Veszélyes emberkísérlet lenne? A designer drogok folyamatosan változó hatóanyagainak kiszámíthatatlan hatását az emberi szervezetre akár így is nevezhetjük. Az új szintetikus kábítószerek gyártására mára egy teljes piac épült ki, és rendkívüli gyorsasággal jelennek meg az új vegyületek. Cikkünkben most a szintetikus hallucinogén szereket és hatásaikat mutatjuk be.

Cikksorozatunk első részében a szintetikus stimulánsok hatásairól és mellékhatásairól itt írtunk. Ebben a cikkben a szintetikus hallucinogénekkel folytatjuk a sort.

Korábban az ismert, úgynevezett klasszikus kábítószerek – mint a heroin, kokain, marihuána, amfetamin, metamfetamin, LSD, gomba stb. – használata volt elterjedt, melyek rendkívül károsak lehetnek, de nagyjából jól kiszámítható hatásokkal és mellékhatásokkal bírnak. A 2010-es évekre azonban újfajta kábítószerek fogyasztása terjedt el és szorította háttérbe a fenti drogokat. Ezeknek az új szereknek általában nem ismert a pontos összetétele, éppen ezért nehezen megjósolható az emberi szervezetre gyakorolt hatásuk. Hasonlóan a ruletthez, fogadásokat köthetünk, mi fog történni, de biztosak nem lehetünk abban, hova esik az a bizonyos golyó.

A hallucinogének két fő osztályba sorolhatók: hallucinogén és disszociatív szerek. Ami a terminológiát illeti, inkább nevezhetjük őket összefoglaló névként pszichedelikumoknak, ugyanis a hallucinogén hatás inkább csak az egyik alcsoport tulajdonsága. Szokták úgy is kategorizálni őket, hogy vagy hasonlítanak a természetes neurotranszmitterekre (információ átvivő anyag az idegrendszerben), például az LSD és a pszilocibin a szerotoninhoz, vagy nem hasonlítanak, mint például a PCP (fenciklidin). Legtöbb esetben a szerotonin 2A típusú receptorán keresztül hatnak.

Az idetartozó új szerek közös tulajdonsága még, hogy az orvosi gyakorlatban nem alkalmazzák őket, így az amerikai droglista (DEA – Drug Enforcement Administration) szerint az I. jegyzékbe sorolják őket. A hazai szabályozás a 66/2012. (IV. 2.) Kormányrendeletben található meg, a Pszichotróp anyagokra vonatkozó jegyzék tartalmazza.

Hallucinogének

A hallucinogéneket további alcsoportokra oszthatjuk kémiai szerkezetük alapján: triptaminokra, lizergaminokra és fenetilaminokra. Hatásuk hasonló mechanizmuson alapul, ugyanúgy a szerotonerg rendszer modulálásán keresztül fejtik ki hatásukat. A legnépesebb csoportot a feniletilamin származékok teszik ki.

A feniletilaminok leginkább az agykérgi szerotonin receptorokkal lépnek interakcióba. A NBOMe (N-bomba, Smiles) vegyületek a szerotonin receptoron kívül a D2 dopamin receptorhoz is kapcsolódni tudnak, ennek következtében képes függőséget is létrehozni.

A természetes triptaminok közé tartozik a NN-dimetiltriptamin (DMT), ami régóta ismert, mint a pszichoaktív ayahuasca ital egyik összetevője. Szintetikus szerek például az alfa-metiltriptamin (AMT), és a metoxi-triptaminok (5-MeoO-DALT és az 5-MeO-DiPT). Az AMT kémiai szerkezete nagyon hasonlít a szerotoninéhoz.

Talán már elfeledett tény, hogy az LSD-t (acid, eszid, bélyeg, trip) korábban adjuvánsként alkalmazták a gyógyászatban (pszichoterápia), ám napjainkban az egyik legpotensebb hallucinogénként tartják számon. A „klasszikusok” közé tartozik, mely hatásának mímelésére szintetizálnak újabb és újabb vegyületeket. Szintetikus LSD származékok például az 1-acetil-LSD (ALD-52), 1-propionil-LSD (1P-LSD) és az 1-butiril-LSD (1B-LSD).

