Olvasási idő: 8 perc

Balkáni drogutak

Szerző
Drogkutató Intézet
Dátum
2023.11.12.
A Balkán politikai és földrajzi adottságai is kedvezőek ahhoz, hogy megfelelő teret képezzen a drogkereskedelemnek. A történelme során kialakult, hogy az illegális piaci mechanizmusok, illetve a működésképtelen rendszerek kijátszása a társadalom számára reális alternatíva legyen. A nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetben levő, akár munkanélküli embereknek kiutat jelenthet az illegális drogkereskedelemben való részvétel, nem beszélve a szervezett bűnözés profi működéséről és a balkáni államok korrupciós mutatóiról.

 

A Balkán-félsziget hosszú idők óta a drogkereskedelem kiemelkedő központja és egyúttal az európai drogforgalom legfontosabb import útvonala. Az Európába irányuló kábítószer-kereskedelem bonyolult és sűrű hálózatot alkot, amelynek egyik középpontjában a Balkán áll. Ezt elsősorban politikai, társadalmi sajátosságainak és földrajzi elhelyezkedésének köszönheti. Ezen tényezők miatt ideális keresztút az ázsiai termesztők és az európai fogyasztók között. A balkáni drogútvonalak ugyanakkor sok tekintetben tükrözik a térség gazdasági és politikai viszonyainak változásait is az elmúlt évtizedek során. 

Ebben a cikkben feltárjuk a Balkán-félsziget szerepét és jelentőségét a nemzetközi drogkereskedelemben. Megvizsgáljuk a kábítószer-kereskedelem főbb jellemzőit, a történelmi gyökereket, és azokat a tényezőket, amelyek hozzájárulnak ehhez a tevékenységhez a térségben. Ezenkívül érintjük a drogforgalom társadalmi és gazdasági hátterét, illetve hatásait a balkáni országokra és az európai régióra nézve, valamint rávilágítunk azokra a kihívásokra, amelyekkel a hatóságoknak és a nemzetközi közösségnek szembe kell néznie a drogkereskedelem visszaszorítása érdekében.

Háttér

Nézzük meg, hogyan és miért alakultak ki a drogkereskedelem mára már jól ismert útvonalai Európában. Ahogyan azt tudjuk, a természetes eredetű kábítószerek nem fordulnak elő mindenhol a világon, inkább azokban az országokban, amelyek megfelelő éghajlati és társadalmi feltételekkel rendelkeznek. Az ilyen típusú országokban találhatóak olyan növények, amelyekből kábítószer-alapanyagokat állítanak elő. Ezekben az országokban hosszú idő óta gyakorolják a mák, a kender, a kokacserje, a peyotl-kaktusz stb. termesztését. Azonban a túlnépesedés és az elszegényedés problémái miatt az ott élő emberek számára egyre vonzóbbá vált az olyan növények termesztése, amelyek jólétet és magasabb jövedelmet hoznak, ezekből jönnek létre kábítószerek. Ennek eredményeként sok országban a „kábítószer-növények” termelése vált elterjedtté. (Torkos, 2005)

Nyugat-Európában és Észak-Amerikában áll rendelkezésre az a fizetőképes kereslet, amely lehetővé teszi a kábítószerek elterjedését a térségben, és kialakítja a piaci törvények szerint működő kereskedelmet, tehát:

  • Nyugat-Európában és Amerikában fizetőképes kereslet van,
  • a kínálati oldalt a drogtermelő országok jelentik,
  • a távolságok és a jelentős haszon miatt pedig a kereskedő vállalja magára a transzfer lebonyolítását a két fél között. (Torkos, 2005)

