Napjainkban igen nagy visszhangja van a különböző pszichedelikus szerek terápiás alkalmazásában rejlő lehetőségeknek. Ám fontos megvizsgálni, hogy ezek valóban pozitív hatással vannak-e a mentális betegségek kezelésére akár a terápia kiegészítéseként, akár önmagukban, vagy esetleg vannak negatív velejáróik is. Felvetődik továbbá a kérdés, hogy amennyiben nincsenek nem kívánt mellékhatásai ezeknek a szereknek, akkor miért  nem váltak hosszútávon, megbízható és ma is elérhető gyógyszerré és miért nem alkalmazzák ezeket legálisan a terápia különböző szakaszaiban?

A lizergsav-dietilacidot – közismert nevén LSD – 1938-ban szintetizálta két svájci vegyész, Albert Hofmann és Arthur Stoll. Önmagán kísérletezve, Hofmann 250 mikrogramm vízben hígított LSD-t vett be, majd fél órával később nagyon súlyos tüneteket – élénk hallucinációt, erős félelmet, kétségbeesést, testen kívüliséget és halálfélelemet – tapasztalt önmagán1. 1947-ben az LSD-t a Sandoz (egyik vezető gyógyszergyár) forgalomba hozta, majd az 1950-es években pszichiátriai eseteknél kezdték használni. 1965-ben a Sandoz kérésére az LSD törzskönyvezését leállították, majd a 60-as évek közepén kivonták a forgalomból súlyos hatásai miatt. Számos nemzetközi figyelmeztetés és mellékhatás – gyilkosság, öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet – ellenére dán és norvég kórházakban továbbra is használtak LSD-t, ám figyelmen kívül hagyták a tartós hallucinációk kialakulását, valamint a meglévő félelmek felerősödését az LSD terápia lezárását követően. 1959 és 1973 között közel 400 beteget kezeltek különböző dán kórházakban LSD-vel, de pontos számot nem tudni, ugyanis az ezzel kapcsolatos nyilvántartások megsemmisültek. Összesen 154 LSD-vel kezelt személy esettanulmányai viszont fennmaradtak, melyből 151 beteg adatait a dán állami levéltárban megőrizték. Ezek a betegek kártérítést igényeltek, az LSD terápia nem kívánt mellékhatásai miatt.  Önmagában ez a tény is gondolkodásra ad okot, hiszen hogy ha nem lenne alapja az érintett személyek követeléseinek, akkor nem kaptak volna mindannyian kártérítést. A kártérítés igénylése során egy lista készült a nem kívánt, súlyos mellékhatásokról: flashback élmények, pszichotikus zavarok (skizofrénia, tartós téveszmés zavar), tartós vagy visszatérő depresszió, bipoláris és szorongásos zavar kialakulása1. A felsorolt szövődményeket akkor tekintették bizonyítéknak, ha arról több orvosi igazolást is kiállítottak. A tanulmányban bemutatott eredmények alapján az LSD-vel kezelt személyek 36%-ának romlott az állapota, és szinte az összes beteg hosszú távú mellékhatásoktól szenvedett (1).