A sokféle kémiai szerkezet sokféle hatást és hatáserősséget eredményezhet. Használati módjaikat tekintve is igen változatos csoport: inhalálják, szippantják, tabletta vagy átitatott papír (bélyeg) formában szájon át fogyasztják, de helyezhetik nyelv alá, valamint ismertek intravénásan alkalmazott szerek is. A felszívódást követően szétáramlik a testben, bejut az agyba és a gerincvelőbe, ahol a szerotonerg rendszer működését befolyásolja. Általánosságban a szerotonin receptor aktiválása glutamát (serkentő neurotranszmitter) felszabadulást vált ki, és aktiválja a glutamát receptorokat, ami agykérgi aktivitásnövekedéshez és információfeldolgozáshoz vezet. A szerotonin rendszerünk nagyon sok folyamat működésében vesz részt, köztük a viselkedés, az érzések, az étvágy, a testhőmérséklet, izomműködés, a szexualitás szabályozásában és az érzékelésben. Ezekhez kapcsolódnak a szerhasználat során vágyott hatások is, úgy, mint az eufória és öröm érzet, az időérzékelés megváltozása, kreativitás, a gondolkodás megváltozása, valamint a misztikus, spirituális élmények. De nem csak a pozitívnak hitt hatások kapcsolódnak ezekhez a neurokémiai folyamatokhoz, hanem a mellékhatások is. Legáltalánosabban toxicitás jelentkezik, ami különféle mentális betegségek megjelenéséhez vezet. Gyakori az agitáció, agresszió, paranoia, dysphoria, súlyos zavartság, delírium, és az önsértések. Egyéb megjelenő tünetek még a tachycardia, hypertenzió, mydriasis, hyperthermia, hyperreflexia, és izomklónusok. Feniletilamin származékok súlyosabb estben okozhatnak többszervi elégtelenséget, pszichózist és szerotonin-szindrómát is. A triptaminok súlyos téveszméket, rhabdomiolízist és veseelégtelenséget válthatnak ki, és halálesetek is előfordulnak.

Disszociatív szerek

Ebben a csoportban a „klasszikus” szerek általánosan elterjedtek voltak az orvosi gyakorlatban. A ketamin napjainkban is orvosi alkalmazás alatt áll, mind az állat, mind a humán gyógyászatban. Jelentős fájdalomcsillapító hatással bír, úgynevezett disszociatív anesztéziát hoz létre. Továbbá vizsgálják, mint gyorsan ható antidepresszánst, és a palliatív ellátásban is szerepet kaphat.

Ez esteben is megkülönböztetünk alcsoportokat, úgymint arilciklohexilaminok (ketamin, PCP, metoxetamin (MXE)) és diariletilaminok. Mindkét csoport az NMDA receptorokon hat, melyen gátló hatást fejtenek ki. A metoxetamin fájdalomcsillapító hatással is rendelkezik. Az efenidin a ketaminnál nagyobb hatékonysággal blokkolja az NMDA receptorokat, és a noradrenalin és a dopmin rendszerre is hatással van. Maga az NMDA receptor az agyban számos helyen előfordul, szerepe van többek között a memória funkciókban, a szinaptikus plaszticitásban, a tanulási folyamatokban, és a neuronhálózatok kialakításában a fejlődés során. Több új szintetikus szer képes hatni a szerotonin rendszerre is, ezzel magyarázható a hatásváltozás a generációk során.

Az illegális szerek használati módjait tekintve előfordul inhalálás, orrba történő szippantás, szájon át való bevitel és intravénás alkalmazás is. Az alkalmazás során megszakad a kapcsolat a gondolatok, az érzések, a memória és a szenzoros érzékelés között. Eufória és deperszonalizáció is létrejön. Ugyanakkor általában súlyos neurológiai és vesekárosodás jelenik meg mellékhatásként. Általánosan előforduló enyhébb mellékhatások a hányás, izzadás, magasvérnyomás, magas pulzusszám, veseelégtelenség, zavartság, nyugtalanság, homályos beszéd, hallucinációk, amnézia és izom merevség. Súlyos mérgezés esetén előfordul rhabdomiolízis és akár halál is.

Összefoglalás

Ebben a cikkben az új szintetikus szerek egy újabb csoportját ismerhettük meg. A legújabb szerekről még sok mindent nem tudunk, miközben viszonylag könnyen és olcsón hozzáférhetővé válnak a fogyasztók számára, ezáltal még ártalmasabbak lehetnek. Szükséges lehet kiemelt jelentőséget biztosítani ezeknek a szereknek. Az oktatásban és egészségügyi ellátásban dolgozókat érdemes lehet széles körben tájékoztatni az új szerek valós veszélyeiről.

A jelenleg használt osztályozási rendszer csak egy példa, a heterogén kémiai struktúra és az átfedő hatások miatt más kategorizálás is helyes lehet.

A cikksorozat következő részében a szintetikus kannabinoidokról olvashatnak.

