Megállapíthatjuk, hogy a droghasználat jelentős szerepet játszik az öngyilkossági krízis kialakulásában. Amikor valaki a drogok legalizációjáért vagy a teljes tiltásuk ellen harcol, akkor azzal akarva-akaratlanul, többek között az öngyilkosságok számának emelkedését is elősegíti. És ha ebből a szemszögből nézi a kérdést az illető, talán már nem is tűnik annyira jó ötletnek a szerhasználat propagálása.
Szeptember 10-e az öngyilkosság megelőzés világnapja. Minden évben szót kell ejtenünk erről a nagyon fontos témáról, legalább a világnap körül. Idén a telefonos lelkisegély szolgálatok éves szakmai konferenciája is e téma köré szerveződött, ahol komoly számokat hallhattunk. Az öngyilkossági kísérletek mögött, akár sikeres, hivatalosan „befejezett” kísérletről, akár végül nem halálos eredményű kísérletről beszélünk, sokszor a droghasználat áll. A telefonos lelkisegély szolgálatokhoz beérkező hívások minimum fele szuicid indíttatású. Ez az arány még magasabb az ifjúsági lelkisegély szolgálat esetében. Ez nem is csoda, hisz amíg az összes öngyilkossági kísérlet a 80-as évek mélypontjáról – amikor európai szinten is dobogós volt Magyarország – mintegy egyharmadára esett vissza, a fiatalkori öngyilkossági kísérletek száma stagnált, vagy enyhén emelkedett (!) is. A 25 év alatti fiataloknál az öngyilkosság vezető halálok, a balesetek után a második a sorban, átlagban hetente két fiatal öli meg magát. És itt kell behoznunk a képbe a droghasználatot is, hiszen egyenes arányosság fedezhető fel a fiatalok droghasználata és a fiatalkori öngyilkosság (minden erőfeszítés ellenére) emelkedő száma között, míg ugyanakkor az összes öngyilkossági kísérlet száma a drasztikus és örvendetes csökkenés után évek óta stagnál.
Számos drog esetében – ilyen jellemzően például az LSD vagy a designer drogok bármelyike – a megváltozott tudatállapot nagyon sokrétű lehet, mivel a felhasználó adott érzelmi világa és a környezet is nagyon befolyásolja az anyag hatását. Ma már bizonyíthatóan kimutatható, hogy a droghasználat körülményei jelentősen befolyásolják az élményt és a hatásokat is. Ha nem megfelelő környezetben használja valaki a szert (ami csendes, nyugodt környezetet, kipihent, hidratált szervezetet jelent legfőképpen) sokkal pusztítóbb a hatása. És azt nyugodtan kimondhatjuk, hogy a szerhasználók az esetek túlnyomó többségében nem ilyen körülmények között szedik, szívják, lövik be a drogot. Gondoljunk csak a partidrogokra, a fesztiválkörnyezetre, az afterpartikra vagy a hátrányos helyzetű térségekben élőkre, esetleg a nagyvárosokban az utcán, a parkokban drogozókra. Ilyenkor sokszor kellemetlen hallucinációs élmények (bad trip) esetén jelentős szorongás, halálfélelem, paranoid gondolkodás, üldözési mánia, pánikreakció is kialakulhat. A verbális kommunikáció szinte teljesen gondolati síkra terelődik, sok vizuális és hangi hallucinációval. Legfontosabb pszichés hatása a látási, valamint hallási és tapintási hallucinációk kiváltása. Ezzel pedig szinte természetszerűleg együtt jár a szuicid kísértés, az öngyilkosságba menekülés gondolata, vagy ha nem is effektív öngyilkossági szándékkal, de a paranoid menekülés közbeni halál (elég csak a hallucinált üldöző előli ablakon kiugrásra gondolnunk). Természetesen erre a helyzetre nem az a megoldás, amit a drogliberalizációs lobbi sokszor felvet, a Svájcban kipróbált és megbukott úgynevezett „belövő szobák”, hanem a hazai drogellenes stratégiában is lefektetett irányok, a prevenció és a teljes felépülés központú kezelés elsődlegessége.
Ahogy az „Egészségügyi szakmai irányelv – A felnőttkori öngyilkos magatartás felismeréséről, ellátásáról és megelőzéséről” című dokumentum is megállapítja, valamennyi szerabúzus növeli az öngyilkos magatartás kockázatát. A szerabúzusban szenvedő öngyilkosoknál igen gyakran major depresszió is fennáll; ezek a betegek többnyire fiatal férfiak, akik elváltak vagy külön élnek, továbbá a közelmúltban gyakran mentek keresztül kedvezőtlen életeseményeken, és nagy a valószínűsége annak is, hogy az öngyilkosság ideje alatt akut szerbefolyás alatt álltak. Köztudott talán, hogy a droghasználat a legtöbb esetben a használat után, vagy az első „flash” után közvetlenül súlyos szorongásos élményt válthat ki. A fentebb már idézett dokumentum azt is rögzíti, hogy „A szorongásos zavarok, különösen kamaszok és fiatal felnőttek esetében gyakran járnak együtt szuicid gondolatokkal és kísérletekkel. Öngyilkos felnőttekben magas a szorongásos zavarokkal való komorbiditás, különösen bipoláris zavar, major depresszió és szerabúzus esetében. Ugyanakkor definitív szorongásos betegség, mint önálló diagnózis nagyon ritka öngyilkosok, illetve kísérletezők között, viszont annál gyakrabban van jelen depresszióban vagy szenvedélybetegségben szenvedőknél, mint komorbid zavar.”
Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a droghasználat jelentős szerepet játszik az öngyilkossági krízis kialakulásában. Jó lenne, ha ezeket a tényeket nem csak egy-egy világnap kapcsán vennék észre és tennék szóvá, hanem mindenkor szem előtt tartanánk. Amikor valaki a drogok legalizációjáért vagy a teljes tiltásuk ellen harcol, akkor azzal akarva akaratlanul, többek között az öngyilkosságok számának emelkedését is elősegíti. És ha ebből a szemszögből nézi a kérdést az illető, talán már nem is tűnik annyira jó ötletnek a szerhasználat propagálása.
Forrás:
https://drogproblemak.hu/a-drog-hasznalatakor-fellepo-tunetek-ismerteto-jegyek/
A felnőttkori öngyilkos magatartás felismeréséről, ellátásáról és megelőzéséről.pdf