A 2022-es EMCDDA jelentés készültekor az azt megelőző 12 hónapban a kábítószert használó személyek 20%-a használt LSD-t. 2020-ban Európában  71.000 egységnyi LSD-t foglaltak le (9). Az LSD használata tartós pszichológiai problémákat okozhat, melyek jelentős stresszt váltanak ki a használókban (10). A klasszikus hallucinogénekre adott akut káros pszichológiai reakciók, bár ellenőrzött körülmények között megfelelő szűrés, felkészülés és támogatás mellett általában jó indulatúak, viszont nem ellenőrzött körülmények között továbbra is súlyos problémákat jelentenek. Ilyen jellegű káros tünetek lehetnek az affektív (pánik, depressziós hangulat), a kognitív (zavartság) és szomatikus tünetek (hányinger, szívdobogás) egyaránt (8). A pszichológiai kockázatok mellett az LSD használata fizikai kockázatokkal is járhat, valamint rövid- és hosszú távú mellékhatásai is vannak. Általában kevésbé tartják károsnak, mint más kábítószereket, például a heroint és a kokaint és a túladagolása is ritka. A fiatal férfiakat aránytalanul nagy mértékben érintik az LSD használat veszélyei – 2011-ben az LSD-vel kapcsolatos 5000 sürgősségi osztályt látogató személy 84%-a férfi volt, 70%-uk pedig 18 és 24 év közötti. Mellékhatásai hasonlóak a többi hallucinogénhez. Az LSD főképp az agy és a szervezet szerotoninreceptor altípusainál fejti ki hatását. A szerotonin egy olyan neurotranszmitter, amely részt vesz a szimpatikus idegrendszer aktiválásában, amely a szervezet „harcolj vagy menekülj” reakciójáért felelős. Az LSD, de a többi pszichedelikum (varázsgomba, meszkalin) is, pszichózishoz hasonló átmeneti tüneketeket okoz, melyek időtartama általában 6-10 óra. Ezeket a megváltozott érzékeléseket és a valóságtól való elrugaszkodott érzést általában “trip”-nek nevezik és az alábbiakat eredményezheti: vizuális hallucinációk, torz időérzékelés, olyan érzetek, melyektől a hangok és a szagok felerősödnek, érzékek keveredése (hangok látása vagy a színek hallása), testen kívüli élmények, impulzív viselkedés, gyorsan változó érzelmek, misztikus érzések. A hallucinogén perzisztens észlelési zavar, (HPPD), más néven „flashback” kialakulásakor az LSD-tripekhez hasonló tünetekkel járó, ismétlődő élményeket élnek át a szerhasználók, még akkor is, ha nem vettek be drogot (6,10). Ez előfordulhat a szer használata után néhány nappal, héttel, de akár évekkel később is, amikor már az illető talán arra sem emlékszik, hogy valaha használt ilyen szert. A tünetek általában maguktól megszűnnek és nincs széles körben elismert kezelési mód rá (1,10). Ekkor egyensúlyzavar, a valóság elmosódása, az érzékelés megváltozása történik, de egy álomszerű állapotba is kerülhet az érintett személy. Ezek az élmények általában nem olyan intenzívek, mint a szer használata során jelentkező tripek, de sajnos a szakirodalomban fellelhetőek olyan esetek is, amikor pszichiátriai kezelésre volt szüksége az illetőnek, erőteljes szorongás, depresszió, halálfélelem alakult ki, de öngyilkosságokat is elkövettek már ilyen élmények miatt (1). Laikusként azt gondolnánk, hogy ezek nem lehetnek veszélyesek, ugyanakkor tudomásunk van olyan esetről, amikor korábban LSD-t használó apuka az autópályán közlekedett családjával és eközben flashback élményt tapasztalt. Úgy érzékelte, hogy egy kamion tart feléjük, melynek hatására félrerántotta a kormányt és az autó a szalagkorlátnak csapódott. Ebből az esetből is érzékelhetjük, hogy ha közvetlen módon nem is veszélyes az LSD, de közvetett formában, hosszú-hosszú évek után végzetes eseményeket okozhat. Az LSD használata után visszatérő élmények gyakori jelenségnek számítanak, amely egészséges személyek 7,8%-ánál fordul elő (7). Egyes esetekben a HPPD (hallucinogén tartós észlelési zavar) vagy tartós pszichózis súlyos, hosszan tartó, és jelentős negatív hatással van a felhasználó életének más aspektusaira. A rossz trip nyomasztó hatásai általában enyhülnek, amikor a drog hatása elmúlik. Egyes felhasználóknál azonban hetekig vagy hónapokig fennmaradhatnak. Az ilyen szövődmények ritkák, de előfordulhatnak az LSD egyszeri használata