Miért pont a Balkán-félsziget? A nyilvánvaló és néha jelentős különbségek ellenére a balkáni országok között számos közös vonás van, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak az illegális piacok jelenlegi létezéséhez a térségben. Az egyik ilyen jellemző a csempészet és az illegális piacok régre visszanyúló történelme. Ha visszamegyünk egy kicsit a történelemben, akkor azt látjuk, hogy már akkor, amikor a Balkán-félsziget nagy része az Oszmán Birodalom részét képezte, a bevezetett különböző vámzónák, a területek közötti eltérő adóztatás, a nemesfémek és esetenként más áruk, például a réz kereskedelmének tilalma, valamint a háborúk idején a mindennapi árucikkek, például a kenyér árának emelkedése (Malcolm 1998; Lampe és Jackson 1982) előidézte az illegális piacok virágzását. (Antonopoulos, 2008) Négy évszázaddal később azt látjuk, hogy a hidegháború idején is különböző áruk és szolgáltatások eltérő méretű illegális piacai léteztek (Irrera 2007; Antonopoulos, 2008). 

Később, az 1980-as évek végétől kezdve a Balkánon gazdasági, társadalmi és politikai válságok alakultak ki. Az állami és társadalmi ellenőrzés nem hatékony és/vagy nem megfelelő módszerei mellett az állami tervezésen alapuló gazdaságról a piacgazdaságra való áttérés, és általában a gazdasági szerkezetátalakítás a volt keleti blokkhoz tartozó balkáni országokban pénzügyi bizonytalanságot, korlátozott lehetőségeket, szűkülő foglalkoztatási lehetőségeket és tartós munkanélküliséget, alacsony termelékenységet, árliberalizációt és elkerülhetetlenül az emberek vásárlóerejének csökkenését eredményezte (Gjipali et al. 2004). Nem csoda, hogy az emberek ezután az informális gazdasági működésekben próbáltak kiutat találni. Emellett olyan jelentős események, mint a Jugoszlávia felbomlását kísérő háború, a Szerbiával és Macedóniával szembeni embargók, tömeggyilkosságok, a pénzügyi rendszerek összeomlása, amelyek 1997-ben Albániában elszívták a polgárok megtakarításait, az 1999-es koszovói konfliktus és a szerb célpontok NATO-bombázása, valamint a 2001-ben Macedóniában kirobbant konfliktus mind-mind közvetett vagy közvetlen hatással voltak a balkáni országokra és azok lakosságára. (Antonopoulos, 2008)
Nagyon fontos, hogy mindezek a feltételek olyan környezethez vezettek, amelyben az (eltűrt vagy akár politikailag támogatott) illegális piacok normává váltak, ahol a legális és illegális áruk közötti különbségtétel egyre inkább jelentéktelenné vált. Bár volt egy gazdasági növekedési időszak az infláció csökkenésével és a balkáni térség új uniós tagállamainak csatlakozásával, amely lehetővé tette, hogy valamennyi balkáni piac földrajzilag közel kerüljön az Európai Unió piacaihoz, ez nem volt elég ahhoz, hogy ellensúlyozza a gazdasági hanyatlás hosszú és fájdalmas időszakát (Stanchev 2005).

A balkáni ópiát útvonal

A balkáni útvonalak feltérképezése előtt vizsgáljuk meg az útvonalak előzményeit is. A mákcserje az ópiátok termeléséhez szükséges alapanyag, amelyet elsősorban a Közel-, Közép- és Távol-Kelet egyes részein, illetve Közép-Amerika bizonyos országaiban állítanak elő. Ilyen országok:

  • Távol-Keleten Mianmar, Thaiföld, Laosz. Ez az úgynevezett ”Arany Háromszög”.
  • Közép-Keleten Afganisztán, Pakisztán és Irán bizonyos területei az ”Arany Félhold” nevű kábítószertermelő területet alkotják. 
  • Közel-Keleten Libanonban, míg Közép-Amerikában Mexikóban és Peruban folyt a termelés.

