A rendőrök sem szívesen intézkednek, hiszen a helyi rendőröknek ott élnek a családjaik, a szüleik, és ezért nagyon nehéz fellépniük a dílerekkel szemben. Nincs olyan rendőr, aki ne féltené a saját családját, a szüleit. Ezért lenne fontos az átgondolt és tervezett bevetési átcsoportosítás, amikor a razziákat és lecsapó ellenőrzéseket más megyék rendőrei vagy a készenléti rendőrség biztosítaná.
Forgács István romaügyi szakértő véleménycikket publikált nemrég. Vezető orgánumokban lehetett látni az írását, az Indexen és a Mandineren is. Úgy fogalmazott: „A drog és az iskolán kívüli iskolai erőszak szinte mindent lerombol a legnehezebb helyzetű térségekben. A drog örökre elveszi a nehéz sorsú diákok előrejutási lehetőségét, ezért a közoktatás működésének megóvása érdekében minden korábbinál keményebb fellépés szükséges ellene. Az erről szóló vitát meg kell nyitni.” Valamint, hogy „minden erővel kiszorítani a drogot – az 5 legfontosabb kérdés egyike.” Bizony ez így van. Többször volt szerencsém Istvánnal a nyilvánosság előtt beszélgetni és még ennél is többször négyszemközt. Jól látja a helyzetet, ott van a terepen, nem fotelből próbálja osztani az észt. És mivel maga is cigány származású (mielőtt bárki rasszizmussal vádolna meg, István soha nem használja a roma szót magára nézve), ezért a tőle jövő gondolatokat el lehet „készpénzként” fogadni. Továbbá azt se lehet vitatni, hogy az ezekről a témákról szóló párbeszédet ki kell tenni az asztalra. A sumákolás, a szőnyeg alá söprés nem megoldás. Sőt, a probléma eszkalálásához vezet.
A mai írásomnak a témája pedig a hátrányos helyzetű térségek, ott is a zárt, sokszor roma, cigány közösségek droghasználatához kötődik. Talán senkit nem ér meglepetésként, hogy az elmaradottabb térségekben nem a divatos kokain, sőt még csak nem a nagyvárosi egyetemista réteg kábítószere a marihuána dívik, hanem az olcsó designer drogok. A biofű (aminek ugye tudjuk, hogy semmi köze a marihuánához), vagy a kristály néven ismert metamfetamin. A designer drogok olcsók, egy adag 500 ft környékén mozog. Képzelhetjük, hogy milyen mennyiségben kell terjeszteni és behozni ahhoz, hogy még így is hasznot hajtson a terjesztőknek. Márpedig busás hasznot hajt. Már 2018-ban arról nyilatkozott Kanalas Aranka, a dányi telepen elindult Párbeszéd a roma nőkért projekt egyik résztvevője, hogy egyes telepiek a függés olyan szintjén állnak, hogy a hűtőjükből adják el az ételt, ha éppen droghoz kell jutni. Itt szeretném megjegyezni, hogy amikor fiktív kérdésként megkérdeztük az embereket, egy 1000 fős online közvélemény kutatás keretében, hogy mit gondolnak arról, ha a dílerek vagyontárgyait (autó, bútor, ékszer, bármi) a tetten érés pillanatában elkoboznák és a bírósági ítélettől függetlenül, az értékesítésből befolyó összeget prevencióra és rehabilitációra fordítanák, a válaszadók 70 %-a egyetértett a felvetéssel.
További probléma, hogy a rendőrök sem szívesen intézkednek, hiszen a helyi rendőröknek ott élnek a családjaik, a szüleik, és ezért nagyon nehéz fellépniük a dílerekkel szemben. Nincs olyan rendőr, aki ne féltené a saját családját, a szüleit. Ezért lenne fontos az átgondolt és tervezett bevetési átcsoportosítás, amikor a razziákat és lecsapó ellenőrzéseket más megyék rendőrei vagy a készenléti rendőrség biztosítaná. A dizájnerek használatának legijesztőbb tendenciája, hogy a könnyű elérhetőség és alacsony ár miatt egészen fiatalok is hozzájutnak, az igény pedig pár év alatt biztosan kiépül az érintett családok gyerekeinél. Az elmúlt 5-10 évben egy egész olyan generáció nőtt fel, mely számára szüleiket bedrogozva látni a mindennapok része volt. A drogok jelenleg felmérhetetlen hatása leképeződik az iskolákban is, ahol egyre több és súlyosabb a konfliktus, a folyamat pedig öngerjesztő. A gettókkal összenőtt településeken élő módosabb (nem cigány) családok megtehetik, hogy a gyerekeiket nem a helyi iskolába, hanem 1-2 településsel arrébb járatják, így a helyi iskolákból előbb-utóbb teljesen szegregált intézmények lesznek.
Azt pedig ne gondoljuk, hogy az itt dolgozó pedagógusok birtokában vannak (nem is lehetnek!) azoknak az ismereteknek, amelyekkel segítenék őket az egyre nehezebb helyzet kezelésében. Visszatérve a romaügyi szakértőhöz, kijelenthetjük, amit ő maga mondott ki, hogy cigány közösségekben a leggyengébb drog is kapudrognak minősül, s a maga természetességében épül be a mindennapokba. Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy a cigány közösségek tagjai azonban csak egyszer dönthetnek rosszul: míg mások számára az életút még kiegyenesíthető, addig ott a lecsúszás megállíthatatlan. Éppen ezért nem mindegy, hogy az amúgy is puskaporos hordónak minősülő helyzetben miként döntenek a hatóságok például a marihuána legalizálása ügyében. Hiszen nagyon nem mindegy, hogy azt egy belvárosi elitnek engedik meg, vagy annak a hátrányos helyzetű térségben élő embernek, aki nem tud különbséget tenni a fű és a biofű között, miközben hatásában és pusztító erejében igenis markáns különbség tapasztalható.
Forrás:
https://divany.hu/offline/2018/11/20/a-ciganytelepen-semmi-jo-nincs/
https://index.hu/velemeny/2023/02/12/ciganysag-munka-felzarkozas-jovedelem-lemorzsolodas-szakkepzes/
