„Egy Frontin reggel meg kettő délben

  Bármit akármit magamba tolok ha

  megtart boldog önfeledésben”

Beton.Hofi – TOM HANKS

Ezt a sort nem egy eldugott underground előadó, ismeretlen zeneszámából idéztem, Spotify-on havonta 458 ezer hallgatóval rendelkező, teltházas koncerteket adó Beton.Hofi írta, a dal pedig YouTube-on 1,3 millió megtekintésnél jár. Ő csak egy, azon sok előadó közül, akik gondolkodás nélkül írnak a fiatal generációk számára drogtartalmú dalszövegeket, majd emberek tízezreinek (jobb esetben csak ennyinek) adják elő őket. A dalszöveg őszintesége nyers, de egyben riasztó is: a tudatmódosító szerek használata itt már nem lázadó tabutéma, hanem a hétköznapi lét része. De vajon mit is jelent ez, egy 14-18 éves fiatalnak? A zene nemcsak szórakoztat, hanem életérzést közvetít, identitást ad. De mi történik, ha ebben az életérzésben egyre gyakrabban tűnnek fel a szerek? A pop és hiphop kultúra dalszövegei tele vannak olyan utalásokkal, amik elsőre csak hangulatfestő szavaknak tűnnek: Xanax, Molly, Lean. Csakhogy ezek nem kitalált kiegészítők, hanem nagyon is valóságos és nagyon is veszélyes szerek. Ha a példaképek kimondják, a követők gyakran követik. Gondolkodjunk most egyszerűbben, fiatalosan… Ha Beton.Hofi reggel és délben nyugtatót szed, Pogányinduló amikor kedve van bedob egy xanax-ot vagy füvezik vagy iszik, de sose józan, és mégis ilyen sikeresek, akkor egy tinédzsert a gimnázium mellett mi tartja vajon vissza? Talán semmi. Mert ha a Spotify top listáján pörgő arcok reggelire Xanaxot vesznek be, délután egy jointtal nyitnak, este meg Lean csorog a pohárban, és közben milliós nézettséget, teltházas koncerteket meg hype-ot kapnak, akkor miért gondolná egy 16 éves, hogy ez gáz? Ő is sikeres akar lenni. Ő is menő akar lenni. És ha az idoljai a drogokkal együtt lettek azok, akik, akkor neki miért ne férne bele? De senki nem mondja el, hogy az Insta-storyk mögött milyen ár van. Nem látod a szorongást, a detoxot, a temetéseket. A kérdés egyszerű: hol húzódik a határ a cool és a veszélyes között? És ki mondja el ezt a srácoknak, ha a példaképeik nem fogják?

És hogyan is normalizálják a sztárok és influenszerek a drogfogyasztást? Hogyan formálja a populáris kultúra a fiatalok hozzáállását a tudatmódosító szerekhez – Budapesten és világszerte? És vajon milyen következményekkel járhat ez egy egész generációra nézve?

Amerikában sztárok, színészek és előadók tucatjai tudhatók be a drog áldozatainak közvetlen vagy közvetett módon, és a világ mégse tesz semmit ellene, de vajon miért? Miért viselkedünk továbbra is úgy, mintha a legnormálisabb dolog lenne, hogy a várva várt koncertünkön az énekes nem tud kijönni a színpadra, mert túltolta a szereket és utolsó pillanatban mondja le a koncertet vagy, hogy gyermekeink nap mint nap idéznek kedvenc zenészüktől, követik őket a közösségimédiás platformokon és validálják a függőségüket.

De a statisztikák mást mondanak. Az Európai Iskolai Drogfelmérés (ESPAD, 2023) szerint a magyar 15–16 évesek 19%-a már kipróbált valamilyen illegális szert. A Journal of Youth Studies egy kutatása pedig kimutatta, hogy a drogreferenciákkal teli zenét hallgató fiatalok kétszer nagyobb eséllyel próbálnak ki drogot 18 éves koruk előtt.

Juice WRLD „Lean wit Me”-je milliókat ért el, de ő maga 21 évesen halt meg opioid túladagolásban. Lil Peep? 2017-ben vitte el a Xanax és a fentanil keveréke. Ezek nem klipre komponált drámák, hanem valóságos tragédiák, aminek az eredménye a haláluk után való nagyobb népszerűség, robbanásszerűen nőtt meg a hallgatóiknak a száma, minden ellenérzés nélkül. Mégis, a dalaikban a szerek esztétizálva maradnak – lassú beat, lila köd, stroboszkóp.

Ha a példaképed milliós nézettséggel rappel arról, hogy „Slow-mo life, Lean in my cup”, te miért ne éreznéd úgy, hogy ez belefér? A gond az, hogy a fiatalok agya – szó szerint – még épül, miközben már a legveszélyesebb döntésekbe szaladnak bele. A kutatások szerint a 14–21 éves korosztályban a prefrontális kéreg (ami a döntésekért és az önkontrollért felelős) még fejlődés alatt áll. Ezért is hajlamosabbak impulzív döntésekre és kockázatvállalásra.