után is. Azok az egyének, akik hosszú időn keresztül, gyakran használnak LSD-t, vagy korábban több kábítószerrel is visszaéltek, szintén nagyobb kockázatnak vannak kitéve ezen állapotok kialakulása szempontjából. A tartós pszichózisban szenvedő egyéneknél vizuális zavarok, dezorganizált gondolkodás, paranoia és hangulatzavarok jelentkezhetnek, amelyek hosszú idővel a pszichedelikus drog utolsó használata után is fennállnak. Bár ez az állapot nem jól ismert, a tüneteket antidepresszánsokkal és antipszichotikumokkal kezelik. Mivel a szer a normál szerotonin-jelátvitelt módosítja, ezért az említett mellékhatásokon túl okozhat megnövekedett vérnyomást, szívritmuszavart, testhőmérséklet emelkedést, álmatlanságot, szédülést, étvágytalanságot, szájszárazságot, túlzott izzadást, valamint remegést. A fizikai kockázatok mellett az LSD erőteljes hatással van a felhasználók mentális állapotára, és egyeseknél traumatikus érzelmi reakciókat válthat ki, amit „rossz trip”-nek is neveznek. A rossz tripek rendkívül nyomasztóak lehetnek, tünetei közé tartozik a nagyon súlyos szorongás, pánikrohamok, paranoia, halálfélelem, a valóságtól való elrugaszkodás, hangulatingadozás, agresszív vagy erőszakos viselkedés, öngyilkosság gondolata. Az ellenőrizetlen környezetben történő LSD bevitel vagy a vártnál nagyobb adag bevétele növeli a rossz trip kockázatát. Azok az LSD-használók, akiknek személyes vagy családi kórtörténetében pszichózis vagy más súlyos pszichiátriai rendellenesség szerepel, szintén nagyobb kockázatnak vannak kitéve a rossz tripek vagy más pszichológiai problémák kialakulásának szempontjából. A rossz trippet (bad trip) átélő szerhasználók kiszámíthatatlan módon viselkedhetnek, ami veszélyt jelenthet önmagukra és másokra. Az LSD már rendkívül kis mennyiségben is érezhető hatásokat kelt. „Tipikus” dózisa 75 és 150 mikrogramm között mozog. Ez körülbelül 3000-szer kevesebb, mint az aszpirin mennyisége egy normál erősségű tablettában. Mivel az LSD-t illegálisan állítják elő, a különböző tételekben nagy eltérések vannak a kábítószer mennyiségében, így nagyon könnyű véletlenül a tervezettnél nagyobb adagot bevenni. A túl sok LSD bevételének legnagyobb veszélye, hogy rossz tripet vagy más pszichés traumát vált ki. Az LSD túladagolásából eredő pszichológiai veszély ellenére ez a drog alacsony toxicitású, és a veszélyes fizikai reakció kiváltásához szükséges mennyiség nagyon nagy. Valójában még nem volt olyan feljegyzett eset, amikor ember halt volna meg LSD-túladagolásban, bár állatokon végzett vizsgálatok során halálosnak bizonyult. Azokban a ritka esetekben, amikor emberek véletlenül hatalmas mennyiségű LSD-t vettek be, a tünetek a következők voltak: veszélyesen megemelkedett testhőmérséklet, hányás, gyomorvérzés, légzési nehézség, kóma. Tudományosan bizonyított, hogy az LSD nem okoz függőséget. Az LSD hatásaival szemben azonban nagyon gyorsan kialakul a tolerancia, ami azt jelenti, hogy a drog gyakori használata idővel a várt hatások csökkenéséhez vezet. Lényegében ugyanaz az adag nem fogja ugyanazt a „mámort” előidézni. Egyes felhasználók növelhetik az LSD adagjukat, hogy leküzdjék ezt a toleranciát és elérjék a kívánt állapotot, ugyanakkor ez növelheti a fent tárgyalt negatív hatások kockázatát. A kényszeres LSD-használóknál kialakulhat egy olyan problémás használói minta is, amelyet az Amerikai Pszichiátriai Társaság hallucinogén használati rendellenességként definiál. Ennek jelei a következők: LSD utáni sóvárgás, sikertelen próbálkozás az LSD használatának abbahagyására, szerhasználat a fontosabb személyes vagy szakmai kötelezettségek teljesítése helyett, a szerhasználat folytatása a fent leírt súlyosabb tünetek ellenére is, egyre nagyobb egy nagyobb mennyiségű szer fogyasztása. Annak ellenére, hogy nincsenek olyan bizonyítékok, amelyek alátámasztanák az LSD-vel való visszaéléssel járó fiziológiai függőség kialakulásának klasszikus képét, az emberekre még mindig mély és negatív hatással lehet a gyakori LSD-használat, és hasznukra válhat valamilyen szerhasználati kezelési beavatkozás (10).