Irodalom

66/2012. (IV. 2.) Korm. rendelet a kábítószerekkel és pszichotróp anyagokkal, valamint az új pszichoaktív anyagokkal végezhető tevékenységekről, valamint ezen anyagok jegyzékre vételéről és jegyzékeinek módosításáról

Baumeister, D., Barnes, G., Giaroli, G., & Tracy, D. (2014). Classical hallucinogens as antidepressants? A review of pharmacodynamics and putative clinical roles. Therapeutic Advances in Psychopharmacology, 4(4), 156. https://doi.org/10.1177/2045125314527985

Controlled Substance Schedules. (2021). https://www.deadiversion.usdoj.gov/schedules/

Custodio, R. J. P., Sayson, L. V., Botanas, C. J., Abiero, A., You, K. Y., Kim, M., Lee, H. J., Yoo, S. Y., Lee, K. W., Lee, Y. S., Seo, J.-W., Ryu, I. S., Kim, H. J., & Cheong, J. H. (2020). 25B-NBOMe, a novel N-2-methoxybenzyl-phenethylamine (NBOMe) derivative, may induce rewarding and reinforcing effects via a dopaminergic mechanism: Evidence of abuse potential. Addiction Biology, 25(6), e12850. https://doi.org/10.1111/ADB.12850

Gyires K., & Fürst Zs. (2011). A farmakológia alapjai (2. kiadás). Medicina Könyvkiadó Zrt.

Halberstadt, A. L. (2015). Recent Advances in the Neuropsychopharmacology of Serotonergic Hallucinogens. Behavioural Brain Research, 277, 99. https://doi.org/10.1016/J.BBR.2014.07.016

Kang, H., Park, P., Bortolotto, Z. A., Brandt, S. D., Colestock, T., Wallach, J., Collingridge, G. L., & Lodge, D. (2017). Ephenidine: A new psychoactive agent with ketamine-like NMDA receptor antagonist properties. Neuropharmacology, 112(Pt A), 144. https://doi.org/10.1016/J.NEUROPHARM.2016.08.004

Katselou, M., Papoutsis, I., Nikolaou, P., Misailidi, N., Spiliopoulou, C., & Athanaselis, S. (2018). Diphenidine: a dissociative NPS makes an entrance on the drug scene. Forensic Toxicology 2018 36:2, 36(2), 233–242. https://doi.org/10.1007/S11419-018-0421-1

Li, L., & Vlisides, P. E. (2016). Ketamine: 50 Years of Modulating the Mind. Frontiers in Human Neuroscience, 10(NOV2016). https://doi.org/10.3389/FNHUM.2016.00612

Luethi, D., & Liechti, M. E. (2020). Designer drugs: mechanism of action and adverse effects. Archives of Toxicology, 94(4), 1085. https://doi.org/10.1007/S00204-020-02693-7

Luethi, D., Widmer, R., Trachsel, D., Hoener, M. C., & Liechti, M. E. (2019). Monoamine receptor interaction profiles of 4-aryl-substituted 2,5-dimethoxyphenethylamines (2C-BI derivatives). European Journal of Pharmacology, 855, 103–111. https://doi.org/10.1016/J.EJPHAR.2019.05.014

Newcomer, J. W., Farber, N. B., & Olney, J. W. (2000). NMDA receptor function, memory, and brain aging. Dialogues in Clinical Neuroscience, 2(3), 219. https://doi.org/10.31887/DCNS.2000.2.3/JNEWCOMER

Shafi, A., Berry, A. J., Sumnall, H., Wood, D. M., & Tracy, D. K. (2020). New psychoactive substances: a review and updates. Therapeutic Advances in Psychopharmacology, 10, 204512532096719. https://doi.org/10.1177/2045125320967197

Wagmann, L., Richter, L. H. J., Kehl, T., Wack, F., Bergstrand, M. P., Brandt, S. D., Stratford, A., Maurer, H. H., & Meyer, M. R. (2019). In vitro metabolic fate of nine LSD-based new psychoactive substances and their analytical detectability in different urinary screening procedures. Analytical and Bioanalytical Chemistry 2019 411:19, 411(19), 4751–4763. https://doi.org/10.1007/S00216-018-1558-9

Zanda, M. T., Fadda, P., Chiamulera, C., Fratta, W., & Fattore, L. (2016). Methoxetamine, a novel psychoactive substance with serious adverse pharmacological effects: A review of case reports and preclinical findings. Behavioural Pharmacology, 27(6), 489–496. https://doi.org/10.1097/FBP.0000000000000241

További elemzéseink, amelyek érdekelhetik