A bevezetőt Sárosi Péter tartotta, aki a konferencia fő szervezője is volt. Sárosi Péter a Drogriporter szerkesztője és az ELTE PPK doktorandusz hallgatója. Előadásával biztos alapot nyújtott a témát körüljáró további előadások megértéséhez. Előadásában kifejtette, mi a chemsex, és felhívta a figyelmet arra is, hogy nem minden tudatmódosító szer használata alatti szexuális együttlét értendő a kifejezés alatt. Chemsex alkalmával ugyanis kifejezetten a stimuláns szerek használatáról van szó, mint például a metamfetamin (Tina), a GHB (Gina) és a mefedron (Kati). Sárosi Péter arról is beszélt előadásában, hogy a chemsex megjelenése valószínűleg a globalizáció következménye: globalizálódott és digitalizálódott a drogpiac, a kommunikáció, és a társkeresés is. Mivel a chemsex nem csak viselkedési függőség, hanem drogfüggőség is, ezért ez tovább bonyolítja a képet. Ebből kifolyólag úgynevezett dupla stigmatizációról beszélhetünk a közösség szintjén, ami fokozza az érintettek hátrányos megkülönböztetését. A chemsex-en résztvevőket általában az motiválja, hogy ilyenkor megszabadulnak a problémáiktól és úgy érzik, elfogadja őket a környezetük. Ezért Sárosi Péter szerint a szexuális célú szerhasználat nem probléma, de problémákhoz vezethet: drogfüggőség, nemi betegségek, bűnelkövetés, mentális problémák, erőszak és akár túladagolás. A chemsexet körül lengő problémák csökkentése több akadályba is ütközik minden szinten: politika, társadalom, szolgáltatások, közösség és egyén szintjén is. Sárosi Péter szerint a megoldást a kábítószerek dekriminalizálása jelentené, illetve a szakemberek képzése, több kutatás, szakmai rendezvény és a pénzügyi támogatás.
Az első tudományos előadást a témában Prof. Dr. Demetrovics Zsolt „A szexualitással kapcsolatos viselkedési függőségek: mit tudunk a legújabb kutatásokból?” címmel tartotta Nagy Lénával, Dr. Bőthe Beátával és Koós Mónikával közös munkájukból. Előadásában hiperszexualitással kapcsolatos kutatásokat mutatott be. A hiperszexualitást ma már kényszeres szexuális viselkedészavarnak nevezi a szakirodalom. Ez egy impulzuskontroll zavar, vagyis ezt a viselkedést a beteg nem képes kontrollálni. Mint más függőség esetében is, az élete középpontjába kerül a kényszeres viselkedés, de nem jelent kielégülést a szex, sőt, bűntudatot érez utána a beteg. A betegség prevalenciájára nincs elég adat, de egy amerikai reprezentatív felmérés szerint 8,6%-a az embereknek érzi úgy, hogy nehézségei adódnak a szexuális kontroll tekintetében. Ez a prevalencia férfiaknál jellemzően nagyobb, illetve Bőthe és munkatársainak 2018-as nagy mintás kutatása szerint az LMBTQ férfiaknál a legnagyobb. A hiperszexualitás és a problémás szerhasználat közös előfordulásáról is kevés adat van, de magas közöttük az összefüggés. Prof. Dr. Demetrovics Zsolt a saját kutatásukat is bemutatta, amit Budapesten végeztek 18-34 éves fiatal felnőttek körében. 1,7%-ukra volt jellemző hiperszexualitás, negyedük alkohol problémával is küzdött. Lényegesen magasabb volt a tiltott drogok használata a hiperszexualitás csoportban. Összefoglalásképp Prof. Dr. Demetrovics Zsolt elmondta, hogy kevés kutatás van a témában, ezért igencsak keveset tudunk, de az biztos, hogy a hiperszexualitás és a problémás szerhasználat között kapcsolat van.
A következő előadást Koós Mónika tartotta „A tudatmódosító szerek szexuális élményfokozás céljából történő használata Magyarországon: egy nagymintás kutatás eredményei” címmel a Dr. Bőthe Beátával, Nagy Lénával és Demetrovics Zsolttal közös munkájukból. Előadásában elmondta, hogy a chemsex alatti szerfogyasztás fő oka a teljesítmény fokozása, a gátlások feloldása és az önbizalom növelése. Beszélt arról is, hogy a jelenlegi kutatások leginkább a nyugat-európai populációt vizsgálták, kvalitatív jellegűek és az adatfelvétel a klinikákon történik, tehát elég korlátozott és behatárolt mintákról van szó. Saját kutatásuk a legnagyobb magyar online szexkutatás volt, amin keresztül a szexuális együttlét alatti szerhasználat jelenségét is vizsgálták. Azt kérdezték az emberektől, hogy szexuális együttléteik során mi fordul elő és mi jellemző rá. A szexuális együttlétek során szert használók esetében azt találták, hogy több alkalmi szexuális partner jellemző rájuk, bár nem volt különbség szexuális elégedettségben a nem szerhasználókhoz viszonyítva. Míg a nem használókra több orgazmus volt jellemző, addig a szerhasználók több pornót néztek és jellemzőbb volt rájuk a hiperszexualitás, és fejleszthetőnek látták a szexuális mindset-jüket. Koós Mónika összegzésképp szintén elmondta, hogy több kutatásra és megismerésre van szükség a témával kapcsolatban a kockázatok csökkentésének érdekében.
Dr. Tamási Béla bőrgyógyász szakorvos, az Országos STD Centrum vezetője tartotta a következő előadást „Chemsex és a nemi úton terjedő fertőzések” címmel. Elmondta, hogy itthon nincs kidolgozott stratégia a probléma kezelésére. Felhívta a figyelmet arra, hogy a baktérium, vírus vagy parazita okozta nemi úton terjedő betegségek fertőzési aránya növekvő tendenciát mutat a közhiedelemmel ellentétben. Magyarországon egy nap két szifiliszes betegeket diagnosztizálnak, és a betegek valós száma ennél jóval nagyobb lehet. Kezelés nélkül a szifilisz a HIV-vel együtt letális, azaz halálos betegség. Dr. Tamási Béla is beszélt a nemi betegségben szenvedőket érintő stigmatizációról és diszkriminációról. A magyar chemsex helyzet kapcsán elmondta, hogy a legtöbb egészségügyi szolgáltató nem ismeri a jelenséget. A HIV betegek és a PrEP-et használók negyede chemsexelt már életében. A chemsex-et veszélyessé teszi, hogy sokszor óvszer nélkül történik, szexuális sérülések történhetnek, közös tű és szívószál használata jellemző, illetve a betegek a gyógyszereiket elfelejthetik bevenni. Ez mind a nemi betegségek kockázatát növeli. Dr. Tamási Béla szerint a chemsex-szel kapcsolatos problémák megoldása a kollegák érzékenyítése, az orvosok szociális képességeinek növelése lehet és az, hogy a betegek ne az egészségügyön keresztül kerüljenek kezelésbe.
