Az elfogadott drogstratégia nemcsak, hogy szembemegy a Nemzeti Drogellenes Stratégia irányaival, de szakmai alapon is megkérdőjelezhető hangsúlyokat tartalmaz. A kábítószerhasználatot megváltoztathatatlan ténynek ismeri el, elfogadja és ezzel rögzíti a mindennapok valóságába. Elemzésünkben a két legsúlyosabb iránytévesztésre mutatunk rá.
A fővárosi drogstratégia pártolja, de legalábbis elkerülhetetlen valóságnak beállítva nem próbálja meg kezelni a szerfogyasztást. A ma irányadó drogpolitikának fő irányaival is élesen szembemegy. Mind a prevenció elsődlegessége, mind a teljes felépülésközpontú kezelés aránytalanul kis súllyal jelenik meg, a zéró toleranciát pedig egyenesen elveti.
Nézzük ez utóbbit, hiszen itt a helyzet teljesen egyértelmű. A stratégiában megjelenő drogbevizsgáló szolgáltatás illetve a „biztonságos”, azaz felügyelt kábítószerhasználatot biztosító belövő szobák a jelenlegi jogszabályok szerint megvalósíthatatlanok. A jogi helyzet a kábítószer fogyasztással, tartással, termeléssel, kereskedelemmel kapcsolatban is egyértelmű. A magyarországi jogszabályi környezetet nemrégiben mutattuk be részletesen. Tehát amikor a drogbevizsgálás során a drogot visszaadják a bevizsgálást kérőnek, az már a kábítószer átadásának minősül, így bűncselekmény. Ráadásul aki passzívan vagy tevőlegesen segédkezik és /vagy részt vesz a kábítószer használatában, az automatikusan bűnsegéddé válik. Ez természetesen vonatkozik javasolt belövő szobákban működő szakemberre, aki vigyáz, hogy a drogot használó ne kerüljön akut életveszélybe. Fontos megemlíteni továbbá, hogy a kábítószer-kereskedelem csakis szándékosan követhető el, tehát gondatlanságból nem lehetséges ilyen bűncselekményt elkövetni. Az elkövetőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a szóban forgó anyag kábítószernek vagy bódító hatású szernek minősül, amikor felkínálja, átadja, forgalomba hozza, vagy kereskedik vele. Ez azt jelenti, hogy a fővárosi drogstratégiában szereplő javaslatok ipso iure elvetendőek, ennek ellenére a stratégiában mégis helyet kaptak és elfogadásra kerültek. Vagy gondatlanságból, azaz el se olvasták a szöveget a döntést meghozók, vagy lehetőséget láttak áthágni a jogszabályokat. Azt eldönteni, hogy melyik a súlyosabb hiba, nem a mi tisztünk.
A másik elvi gond az ártalomcsökkentés túlhangsúlyozásával, illetve annak teljesen téves értelmezésével van. Az ártalomcsökkentés természetesen megjelenik a Nemzeti Drogellenes Stratégiában is, elsősorban a súlyosan függő intravénás szerhasználók és a börtönökben alkalmazott kezelési programok kapcsán. A téves értelmezés abban áll, hogy a fővárosi stratégia nem ezen szerhasználókat tekinti az ártalomcsökkentés célcsoportjának, hanem azokat a (jellemzően) fiatalokat, akik egy-egy buliban alkalomszerűen vagy esetleg először használnak kábítószert. Nekik pedig nem drogbevizsgálásra, hanem prevencióra van szükségük, és nem a buliban szombat éjjel, hanem jóval előtte, hogy amikor a kínálás megtörténik releváns információk birtokában tudjanak dönteni és nemet mondani a drogra. Egy példával illusztrálva a prevenció fontosságát: többször leírtuk már, hogy a németországi droglegalizálás hazánkra leselkedő egyik legnagyobb veszélye, hogy az ott legálisan megvásárolt drogot a schengeni határon átjőve ellenőrizhetetlenül lehet behozni hozzánk. Felvetődött több beszélgetésben a kérdés, hogy akkor mit lehet tenni, hiszen nem lehet rendőrt állítani minden fesztiválra, vagy a Balatonra érkező turista mellé. Nos, az egyetlen megoldás a prevenció. Ezért nem lehet eléggé kihangsúlyozni annak fontosságát, hogy a fiatalok a veszélyekkel és a hatásokkal tisztában legyenek és annak alapján tudjanak dönteni.
Több érv is szólt már amellett, hogy érdemesebb a prevenciót kiemelni és az ártalomcsökkentést a fentebb már idézett helyén kezelni.
- Ha sikerül megakadályozni, hogy egy probléma egyáltalán felmerüljön, az kevesebb erőforrást igényel, mint a már meglévő problémák kezelésére fordított intézkedések.
- A problémák megelőzése kevésbé terheli meg az egészségügyi, szociális és gazdasági rendszereket.
- A prevenció lehetőséget ad arra, hogy az emberek elkerüljék a problémák negatív következményeit, és egészségesebb, boldogabb életet éljenek.
- A prevenció célja, hogy megvédje az egyéneket és közösségeket attól, hogy káros helyzetbe kerüljenek. Ez egy pozitív, proaktív megközelítés, amely az emberek jólétére összpontosít.
- Az ártalomcsökkentő megközelítések nem szüntetik meg a probléma forrását, csupán annak következményeit enyhítik. Az elfogadott megfogalmazás szerint ugyanis annak célja „nem a teljes absztinencia elérése, hanem az egyén védelme és személyes fejlődésének támogatása”. Ezt lehet szembeállítani a teljes felépülésközpontú kezeléssel, amelynek célja a szenvedélybetegek fizikai, mentális egészségének helyreállítása és társadalmi reintegrációja.
- A prevenció fenntarthatóbb megoldás, mivel hosszú távon kevesebb beavatkozást igényel.
Összegzésképp megállapíthatjuk, hogy a fővárosi drogstratégia jogilag erősen megkérdőjelezhető javaslatokat tartalmaz, forrásmegjelölés nélkül az abban szereplő intézkedések eleve halálra vannak ítélve, és súlyos szakmai félreértelmezésen valamint aránytalan hangsúlyeltolódáson alapul.
Forrás:
https://mkogy.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a13h0080.OGY
https://vavo.hu/artalomcsokkentes/