Többször hallhattunk már arról, hogy alkoholproblémákkal küzdő személyeket LSD terápiával igyekeznek kezelni (3). Egy 1962-es kutatás eredményei alapján a kezelést követő első 6 hónapban valóban javulást tapasztaltak a kezelt egyének, de 3 és fél évvel később már csak csekély javulásról tudtak beszámolni és mindannyian visszatértek szenvedélybetegségükhöz. Tehát kijelenthetjük, hogy nem gyógyította meg őket az LSD (1). Természetesen egyéb okok miatt is visszatérhettek az alkoholhoz, de az LSD kezelések hosszú távon várt hatása elmaradt (1).  

Jelenleg ezen kutatáshoz hasonló frissebb longitudinális vizsgálatokból származó eredmények nem állnak rendelkezésünkre. Az utóbbi években megerősítették, amit már a fenti tanulmányban is leírtak, hogy különböző függőségek kezelésének kiegészítő terápiájaként pozitív eredmények születhetnek, ám ne feledjük el, ezek csak rövid távú eredmények, valamint minden esetben szigorúan ellenőrzött körülmények között zajlottak a tesztek. Senki nem tudja, hogy ha ugyanezen személyeket megvizsgáljuk 5-10-15 év múlva, akkor vajon milyen eredmények születnének. Szintén rendelkezésre állnak adatok azzal kapcsolatban, hogy mikrodózisban, egy-egy használat után javítja a kezelt egyén hangulatát, csökkenti a szorongást és növeli az optimizmust (3). Nem elhanyagolható megjegyzés, hogy egészséges egyéneken történt az LSD terápia (5), így felmerül a kérdés, hogy nem megfelelően kivizsgált egyén LSD használata milyen súlyos következményekkel járhat?

Az LSD első terápiás vizsgálatai óta már közel 90 év telt el, hatásmechanizmusa azonban a mai napig sem tisztázott. Ezidő alatt rengeteget fejlődött a tudomány, számtalan új technika áll már rendelkezésre. Az LSD kutatás új területei csak nemrég nyíltak meg4, sok kérdés még megválaszolatlan. Ennek egyik fő oka, hogy terápiás alkalmazása sokáig tiltott volt, jelenleg is csak kutatási célzattal használható. Ugyanakkor, ha egyértelműen egy csodaszer az LSD, akkor ennyi időnek elegendőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy bebizonyosodjon, az LSD-nek hosszú távon pozitív hatásai vannak a mentális betegségekre, segít kilábalni a depresszióból, szorongásoldó hatása van, támogatja a függőségekből való felépülést és nem okoznak olyan jellegű mellékhatásokat, melyek a kezelt egyén pszichéjét jobban megterhelik és hasonló, vagy még rosszabb mentális állapotba kerül a segítségre szoruló személy, mint a kezelés előtt. 

