A világjárvány hatása a drogszcénára

Drogjelenség a börtönökben

Ezt követően Somogyvári Mihály előadása következett, mely a „A kábítószer-kérdés vetületei a börtönökben” címet viselte. Somogyvári Mihály bv. ezredes és szociológus alapvégzettségű. Több, mint tíz éves büntetés-végrehajtási szakmai múlttal rendelkezik, jelenleg pedig a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet vezetője. Somogyvári Mihály először is leszögezte, hogy a börtön, mint vizsgálati közeg eleve nagyban befolyásolja a vizsgálat tárgyát, tehát a börtönökben tapasztalt jellemzők jelentősen különbözhetnek az utcai szerhasználattól. A vizsgálatok alapjául az az adatbázis szolgált, melyben szerepelt minden fogvatartott a befogadási eljárás során felvett kockázat elemzési kérdőíve. 2021. júliusáig 10 000 elítélt adatainak felmérése alapján elmondható, hogy az elítéltek 48,1%-a fogyasztott már kábítószert, melyből 59,1% rendszeresen, vagyis legalább hetente háromszor. A 48,1% egy rendkívül magas szám, melyen belül az új pszichoaktív szerek vezetnek az első helyen, mint preferált szer (2021 – 41,85%). A gyakoribb szerfogyasztásra hajlamosító tényezők például a hozzátartozó vagy barát börtönviseltsége, az állami gondozottság vagy a javítóintézetbe kerülés. A gyakoribb szerhasználat jellemzőbb azok esetében, akik kevésbé együttműködőek, erőszakosabbak, illetve fegyelmi eljárás indult ellenük. Ezután Somogyvári Mihály kitért arra, hogy miért is jelent problémát a börtönökben történő szerfogyasztás. Először is maga a szerfogyasztás összefügg a kriminalitással, ebből fakadóan biztonsági problémákat okoz a börtönökben, valamint a visszaesés egyik erős prediktora maga a szerfogyasztás. Mindezeken túl különféle szervezeti anomáliákhoz vezethet, mint például a börtönőrök korrumpálása. De mi is tartozik a börtönökben a kábítószerek körébe? A börtönökben minden kábítószernek számít, amitől el lehet bódulni és amit a rab illegálisan tart magánál. Ennél fogva a börtönökben ez jóval kiterjedtebb kör, mint az „utcán”. A kábítószerekkel történő kereskedés több módon valósulhat meg, így például akképpen, hogy a hozzátartozó behozza, amit aztán az elítélt megoszt vagy elcserél a zárkatársával. Léteznek bejáratott csatornák, illetve szervezett kereskedelem is, amikor már pénzért történik a kereskedés, és a hozzátartozó is részt vesz benne. Ez utóbbi már túlmutat a börtön falain, hiszen kábítószer-kereskedelemről lévén szó a törvény fokozottan bünteti. A bejutási útvonalak igen gyakran a hozzátartozók látogatásain keresztül valósulnak meg, de postán, illetve bedobálás útján is bekerülhetnek a különféle szerek a börtönökbe. A börtönökben is vannak prevenciós programok, melyek által kereslet-csökkentést szeretnének megvalósítani, illetve ide tartozik a börtönviseltek foglalkoztatása is munkával és feladatokkal. A megelőzéshez tartozik továbbá a levelek fénymásolása (hiszen a levélpapírt át lehet itatni pl. szintetikus kannabinoidokkal), a gyógyszerek porított formában történő adagolása (hogy ne lehessen velük kereskedni), illetve kereső kutyák bevetése is.

