Louis Pasteur, francia mikrobiológus és kémikus, a penicillin felfedezője mondta: „A megfigyelés során a szerencse csak a felkészült, éles elmét támogatja.” A lizergsav-dietilamid (LSD) felfedezése – csakúgy, mint sok minden a tudománytörténetben – a véletlennek köszönhető. Az LSD története egészen az 1940-es évekre nyúlik vissza. Albert Hofmann, svájci vegyész fedezte fel ezt a pszichedelikus anyagot, melyet az anyarozsból kivonva egy szerencsés véletlennek köszönhetően az ujjbegyére cseppentett. Hofmann ekkor élte át első „trip”-jét, melynek során úgy érezte, tudata kitágult, és szinte újjászületett. A szer azóta rögös utat járt be: az 1950-es és 70-es években a pszichiátriai terápiák részeként szorongás, depresszió, pszichoszomatikus betegségek és a függőség kezelésében használták. Az LSD-vel kapcsolatos klinikai kutatások a 70-es években leálltak, miután széles körű, ellenőrizetlen használatát követően a szer betiltásra került egészen a 2000-as évek elejéig. A kutatásokat – nem meglepő módon – Svájcban, az LSD “szülőhazájában” kezdték újra.
Az EMCDDA (Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja) jelentése szerint 2020-ban Európában 71 000 egységnyi LSD lefoglalásáról számoltak be. A kábítószerekről szóló európai internetes felmérés szerint az elmúlt 12 hónapban kábítószert használó személyek ⅕-e használt LSD-t. Az LSD az akut kábítószer-toxicitási esetek 1,7 %-ban volt jelen.
Az LSD-ről (és más hallucinogénekről) köztudott, hogy biológiai értelemben nem okoz függőséget – ezzel kapcsolatban elég nagy a konszenzus. A pszichedelikus hatás határértéke rendkívül alacsony: 15-20 mikrogramm, fogyasztásakor a szokásos dózis 50-100 mikrogramm. Az LSD 200 mikrogramm dózisig nem mérgező (egyesek szerint 300 mikrogramm a kritikus határérték). “Ekkora mennyiségben kockázatai minimálisak, legnagyobb veszélye a kontrollálatlan mozgás, ami balesetveszélyes, és a „rossz utazás”, ami szenvedéssel jár. Nagyobb dózis (>300 mikrogramm) fogyasztása után azonban extrém módon nőni kezd a vérnyomás és a testhőmérséklet és fennáll veszélye, hogy a felhasználók kórházba kerülhetnek ezekkel a tünetekkel, ahol azonban viszonylag könnyen kezelhetők.“ – hívja fel a figyelmet az LSD egészségügyi veszélyeire Prof. Haller József, a Drogkutató Intézet igazgatója.
Napjainkban a pszichedelikumokban rejlő terápiás lehetőségek egyre inkább foglalkoztatják a kutatókat. 2020 óta évente több, mint 1000 tudományos cikk jelenik meg pszichedelikus szerekkel (LSD, pszilocibin, MDMA) történő kutatásokkal kapcsolatban. Az említett szereket potenciális kiegészítésnek szánják a különböző pszichiátriai kórképek terápiás kezelése során. Azonban a professzor úr szerint “az LSD-nek jelenleg semmilyen elfogadott pszichiátriai indikációja sincs. Európában jelenleg is folynak kísérletek az LSD pszichiátriai alkalmazásával kapcsolatban, ezeknek azonban egyelőre nincs a gyakorlatban is kidolgozott protokollja.”
A pszichedelikumokban rejlő potenciál jelenleg nem csak a tudományterületeken, hanem a médiában is felkapott téma. Népszerűségének bizonyítéka az idei év júliusában megjelent, a Netflix médiaszolgáltatón megtekinthető “How to change your mind” néven futó dokumentumsorozat, mely 4 részből áll és egy-egy pszichedelikus szert mutat be (LSD, pszilocibin, MDMA, meszkalin). Az epizódok a különböző szerek pozitív hatásait veszik górcső alá, ám nem tesznek említést azok negatív hatásairól vagy veszélyeiről, miközben a bemutatott szerek illegálisak és jelentős egészségügyi kockázattal járnak. A professzor úr felvetése a sorozattal kapcsolatban: “Felmerül a kérdés etikai és talán jogi szempontból, hogy reklámozhat-e valaki illegális szereket, és ha teszi, miért teszi?” Az LSD napjainkban és valószínűleg az elkövetkező években is reneszánszát fogja éli, azonban fontos lenne, hogy a terápiás potenciálban rejlő lehetőségek kommunikációja biztonságos módon történjen, túlzások és féligazságok médiában való megjelentetése nélkül.
A professzor úr szakmai állásfoglalása az LSD-vel kapcsolatos kutatások tekintetében a következő: “Az LSD ugyanúgy ígéretesnek tűnt kutatói szemmel 90 évvel ezelőtt, mint ma. Felfedezése óta kutatási szempontból egyelőre nem történt több, mint tapogatózás. Körülbelül 100 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy az LSD-ből gyógyszert csináljanak, és ez a közelmúlt ismételt próbálkozásai ellenére sem sikerült. Ez talán mond valamit. “