Nem elhanyagolható tény, hogy az LSD képes már meglévő félelmeket felerősíteni1. Néhány flashback élmény, melyet a szert használó személyek éltek át – a korábban említett dán esetek kapcsán – annak szemléltetésére, hogy az LSD használata nem csupa móka és kacagás: “férgeket és kígyókat látott kikúszni az orvos szemgödreiből” ; “az agyát feldarabolták és felrobbant” ; “megtapasztalta a saját temetését és látta, amint megpróbál egy nővért megfojtani” ; “örökre az LSD uralma alatt állt, a teste felpuffadt és a késztetés, hogy megölje saját magát, megsokszorozódott” ; “úgy érezte, az ágyba préselődik a teste, az arcát kilapítja a hatalmas nyomás, majd intenzív körökben mozgó és gyorsuló színek egy alagutat alkotnak és megpróbálják beszippantani őt” ; “állandóan lebegek, figyelem az emberek auráját és csontvázként élem meg saját magam” (1).

Az LSD jelenleg a pszichotróp anyagok 1. jegyzékén található, ezen listán szereplő anyagok csak kutatási és ipari célú felhasználásra engedélyezhetők, mivel jelentős egészségügyi veszéllyel járnak és jelenleg nincs elismert orvosi felhasználásuk. Folyamatos kutatások zajlanak a szerrel kapcsolatban, ám jelen állás szerint még hosszú ideig nem fogják gyógyszerként alkalmazni azt. A kutatók feladata a jövőre nézve, hogy feltérképezzék az LSD hosszú távú hatásait, valamint, hogy megoldást találjanak a nem kívánt flashback élmények visszaszorítására. Valóban gyógyító csodaszer vagy csak átmenetileg nyújt segítséget és évekkel később súlyosabb állapotba taszíthatja azt, aki gyógyulni szeretett volna?

Források:

1. Larsen J. K. (2016). Neurotoxicity and LSD treatment: a follow-up study of 151 patients in Denmark. History of psychiatry, 27(2), 172–189. https://doi.org/10.1177/0957154X16629902 
2. Liechti M. E. (2017). Modern Clinical Research on LSD. Neuropsychopharmacology : official publication of the American College of Neuropsychopharmacology, 42(11), 2114–2127. https://doi.org/10.1038/npp.2017.86 
3. Reiff, C. M., Richman, E. E., Nemeroff, C. B., Carpenter, L. L., Widge, A. S., Rodriguez, C. I., Kalin, N. H., McDonald, W. M., & the Work Group on Biomarkers and Novel Treatments, a Division of the American Psychiatric Association Council of Research (2020). Psychedelics and Psychedelic-Assisted Psychotherapy. The American journal of psychiatry, 177(5), 391–410. https://doi.org/10.1176/appi.ajp.2019.19010035 
4. Liechti M. E. (2017). Modern Clinical Research on LSD. Neuropsychopharmacology : official publication of the American College of Neuropsychopharmacology, 42(11), 2114–2127. https://doi.org/10.1038/npp.2017.86 
5. Holze, F., Caluori, T. V., Vizeli, P., & Liechti, M. E. (2022). Safety pharmacology of acute LSD administration in healthy subjects. Psychopharmacology, 239(6), 1893–1905. https://doi.org/10.1007/s00213-021-05978-6 
6. G Lerner, A., Rudinski, D., Bor, O., & Goodman, C. (2014). Flashbacks and HPPD: A Clinical-oriented Concise Review. The Israel journal of psychiatry and related sciences, 51(4), 296–301.
7. Müller, F., Kraus, E., Holze, F. et al. Flashback phenomena after administration of LSD and psilocybin in controlled studies with healthy participants. Psychopharmacology 239, 1933–1943 (2022). https://doi.org/10.1007/s00213-022-06066-z
8. Barrett FS, Bradstreet MP, Leoutsakos J-MS, Johnson MW, Griffiths RR. The Challenging Experience Questionnaire: Characterization of challenging experiences with psilocybin mushrooms. Journal of Psychopharmacology. 2016;30(12):1279-1295. doi:10.1177/0269881116678781
9. https://www.emcdda.europa.eu/system/files/publications/14644/20222419_TDAT22001HUN_PDF.pdf 
10. https://drugabuse.com/drugs/hallucinogens/lsd/effects-use/