A kábítószer-maffia kereskedelmi útvonalainak megválasztása mindig is az aktuális politikai helyzettel függött össze. Az 1970-es évektől kezdve Törökország volt a fő heroinszállító Európába, 1974-75-től kezdve pedig a kábítószer túlnyomó többsége délkelet-ázsiai országokból származott. A szállítások nagyrészt hajón történtek és Hollandiába (Amszterdam), Németországba (Hamburg) és Olaszországba (Nápoly) érkezett az áru. 1982-től kezdve pakisztániak, irániak, törökök, indiaiak és libanoniak is részt vettek az illegális kábítószerkereskedelemben. Ebben az időszakban elsősorban légi és tengeri útvonalakat találtak a legbiztonságosabbnak a pakisztáni-afgán heroin Európába történő csempészéséhez. Azonban a 2000-es évek elejére Afganisztán vált a fő ópiumtermelővé, és ennek eredményeként az egyre nagyobb mennyiségű heroin szállítása a szárazföldi útvonalakon vált meghatározóvá. Ennek az útvonalnak a középpontjában Pakisztán, Irán, Törökország és Európa állnak, amelyeken keresztül a heroin mozog. (Torkos, 2005)

A délnyugat-ázsiai és közel-keleti heroin először eljut Kelet-Törökországba, például Van, Gaziantep, Diybaker, Erzurum térségekbe Iránból, majd innen szállítják tovább Isztambulba, ahol a fő elosztó központ található, innen pedig a jól elrejtett drogszállítmányok Európa felé indulnak. Azonban később az albánok által preferált tengeri útvonal ismét előtérbe került. A 2000-es évek elejétől az európai heroinkereslet 75%-át ezen az úton juttatták el a fogyasztókhoz. Ezt az útvonalat „balkáni” útvonalként ismerik, és 1986 óta aktív szereplője a kábítószer-kereskedelemnek. (Torkos, 2005)

A szárazföldi szállítás tekintetében három fő útvonalat tudunk beazonosítani:

  • Északi útvonal:
  • Törökország→ Románia→ Ukrajna→ Szlovákia→ Lengyelország→ Németország. 
  • Törökország→ Fekete-tenger →Lengyelország→ Németország. 
  • Törökország→ Krím-félsziget→ Balti államok, Finnország.
  • Középső útvonal:
  • Törökország→ Románia→ Magyarország→ Ausztria→ Németország→ Hollandia
  • Déli útvonal:
  • Törökország→ Bulgária→ Szerbia→ Németország 
  • Törökország→ Bulgária→ Szerbia→ Olaszország

A tengeri-közúti útvonalként emlegetett kereskedelmi utak tekintetében pedig a következőket ismerjük:

  • Törökország→ Görögország → Olaszország→ Spanyolország
  • Törökország→ Görögország → Albánia → Olaszország
  • Törökország→ Románia (Constanca) → Magyarország→ Ausztria→ Németország, Svájc
  • Törökország→ Görögország→ Németország→ Hollandia→ Dánia→ Nagy-Britannia.

Egy 2005-ös tanulmány megemlíti, hogy a balkáni közúti főútvonalak közé tartoztak olyan közutak, melyek kapcsolatot létesítenek a kelet-európai országok és a nyugat-európai nagyvárosok között. Ezek a főútvonalak Magyarország határát is érintették (E5, E15, E96) Röszkénél, Nagylaknál, Tompánál, Ártándnál, Csengernél a keleti és déli oldalon, valamint Győrnél, Rajkánál, Komáromnál, Hegyeshalomnál és Sopronnál a nyugati és északi oldalon. Ezek a főútvonalak pedig elhelyezkedésükből adódóan mind keresztülmennek Budapesten. Magyarországon a heroincsempészés a vasúti hálózatot kihasználva zajlott a Szófia→ Bukarest→ Budapest útvonalon. Ennek a vasútvonalnak a magyar határon belüli szakaszát Lökösházánál, a határon kifelé Sopronnál, Hegyeshalomnál és Szobnál keresztezik. A csempészek többségének állampolgársága általában román, jugoszláv, török, vagy ritkább esetben arab. (Torkos, 2005)

