Uruguayban immár nyolc éve legálisan lehet marihuánát fogyasztani, termeszteni és vásárolni. A szabályozás ebben a formában egyedülálló az egész világon és sok ország számára legalizációs modellként szolgálhat. Az ország vezetése így szerette volna a szervezett bűnözés zsebeiből kivenni a kannabisz-kereskedelem által generált jelentős bevételt. További célként szerepelt a bűnözés csökkentése, az állam bevételeinek növelése és a könnyűdrog-fogyasztás dekriminalizálása. Azonban a várt hatások nem feltétlenül úgy alakultak, ahogyan azt tervezték. Miként alakultak a legalizációtól várt változások? Cikkünkből kiderül.

Évek óta, számos tudományos és közéleti platformon felvillan egy megosztó téma a marihuánafogyasztással kapcsolatban. Az elmúlt évben nem csak a COVID-19 okozta életmódváltási kényszer gondolkodtatott el minket a jövőnkről, hanem az egyre hangosabb hangok a marihuána-legalizáció „szükségességéről”.  Fontos érvelés a legalizáció-pártiak között, hogy az ENSZ Kábítószerügyi Bizottsága törölte a kannabiszt a legveszélyesebb kábítószerek listájáról, ahol a legmagasabb kockázatú 4-es besorolásból az 1-es, vagyis a legalacsonyabb kockázatú besorolásba került a marihuána. Ez a lépés azonban a tagországok drogpolitikáját – nem mindig – befolyásolja. A legalizálás pro és kontra háborújában kiemelt és követendő modellként kínálják az uruguayi modellt, amely gazdasági fellendülést és növekvő közbiztonságot teremt, valamint leszámol a szervezett-bűnözéssel. Jelen cikkben ezt a modellt vetjük vizsgálat alá, hogy kiderítsük: valóban olyan sikeres modell-e, mint ahogy azt sokszor a tömegmédiában tálalják.

A világon van egy ország, amely Közép-Magyarország népességét fedi le (https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd003c.html, 2019-es adatsor). Történelmileg kétszáz éves múltra tekint vissza. Egy diktatúraidőszak tépázta az állampolgárok életét, a világháborúk szele elkerülte őket. Főleg állattenyésztéssel, mezőgazdasággal és kereskedelemmel foglalkoztak. Jelentős volt az állam bevétele az exportból. A gazdasági válság a környező országok pénzügyi válságának hatására gyűrűzött be hozzájuk. Minden nehézség ellenére az ország vezetése sikeresen kilábalt a recesszióból és megteremtették az Ígéret földjén a saját Svájcukat. A bravúros gazdasági talpraállás mellett a szabadságpártiak mekkája marihuánafogyasztás szempontjából. Ez az ország a latin-amerikai Uruguay.

2013-ban, egy volt gerillaszervezet vezetője (José Mujica) kapott bizalmat a néptől, hogy irányítsa az országot. A nép szerette, mert egy olyan értékrenddel rendelkezett, amely egyedivé tette valamennyi elődjével szemben: a saját, kis szerény házában élt és a fizetésének a 90%-át eladományozta. Az ő jóváhagyásával valósult meg a világon egyedülállóan a marihuánafogyasztás, termesztés és kereskedelem teljes dekriminalizálása.  Igen, akárki fogyaszthat marihuánát akár rekreációs céllal, akár orvosi indikációra, sőt több hektáros mezőgazdasági vállalatot is létre lehet hozni, hogy marihuána-termelés legyen a cég fő profilja. Mielőtt minden kannabiszt használó személy most elkezdené lefoglalni a repülőútját Uruguayba, még olvassa el a cikket!

A szabályozás bevezetésével az volt a jogalkotó szándéka, hogy dekriminalizálja a marihuána fogyasztást, megszüntesse a szervezett-bűnözésbe folyó nagy pénzbevételeket és ezáltal csökkenjen a bűnözési hajlam is, valamint állami monopóliummá tegye a marihuána- termelést, forgalmazást- és terjesztést, ezáltal növelve az állam bevételeit.

A jogszabály értelmében minden 18 év feletti uruguayi állampolgárnak regisztrálnia kell az állam által létrehozott rendszerben és ezáltal jogosult lesz  havi szinten 40 gramm marihuána „rekreációs célú” vásárlásra. Természetesen a szabályozás részletesen kitér arra, hogy milyen keretek között hol és miként vásárolható a kannabisz. Továbbá megengedi, hogy személyenként hat növényt tartson a regisztrált személy, de azt csak saját használat céljából gondozhatja (maximum 480 grammot „szüretelhet”), kereskedelmet nem folytathat. Marihuána termelői Klubok működése során pedig legfeljebb 99 kannabisznövény termesztését engedélyezték. A kereskedelem továbbra is büntetendő, ha valaki nem állami forrásból szerzi be, vásárolja meg a marihuánát. A termesztő mezőgazdasági vállalatokat komolyan ellenőrzik.  Exportot csak úgy folytathatnak, ha a befogadó ország igazolja a THC tartalmú termékek átvételének a törvényességét. A megszavazás óta eltelt 8 év, így érdemes az elérhető adatokra néhány pillantást vetni.