Kannabiszfogyasztás a depresszió tükrében

A harmadik előadást Dr. Haller József Professzor Úr tartotta, melynek címe a „Kannabiszfogyasztás és depresszió kapcsolata: kutatási összefoglaló 2017-2021” volt. Dr. Haller József az MTA doktora, munkahelye a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kara, ahol a Kriminálpszichológia tanszéket vezeti 2016-tól, ugyanakkor a Drogkutató Intézet igazgatója is 2021 februárjától. Dr. Haller József Professzor Úr előadását a kutatás motivációjának ismertetésével kezdte, amely az a biztosnak hitt kijelentés vizsgálata volt, hogy a kannabiszfogyasztás csökkenti a depresszió tüneteit, vagyis gyógyítani lehet marihuánával a depressziót. Ez a meggyőződése a kannabisz legalizálást pártolóknak onnan ered, hogy míg a depresszióra a lehangoltság, az érdektelenség és az örömforrások kerülése jellemző, addig a kannabiszfogyasztás legfőbb jellemző következménye a vidámság és az öröm. De felmerül a kérdés, hogy vajon a logikának engedelmeskedik-e a valóság? A kannabisz feltételezett jótékony hatása a depresszióra igen régre vezethető vissza, hiszen már Viktória királynő is állítólag kannabisszal kezelte a depresszióját. Kr. e. kb. 1500 környékéről vannak történelmi leletek, amik azt bizonyítják, hogy már akkor a depressziószerű állapotot kannabisszal kezelték. Tehát elmondhatjuk, hogy a kannabisz depresszióra gyakorolt gyógyító hatása 3500 éves múltra tekint vissza. Kérdés továbbra is az, hogy vajon a kannabisz legfontosabb tulajdonsága valóban a depresszióra gyakorolt pozitív hatása? A kérdés megválaszolásához Dr. Haller József Professzor Úr és munkatársai szisztematikus irodalomkutatást végeztek, mely során egy adott időperiódusban megvizsgálták az összes témában megjelent felfedező tanulmányt. Végeredményben ez 115 felfedező tanulmányt jelentett, kb. 300 000 fő kutatási alannyal. Végeredményben azt találták, hogy a kannabiszfogyasztás túlnyomó részt a depresszió tüneteinek súlyosbodásával járt a három általuk vizsgált csoportban: nem ismert megbetegedés, depressziós megbetegedés, illetve egyéb megbetegedés jellemző. Az orvosi kannabiszra külön fókuszt helyezve Dr. Haller József Professzor Úr 8 kutatást összegzett, melyből háromban súlyosbodott, háromban nem változott és kettőben enyhültek a depresszió tünetei a kannabiszfogyasztással. Round és munkatársainak 2020-as kísérletében 5000 depressziós beteget vizsgálva azt találták, hogy az esetek 85%-ában a kannabisznak semmilyen hatása nem volt a depresszióra. Javulást találtak Cutler és munkatársai 2018-ban, ám csak a magas CBD és alacsony THC tartalmú kannabisz esetében. Végeredményben Dr. Haller József Professzor Úr összegezte az eredményeket, vagyis az orvosi kannabisz jobb, hiszen, ha nem is használ, de legalább a depressziós állapoton nem ront és kihangsúlyozta, hogy a gyógyászati alkalmazás az, ami többet használ, mint amennyit árt.