A National Institute on Drug Abuse (NIDA) adatai szerint azok a tinédzserek, akik 16 éves kor előtt kezdenek el kábítószert használni, 4-szer nagyobb eséllyel lesznek problémás szerhasználók felnőttként. És nem csak a függőség a gond: a drogok neurotoxikus hatásai károsíthatják a memória, a figyelem és a hangulatszabályozás területeit ezek olyan sérülések, amik sokszor visszafordíthatatlanok. De erről nem szól a dal. Travis Scott klipjeiben senki nem mutatja a szorongást, az elvonási tüneteket vagy a pánikrohamokat.

Franciaországban szigorú reklámtörvények vannak, amelyek tiltják a gyógyszerek nyilvános reklámozását, és áthatják azokat is, akik egészséghez kapcsolódó tartalmakat osztanak meg – különösen influenszerek körében. Bár ez közvetlenül nem vonatkozik dalszövegekre, mégis jelzi: az ország nem nézi jó szemmel a drogok pozitív megjelenítését közösségi- vagy tömegmédiában. Több előadó pénzbüntetést is kapott, amiért dalszövegeikben droghasználatot dicsőítettek. Az USA-ban ezzel szemben a hiphop mainstream lett a „drug culture” egyik zászlóvivője, és a streamingszámok alapján ez a stratégia kifizetődőbb, mint valaha.

De mi a helyzet Magyarországon? Az előadók sokszor nem is érzékelik, hogy a szavaik hatással vannak egy 14 éves srácra, aki a suli után már azon gondolkodik, hogy kipróbálja a „Molly-t”, amit a kedvenc rappere emleget. A zeneipar mossa a kezeit, pedig ha egy kampány vagy egy zeneszám hatására ezer fiatal vesz fel egy trendi pulcsit, miért ne hathatna ugyanígy egy veszélyes életstílus is? Ez nem öncenzúra, hanem felelősség, melyet sokszor fel sem fognak a bálványozott sztárok. Ilyenkor érezhető leginkább, hogy a hatalom és a befolyás olyan emberek kezébe kerül, akik nem tudnak a megfelelő módon bánni vele. Míg népszerűsíthetnék a továbbtanulást, a sportolást vagy bármi építőjellegű tevékenységet, addig a magyar zeneipar megragadt azon a szinten, hogy „a xanax jó, a lean menő, igyál, szívjál mert az menő”.

Nemzetközi toplistákat hallgatva:
Egyszerre hallgatott 1000 népszerű dal alapján készült felmérés szerint:

• 18 %utal illegális szerekre (például ecstasy, kokain)
• 13,6 %marihuánára,
• 11,5 %egyéb drogokra is
• 2,9 %-ban pedig dohányzásról is esik szó.

A rap műfajban még hatalmasabb az arány, egy kutatás során a top 233 rap dal

• 72 %-ábanfordul elő valamilyen drogreferencia
• 38 % kannabiszra,
• 6 % pedig MDMA-ra utal,
• 20 %-ban receptre kapható gyógyszerek (Xanax, Adderall) is szerepelnek.

A rap műfaj átlagosan 4,89 különböző szerre utal egy dalban, míg a rock esetében ez az arány csak 1,48.

A zeneipar új irányzatot vett, most már népszerű dolog, sőt egyenesen az a sikeres és a kifizetődő ha tévesen mutatják be a fiatalok számára a droghasználatot, már szinte mondhatni, hogy reklámozzák, a szerek használatát. Ez a narratíva egyre mélyebben ivódik bele a fiatalok kultúrájába, hogy a buli akkor teljes, ha „valami extra” is csorog a pohárban, és hogy a gondok ellen elég egy tabletta. De a valóság nem olyan szép, mint a klip. Nincs filter a rosszullétre, nincs autotune a szorongásra, és nincs remix egy túladagolás után. Az infúzió nem díszlet, a mentő nem hanghatás. Ez az a rész, amit a Spotify-toplisták nem játszanak le. A kérdés nem az, hogy a művészetnek szabad-e határokat szabni. A kérdés az, hogy meddig mondhatja a zeneipar: „ez csak egy dal”, miközben fiatalok százai azonosulnak a szövegekkel, és viszik magukkal a szokásokat is.

Pár aggasztó dalszöveg részlet, hogy miről írtam fentebb:

• 6363 – EZ AZ : „Fél levél frontin, fél levél xanax, van min rágódni”
• Lil Peep – praying to the sky: „I found some Xanax in my bed, I took that shit, went back to sleep”
• Pogány Induló – Afro beat: „Jó a cigi, nagyon baba” vagy „Kinek a kokaina, kinek a pia”
• Hofi – Be vagyok zárva: „Politikusok szívnak a Pogány Indulóra”
• Juice WRLD – Lean Wit Me: „Lean with me, pop with me
  Get high with me if you rock with me
  Smoke with me, drink with me
  Fucked up liver with some bad kidneys”

https://www.espad.org/report/home

https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0267231

https://www.theguardian.com/music/2017/nov/16/death-lil-peep-us-prescription-drugs-epidemic-hip-hop-rapper

https://time.com/6277524/france-influencer-marketing-regulation-social/