2015-ben 2743 regisztrált személyi termelő volt (URL: https://hu.qaz.wiki/wiki/Cannabis_in_Uruguay), 2017 óta pedig gyógyszertárak is árusíthatják a kannabiszt. 2018-ban 16 gyógyszertár kapott engedélyt arra, hogy kannabisz-terjesztő legyen és csak a regisztrált fogyasztóknak adhatott el. A termékkínálat monokróm, lehet választani Alfa1 és Béta1 között, mindkettő alacsony THC-tartalommal rendelkezik. A vásárlás során ujjlenyomatolvasóval kell a személyazonosságot hitelesíteni. Ez nem kis terhet ró a kereskedelmi egységre, vagyis a patikára.

A bruttó hazai termék (GDP) éves növekedése 1990-ben 0.3% volt, 2000-ben negatív irányt vett és -1.9%-ot rögzítettek, 2010-ben 7,8%, 2018-ban pedig 1,6 %.    (https://databank.worldbank.org/views/reports/reportwidget.aspx?Report_Name=CountryProfile&Id=b450fd57&tbar=y&dd=y&inf=n&zm=n&country=URY).

Magyarország GDP-je (billió USD): 1990-ben 49 073,   2018-ben 160,419 billió USD (forrása: Worldbank).

Azt láthatjuk, hogy valóban növekedést hozott 2008-hoz képest a 2014-es év, ez azonban 2017-ig enyhén csökkenő tendenciát mutatott, majd enyhe csökkenést a 2019-es év végére. Ezzel párhuzamosan, játszunk el a gondolattal, hogy vajon a kékkel jelölt Magyarország GDP görbéjét miként alakítaná az uruguayi legalizálási-bumm. Valószínűleg gyenge hatást eredményezne, az amúgy is jóval jobban teljesítő magyar gazdaságnak.

A GDP éves növekedési tendenciája is teljesen eltérő a két országban, egyáltalán nem az uruguayi javára, mint arra sokan számítottak. Amennyiben valóban követendő példa lenne az uruguayi gazdaság-fellendítő marihuána legalizáció, akkor ezek a számok ezt nem támasztják alá. A fő fókusz most nem a legalizálás egészségügyi kockázatán vagy kockázatmentességén van. Az orvosi célú THC-kezelés visszaélésekre adhat okot, ezért annak bevezetése a magyar „piacra” nagyon jól körülbástyázott szabályozással valósítható meg. További vizsgálandó szempont a legalizációs törekvések megértéséhez, hogy milyen haszna van ebből a társadalomnak? Hiszen mint láttuk, gazdasági nem igazán.

A szabályozást megszavazók azt vízionálták, hogy a bűnözés is csökkeni fog, hiszen végre nem lesz büntetendő a fogyasztás, termesztés és terjesztés. Valóban, ez a bűncselekmény kikerült és „kifehérítette” a statisztikát, ám a „járulékos” bűncselekmények megállíthatatlan növekedésnek indultak.

A rendőrségi kábítószer lefoglalások alkalmával a legalizáció ellenére közel 2500 gramm marihuánát koboztak el (URL: https://dataunodc.un.org/data/drugs/Seizures%20trend) 2018-ban, ez 23% növekedés az előző évhez képest. Ez a szám a törvény hatályba lépésnek évében az alábbiak szerint alakult: 2014-ben 1500 Kg, 2015-ben 2600 Kg, 2016-ban több mint 4300 kg, 2017-ben 1900 kg-nál is több volt a lefoglalt marihuána mennyiség. Ebből az látható, hogy az illegális kereskedelem nem tűnt el, csupán átalakult, de a hatóságokat nem hagyta munka nélkül. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a rekreációs célú fogyasztás éves szinten 400 gramm-ban engedélyezett, de az e fölött lévő adagok beszerzése továbbra is bűncselekménynek minősülnek. A szerhasználat során a THC tartalom is szabályozva van, így akár az is elképzelhető, hogy alacsony koncentráció esetén egy rendszeres fogyasztónál ez nem éri el a várt hatást és kénytelen lesz növelni az adagját, az illegális drogpiac szolgáltatásait használva.

