A legjobb orvoslás a megelőzés – nincs ez másképp a függőségek esetében sem. Cikkünkben olyan drogprevenciós programok jelentőségéről írunk, melyekben szerhasználatban érintett személyek nyújtanak segítséget. Bajcsi Norbertet, felépülő függőt és a Bethesda Kórház prevenciós előadóját kérdeztük a serdülőkkel végzett munkájáról.
Ahogy azt korábbi cikkünkben kifejtettük, a serdülőkorban történő szerhasználat fontos közegészségügyi probléma. Napjainkban az újfajta illegális kábítószerek megjelenésének következtében a fiatalok egyre szélesebb körű kínálathoz férhetnek hozzá, mely új kihívások elé állítja társadalmunkat. A 2019-es ESPAD elemzés szerint a résztvevő 35 európai országban élő 15-16 éves személyek 17%-a használ valamilyen illegális pszichoaktív szert. A 17%-ból marihuánahasználatot 16% jelentett, és „csupán” 1% fogyaszt egyéb illegális szert (többek között amfetamin-származékokat és kokaint). A felmérésben résztvevő európai országok közül az illegális drogot használó serdülők Csehországban, Olaszországban, Lettországban és Szlovákiában voltak a legmagasabb arányban. Ehhez képest Magyarország a 13%-os előfordulással valamennyivel kedvezőbb helyzetben van, ám az alkoholfogyasztás szempontjából ez közel sem mondható el. A magyar 15-16 éves fiatalok 91%-a fogyasztott már alkoholt, mellyel sajnos első helyre kerültünk az európai országok listáján.
Ezen adatok alapján egyértelmű, hogy hazánkban fokozottan szükség van a megelőző programokra. A jelenleg működő prevenciós tevékenységek egy részét bemutattuk korábbi cikkünkben, ám nem volt szó olyan eljárásokról, melyek szerhasználatban érintett személyeket vonnak be a segítő munkába. Steiker és munkatársai (2011) tanulmányukban egy olyan innovatív eljárásról számolnak be, melyben a serdülőket idősebb szerhasználó társaik világosítják fel a függőségük természetéről. A prevenciós beavatkozás alapelve, hogy a kábítószert fogyasztó fiatalokat „szakértőként” vonják be a tevékenységbe, mely a kognitív disszonancia mechanizmusának következtében megelőzheti a későbbi visszaéléseket mindkét fél részéről. A program ezen felül igyekszik alkalmazkodni a kulturális változásokhoz, mely szintén fontos eleme lehet a valamilyen szempontból veszélyeztetett csoportba tartozó serdülők érzékenyítéséhez. A kutatás során összesen 169 szerhasználót sikerült bevonni a tevékenységbe, akik fókuszcsoportos beszélgetéseken vettek részt. A szerzők szerint bebizonyosodott, hogy a fiatalok bevonása a prevenciós programok tervezésébe nemcsak a hallgatóságot, hanem az aktív szerhasználó személyeket is pozitívan érintette. A beavatkozások segítői lehetővé tették a problémás magatartás és tapasztalataik nyílt, megítélés nélküli megbeszélését, mely személyesebbé és érthetőbbé tette az információkat.
