alvás–ébrenlét ciklus a cirkadián ritmusok leglátványosabb megnyilvánulása, ezek a ritmusok a teljes élettani működésünk nagy részét irányítják.[2]

Az időzónák átlépésekor jelentkező „jet lag” jól ismert példája a cirkadián ritmus felborulásának, amely rontja az alvást, a koncentrációt és ingerlékenységet okozhat. Míg ez csak átmeneti kellemetlenség, a tartós ritmuszavar – például a rendszeres éjszakai műszak – hosszú távon komoly egészségügyi kockázatokkal járhat, többek között növelheti a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a cukorbetegség kialakulásának esélyét.[3]

Az alvás zavar és a kábítószerfogyasztás vizsgálatában vegyük példának először az opioidokat. Az opioidfüggő embereknél gyakran jelentkeznek cirkadián ritmuszavarok, például az alvásukban vagy a kortikotropin szintjükben, amely egy fontos, stresszt szabályozó hormon.[4] Ezek a zavarok számos negatív egészségügyi következménnyel járnak. Rövid távon ronthatják a kognitív funkciókat, például a figyelmet, és fokozhatják a negatív érzelmeket.[5] Hosszabb távon mind a mentális, mind a fizikai egészség romlásához vezethetnek. Az opioidfüggőséget vizsgáló egérkísérletek is hasonló alvás- és hormonális ritmuszavarokat mutatnak ki.[6]

A rossz alvás az opioidhasználati zavar teljes folyamatát végigkíséri – az aktív szerhasználattól a megvonáson át egészen a kezelés időszakáig. Ez a probléma komoly következményekkel járhat, mivel kutatások szerint az alvászavar akár 2,5-szeresére növelheti a visszaesés kockázatát a kezelés alatt állóknál.[7]

2025-ben publikálták egy kutatócsoport munkáját, amely elhunyt donorok agyszöveteit és egérkísérleteket vizsgálva azonosította azokat a molekuláris változásokat, amelyek pszichiátriai zavarokhoz kapcsolódtak. Ezeket a változásokat egérmodellekben is tesztelték, hogy megértsék, miként befolyásolták a betegség súlyosságát és a viselkedést. Genetikai szekvenálással és számítógépes modellezéssel feltérképezték egy adott agyterület összes RNS-molekuláját, és elemezték, hogyan módosult ezek napi ritmusa opioidok hatására. Ez részletes képet adott arról, mely gének mikor változtak, és betekintést nyújtott azokba a molekuláris folyamatokba, amelyek az opioidfüggőség kialakulását erősíthették.[8]

A kutatók két, függőséggel erősen összefüggő agyterületet vizsgáltak, és azt találták, hogy az opioidfüggő egyedek génexpressziós mintázatai jelentősen eltértek a nem függő egyedekétől. Egyes gének teljesen új aktivitási ritmust vettek fel, míg mások elveszítették a napi ciklusukat. A ritmikusságukat elvesztő gének között olyanok is voltak, amelyek a molekuláris óra működésében és az alvás időtartamának szabályozásában játszanak szerepet. Mindez tovább erősíti azt a képet, hogy az opioidhasználat cirkadián zavarokat okoz, és segít feltárni ezek mögöttes biológiai mechanizmusait.[9]

A csoport egy másik kutatásban egy olyan fontos génre összpontosított, amely elveszítette ritmikusságát az opioidfüggő egyedekben. A gén neve NPAS2. Ez a molekuláris óra egyik kulcseleme, amely fontos szerepet játszik az alvás és a cirkadián szabályozás irányításában.[10] Megállapították, hogy az NPAS2 blokkolása fokozta a fentanilkereső viselkedést egerekben.[11] Érdekes módon azt is megfigyelték, hogy a nőstény egerek több alkalommal voltak hajlandók megnyomni a kart a fentanilért, mint a hímek, ami összhangban áll az embereknél dokumentált nemi különbségekkel az opioidfüggőségben. Egy másik vizsgálatban pedig azt is kimutatták, hogy az NPAS2 hiánya tovább súlyosbította az alvászavarokat a fentanilt kapó egerekben.[12]

Az eredmények összességében megerősítik, hogy a cirkadián ritmusok fontos szerepet játszanak a függőségben. A jövőbeli kutatások tisztázhatják, hogy az NPAS2 célzása segíthet-e az opioidfüggőség tüneteinek kezelésében. A jó minőségű alvás nem csupán a friss ébredésről szól – akár a szerhasználat és a túladagolások csökkenéséhez is hozzájárulhat.[13]

[1] Sato S. (2022). Your body has an internal clock that dictates when you eat, sleep and might have a heart attack – all based on time of day. The Conversation

[2] Li, S. X., Shi, J., Epstein, D. H., Wang, X., Zhang, X. L., Bao, Y. P., … & Lu, L. (2009). Circadian alteration in neurobiology during 30 days of abstinence in heroin users. Biological psychiatry, 65(10), 905-912.

[3] Matheson, A., O’Brien, L., & Reid, J. A. (2014). The impact of shiftwork on health: a literature review. Journal of Clinical Nursing, 23(23-24), 3309-3320.

[4] Tripathi, R., Rao, R., Dhawan, A., Jain, R., & Sinha, S. (2020). Opioids and sleep–a review of literature. Sleep Medicine, 67, 269-275.

[5] Finan, P. H., Quartana, P. J., & Smith, M. T. (2015). The effects of sleep continuity disruption on positive mood and sleep architecture in healthy adults. Sleep, 38(11), 1735-1742.

[6] Sharma, R., Parikh, M., Chischolm, A., Kempuraj, D., & Thakkar, M. (2024). Dopamine D2 receptors in the accumbal core region mediates the effects of fentanyl on sleep-wakefulness. Neuroscience, 560, 11-19.

[7] Hochheimer, M., Ellis, J. D., Strickland, J. C., Rabinowitz, J. A., Hobelmann, J. G., & Huhn, A. S. (2025). Insomnia symptoms are associated with return to use and non-fatal overdose following opioid use disorder treatment. Sleep, 48(4), zsae284.

[8] Logan R. & Gamble M. (2025). Poor sleep and addiction go hand in hand − understanding how could lead to new treatments for opioid use disorder. The Conversation.

[9] Logan R. & Gamble M. (2025).

[10] https://www.uniprot.org/uniprotkb/Q99743/entry

[11] https://www.biorxiv.org/content/10.1101/2024.11.12.623242v1

[12] Gamble, M. C., Chuan, B., Gallego-Martin, T., Shelton, M. A., Puig, S., O’Donnell, C. P., & Logan, R. W. (2022). A role for the circadian transcription factor NPAS2 in the progressive loss of non-rapid eye movement sleep and increased arousal during fentanyl withdrawal in male mice. Psychopharmacology, 239(10), 3185-3200.

[13] Logan R. & Gamble M. (2025).