A szervezett-bűnözés kasszájából a legalizálással jelentős összeget vettek így el, de a kokain-kínálat is ott van a vezető bűnügyi adatok között (https://dataunodc.un.org/content/Country-profile?country=Uruguay). Az emberkereskedelem is virágzásnak indult 2014-től, hiszen a szervezett-bűnözés alkalmazkodott a kialakult helyzethez és bevételeit sajátosan egészítette ki, ez pedig jelentős társadalmi károkat tud okozni. A kábítószer-használók rehabilitációs kezeléseken való részvételre 12%-ban a marihuána-használókat, 86,9%-ban kokain-fogyasztókat regisztráltak. Ebből is látható, hogy a legalizálással másik típusú kábítószer-használók jelentek meg az ellátásban, a hangsúly eltolódott 2018-ban.

A szerhasználattal összefüggő halálozási okok között 2011-ben 2016 főt, 2014-ben 11 főt, míg 2015-ben és 2016-ban 264 személyt regisztráltak. A kábítószer-használattal összefüggésben kezelt személyek számának folyamatos növekedése figyelhető meg az alábbi ábrán. A szabad fogyasztói és termelői marihuána piac növekvő rehabilitációs ellátotti populációt eredményezett, amely növekedés a legalizációt követő években növekedett. Így már problémás szerhasználatról beszélhetünk és egyre többen részesültek rehabilitációs kezelésben a legalizációt követően.

Lehet, hogy szabad keze van a fű fogyasztónak, de amennyiben kialakult a függősége, a szabad hozzáféréssel nem ösztönözzük a „teljesebb” élet felé. A rehabilitáción résztvevőknek a növekvő száma annak is köszönhető, hogy amennyiben a fogyasztás már nem büntethető, bátrabban kérnek segítséget, ami egy nagy kapacitással rendelkező ellátórendszert igényel.

A bűnözési ráták vizsgálata nem maradhat el a gyilkosságok számának vizsgálata nélkül. Látható, hogy az 100.000 főre jutó emberölések száma 2015-ben érte el a 8%-os csúcs átlagot, ami a legalizálást követő évben tetőzött, majd jelentéktelen csökkenést követően ismét sosem látott növekedést figyelhetünk meg. Az erőszakos bűnelkövetési ráta nem túl kedvező.

A rablások, lopások száma is növekedett. Egyáltalán nem váltotta be a várt hatást a legalizálás, mivel a bűnelkövetés nem, hogy csökkent, hanem megállíthatatlanul növekszik a legalizálás óta. Ez szintén jelentős terhet ró a nyomozóhatóságra. A legalizációt követően eltérő mintázatban kezdett el növekedni az uruguayi rablások száma, majd csökkeni kezdett, de még mindig nem sikerült leszorítani a 2013-as szintre. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy a THC-mámorban úszó fogyasztók elkezdtek erőszakos bűncselekményeket elkövetni, sokkal inkább azt, hogy a bűnelkövetői struktúrában megfigyelhető egy hangsúlyeltolódás, amely komoly társadalmi károkat okoz.

A legalizációs törekvés mögött a gazdaság fehérítése mellett, a bűnözés csökkentése is cél volt. A marihuánafogyasztás keretek közé van szorítva, de legális és nyomon követhető az állami adatbázisban. Kijelölt gyógyszertárakban hozzáférhető, ám ott is csak készpénzzel lehet fizetni érte. A rehabilitációs lehetőségek megteremtése, az iskolai felvilágosító tevékenység, az ártalomcsökkentési programok és a termelést felügyelő állami apparátus azonban ki kellett alakuljon, ez pedig a költségvetés jelentős részét igénybe veheti. Az állam bevételei ugyan növekedtek, de ennek számos hátulütője is lehet (növekvő kábítószer-kereskedelem, bűnözési ráta átstruktúrálódása).

Felmerülhet a kérdés, hogy mi, magyarok miért nem követjük ezt a gazdasági modellt? Azt  leszámítva hogy a várttal ellentétben szinte minden mutató romlott: több bűnelkövetés (marihuánával és mással kapcsolatban is), a gazdaság más területeken kapott terhet, több függő a rehabilitációs központokban és a nyomozóhatóságnak sem lett kevesebb teendője.

Azt leszámítva, hogy Uruguay és Magyarország is egy-egy kontinens önálló országa, történelme, hagyományai és kulturális szokásai is eltérőek. Nem lehet lemásolni a latin-amerikai Svájc legalizációs törvényét. Nem azért mert, Európának van saját Svájca, hanem mert a magyar társadalom eltérő szociokulturális és politikai értékekkel rendelkezik.   A jövőbeli elemzések témájaként az uruguayi modell magyarokra vonatkoztatható elemit érdemes lehet megvizsgálni, mint például az iskolai felvilágosító tevékenység és az egészségügyi, -és nyomozóhatósági rendszer drogpolitikai szempontjainak fejlesztése, a legalizáció árnyoldalainak szem előtt tartásával.

A teljes tanulmány a felhasznált irodalommal itt érhető el.

További elemzéseink, amelyek érdekelhetik