Kép az ártalomcsökkentésről

Az utolsó előadó Dr. Rácz József Professzor Úr volt, pszichiáter, egyetemi tanár, az MTA doktora. Az ELTE Pszichológiai Intézetben működő Kvalitatív Pszichológia Kutatócsoport és a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Addiktológiai Tanszékének vezetője, továbbá a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány szakmai igazgatója. Előadásának címe a „Az addiktológiai ártalomcsökkentés hatékonyságát igazoló metaanalízis eredmények áttekintése”, az azonos címet viselő tanulmány Dr. Kapitány-Fövény Máté és Dr. Demetrovics Zsolt Professzor Úr közös társszerzőségével jelent meg. Dr. Rácz József Professzor Úr előadását a kábítószerhasználó-stigmatizálás problematikájának hangsúlyozásával kezdte és hogy a kábítószer-használók jelentette gondokat jóval felülbecsülik a többi szerhez képest. A különféle stigmák, amelyeket a kábítószer-függőkre aggatnak az egyes ártalomcsökkentő módszerekkel kezelhetőek. Az egyik stigma az, hogy minden kábítószer-használó bűnöző, ám az eredmények szerint az opioid szubsztitúciós módszerek a kábítószerhasználók kriminális bevonódását nagy mértékben csökkentik, továbbá az inproduktivitást is. A fertőző betegségek kialakulásának stigmája részben megoldható a tűcsereprogramokkal, míg a higiéniai problémák a nappali melegedőkkel orvosolhatók. Az ártalomcsökkentő programok alacsony küszöbű programok, melyek zsilipfunkciót töltenek be a magasabb küszöbű programok felé. Mivel anonimek, ezért a szerhasználók bevonódása könnyebb, egyszerűbb. Dr. Rácz József Professzor Úr és munkatársai a 2016 óta megjelent, az ártalomcsökkentések sikerességét vizsgáló metaanalíziseket összegezték tanulmányukban. A legtöbb metaanalízis az opioid szubsztitúciós programokat vizsgálta, melyek szerint a programok csökkentik a mortalitást, javítják a mentális egészséget és a kezelésekben való részvétel arányát, illetve csökkentik a HIV és a HCV fertőzést. A tűcsereprogramokat összefoglaló kutatások szerint ezek a programok csökkentik a HIV és a HCV fertőzést és a kezelésekben való részvételt növelik. Ugyan a tűcsereprogramok kapcsán meg kell jegyezni, hogy nem egyértelműek az eredmények, mert a tűcsereprogramok lefedettsége egyes régiókban kicsi, így kevesebb ember tud élni a program adta lehetőségekkel így abban a régióban az eredmények rosszabbak lehetnek. Az ellenőrzött/biztonságos fogyasztói szobák eredményességéről egy metaanalízis volt elérhető, amely azt mutatja, hogy a túladagolás és a kriminális viselkedés a használatukkal csökken. A kannabinoidokkal végzett ártalomcsökkentés hatására a fogyasztott opioid mennyisége csökken, illetve a kannabisz legalizáció összefüggésben lehet az opioid-használat csökkenésével. Dr. Rácz József Professzor Úr kihangsúlyozta, hogy több jó minőségű kutatásra lenne szükség a témában és nem kifejezetten többféle ártalomcsökkentő eljárást kell vizsgálni, hanem több olyan kutatásra van szükség, ahol ugyanazt a hármat vizsgálják az összehasonlíthatóság érdekében. Az ártalomcsökkentés több aspektusát is vizsgálni érdemes, mint például a partiszervíz vagy a drop-in, habár ezek felmérése bonyolultabb. Ezenkívül a doktor úr kihangsúlyozta, hogy Magyarországon továbbra sem készült egy metaanalízis sem a témában, amelynek oka lehet az adatok hiánya, illetve, egy metaanalízis elkészítésének a bonyolultsága. Szakmapolitikai szempontból igen fontos, hogy a felsorolt bizonyítékok csökkentsék a stigmatizációt, hiszen valóságos képet festenek az ártalomcsökkentő programokról. Nagyon fontos, hogy a szakmapolitikai és drogpolitikai döntéseket kutatások támasszák alá. A nemzetközi helyzet sem homogén. Van, ahol jobban támogatják ezeket a programokat és van, ahol egyáltalán nem. Ami nagyon érdekes vizsgálandó vetület lehet a doktor úr szerint, hogy a szakértők és politikusok morális értékrendje milyen összefüggésben van azzal, ahogyan a felsorakoztatott bizonyítékokhoz viszonyulnak.

Végül Dr. Christián László Dr. Haller József Professzor Úr, az Interdiszciplináris Drogszemlében szereplő interjújából származó idézettel zárta az előadásokat:

Együtt, egy asztalnál

A kávészünet után a kerekasztal beszélgetés következett, melyben mind a négy előadó részt vett és amelynek Erdős Ákos a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának egyetemi tanársegédje, addiktológiai konzultáns, és a Drogkutató Intézet kutatója volt a moderátora. A kerekasztal beszélgetés során számos fontos téma terítékre került, mint például a drogfogyasztás motivációja, különösen a börtönökre kitérve, a drogprevenció jelenlegi helyzete, illetve az előadók a hallgatósággal együtt tovább fejtették a járvány hatását a drogfogyasztásra. Dr. Sivadó Máté kihangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni a szegregációban élők drogfogyasztása és az élménykeresők drogfogyasztás között.

Összeségében a konferencia remek hangulatban zajlott, melyet a helyszín szépsége tovább gazdagított. A Lónyay-Hatvany villában található Aranybástya terem gyönyörű és rusztikus terme örök nyomott hagyott a résztvevőkben, de még inkább a fantasztikus előadások, amelyeknek szem- és fültanúi lehettek. A tervek szerint minden évben megrendezésre kerülő konferencia remélhetően évről évre növekedni fog, mint terjedelem, mint pedig a résztvevők számában és megfelelő platformot biztosít a területen dolgozó és a terület iránt érdeklődést mutató emberek számára.