Becslések szerint naponta körülbelül 100 kg kábítószert indítanak el Európába, és ezt az óriási mennyiséget főként szárazföldi közúti szállítások, valamint kisebb részben vasúti és légi szállítások segítségével juttatják el a célállomásokra. Az Európai Unió országaiba irányuló rendkívül nagy szállítmányokat láthatóan inkább tengeri úton próbálják eljuttatni. Ennek hátterében az áll, hogy az uniós tagállamok között nincsenek belső határok, és mindegyik ország modern ellenőrző eszközökkel felszerelt mobil egységeket alkalmaz kamionokban és konténerekben rejtett illegális áruk, mint például engedély nélkül szállított jövedéki termékek, fegyverek és kábítószerek felderítésére. (Torkos, 2005)

Konklúzió

A téma valamennyi szakértője, különböző mértékben, de egyértelműen tanúsítja, hogy az illegális piacok fejlődését – függetlenül attól, hogy milyen áruról van szó – a Balkán gazdasági, jogi, társadalmi és kulturális kontextusa határozza meg. Ezért hangsúlyozzák, hogy az illegális piacokat olyan társadalmi folyamatnak kell tekinteni, amelyben a bűnözés és a törvényesség, a pénzügy és a politika, az „alvilág” és a „legális világ” aligha választható szét. Úgy tűnik, hogy a Balkán politikai és földrajzi adottságai is kedvezőek ahhoz, hogy megfelelő teret képezzen a drogkereskedelemnek. A történelme során kialakult, hogy az illegális piaci mechanizmusok, illetve a működésképtelen rendszerek kijátszása a társadalom számára reális alternatíva legyen. A nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetben levő, akár munkanélküli embereknek kiutat jelenthet az illegális drogkereskedelemben való részvétel, nem beszélve a szervezett bűnözés profi működéséről és a balkáni államok korrupciós mutatóiról, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy az ópiumcsempészet évtizedek óta működhessen a térségben. Földrajzi adottságok terén pedig azért jutott neki kiemelkedő státusz, mert az illegális piacok és a „szervezett bűnözés” nyugat-keleti kereszteződése ölt testet benne.

Irodalomjegyzék:

Antonopoulos, G. A. (2008). The Balkans as a ‘laboratory (for the study) of illegal markets’: introduction to the special issue on ‘Illegal Markets in the Balkans’. Trends in Organized Crime, 11, 315-325.

Gjipali A, Hoti A, Mojsoska N, Nikoloski D, Adnett D (2004) Symposium on labour markets in the western balkans. division of economics working paper 2003.6 Stoke-on-Trent, Staffordshire University

Irrera D (2007) Organised crime in the Balkans and implications for regional security. In: Shanty F, Paban Mishra P (eds) Organised crime: from trafficking to terrorism. ABC-CLIO, Santa Barbara Ca., pp 78–84

Lampe JR, Jackson MR (1982) Balkan economic history, 1550-1950: from Imperial Borderlands to developing nations. Indiana University Press, Bloomington

Malcolm N (1998) Kosovo: a short history. London, Macmillan

Stanchev K (2005) Economic perspectives on organised crime. In: Athanassopoulou E (ed) fighting organised crime in Southeast Europe. Routledge, London, pp 25–33

Torkos, E. (2005). Drogkereskedelem pénzügyőri szemmel. Debreceni Jogi Műhely, 2(Különszám).

További elemzéseink, amelyek érdekelhetik

2020.10.21
6 perc olvasási idő
Dizájner drogok használatának szankcionálása Magyarországon
Az elúlt tíz év büntetőjogi reakciói
2020.10.21
3 perc olvasási idő
Kérsz egy slukkot? – ez vár rád, ha drogot találnak nálad!
A kábítószer használat szankcionálása 
2020.10.17
8 perc olvasási idő
Hogyan érhetjük el a megváltozott tudati állapotot szermentesen?
A megváltozott tudati állapotok jelenségvilága végtelenül gazdag, érdemes megismerni, azonban fontos tisztában lennünk vele, hogy ez szerhasználat nélkül is elérhető!