Amerikában minden eddiginél nagyobb méreteket ölt a kábítószerek, azon belül az opioidok okozta halálesetek száma. A vényköteles opioidok akut és krónikus fájdalomcsillapításra történő túlzott használata, az azokkal történő visszaélések számának megugrása, valamint a heroin és az illegális fentanil növekvő kínálata együttesen okozza azt a közegészségügyi válságot, amellyel az amerikai társadalomnak szembe kell néznie. A krónikus fájdalom több, mint 100 millió embert érint az Egyesült Államokban, és több, mint 600 milliárd dolláros gazdasági terhet jelent. Tanulmányunkban az opioid-válság következményeként kialakult rekordszámok (halálozási adatok, receptfelírási számok stb.) csökkentését irányzó intézkedéseket és az alternatív fájdalomkezelési stratégiákat tekintjük át a teljesség igénye nélkül.
Az opioidválság sokrétű, egymással összefüggő okokból eredeztethető probléma. Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején jelentősen megnőtt az opioidok krónikus fájdalom esetén történő felírása. A válsághoz továbbá hozzájárultak a gyógyszeripari vállalatok által alkalmazott agresszív marketingstratégiák, amelyek az opioidok használatát népszerűsítették. Félrevezető állításokat tettek e gyógyszerek biztonságosságáról és hatékonyságáról a krónikus fájdalom kezelésére.
Az orvosi közösségnek kihívásokkal kellett szembenéznie a fájdalom hatékony kezelésében, ami az opioidok, mint elsődleges kezelési lehetőség fokozott igénybevételéhez vezetett. Az alternatív fájdalomkezelési módokról szóló elégtelen képzés és oktatás, valamint a multidiszciplináris fájdalomkezeléshez való korlátozott hozzáférés is hozzájárult az opioidok túlzott használatához. A betegek gyakran kifejezetten az opioidok felírását kérték, hiszen úgy tudták, hogy azok nem csak rendkívül hatékonyak, de biztonságosak is. A fájdalom teljes megszüntetésének elvárása és a lehetséges kockázatokkal, illetve az alternatívákkal kapcsolatos tudatosság hiánya tovább növelte a felírt opioidok számát.
Az olyan társadalmi-gazdasági tényezők, mint a szegénység, a munkanélküliség és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés hiánya összefüggésbe hozható az opioidfüggőség magasabb arányával. Ezek a tényezők olyan környezetet teremthetnek, amelyben az egyének kiszolgáltatottabbak a kábítószerrel való visszaélésnek, és kihívásokkal szembesülnek a megfelelő fájdalomcsillapításhoz és függőségi kezeléshez való hozzáférés terén. Egyesek megosztották vagy eladták vényköteles gyógyszereiket, míg mások illegálisan jutottak opioidokhoz.
A bizonyítékokon alapuló függőségi kezelési szolgáltatásokhoz, köztük a gyógyszeres kezeléshez (MAT) és a tanácsadáshoz való elégtelen hozzáférés, a források korlátozott elérhetősége, a függőséggel kapcsolatos megbélyegzés és a nem megfelelő biztosítási fedezet akadályozta az egyéneket abban, hogy hozzáférjenek a szükséges ellátáshoz.
A 2000-es évek második felében, ahogy az opioidok felírásának csökkentésére irányuló korai erőfeszítések kezdtek hatni, és a vényköteles opioidok beszerzése nehezebbé vált, illetve a gyógyszer összetételének megváltoztatása miatt alkalmatlanná vált az injekciós beszúrásra, a hangsúly a heroinra, egy olcsó, széles körben elérhető és erős illegális opioidra terelődött.
Az opioid-krízis második hulláma a 2010- es években vette kezdetét, a heroinnal való visszaélésből eredő halálesetek gyors növekedésével. A heroin használata mindkét nemben, a legtöbb korosztályban és minden társadalmi-gazdasági csoportban megnőtt. Egyre több HIV/AIDS-es, valamint hepatitisz B és C fertőzött beteget regisztráltak. A heroin okozta túladagolás miatti halálesetek száma 2002 és 2013 között 286%-kal nőtt, és a heroinhasználók mintegy 80%-a elismerte, hogy a heroinra való áttérés előtt visszaélt a vényköteles opioidokkal. A járvány harmadik hulláma 2013-ban kezdődött, amikor megnőtt a szintetikus opioidokhoz, például a fentanilhoz kapcsolódó halálesetek száma. A kábítószerrel kapcsolatos halálesetek számának legjelentősebb növekedése 2016-ban következett be, amikor több mint 20 000 haláleset származott a fentanil és a rokon kábítószerek használatából. A válság harmadik hulláma jelenleg is tart és minden eddiginél több emberéletet követel.
A kialakult válság jelentős vitát váltott ki annak kapcsán, hogy az opioidok valóban biztonságosan alkalmazhatóak-e, illetve feltétlen szükségesek-e a fájdalomcsillapításhoz. Az egészségügyi szolgáltatók és a politikai döntéshozók arra törekednek, hogy egyensúlyt teremtsenek a betegek megfelelő fájdalomcsillapítása és az opioidfüggőség és -túladagolás kockázatának minimalizálása között. Az opioidválság miatt egyre nagyobb hangsúlyt kap az alternatív fájdalomkezelési stratégiák feltárása és számos olyan intézkedés kerül előtérbe, amely segítheti a válság visszaszorítását, ezek közé tartoznak többek között:
- A gyógyszerfelírási irányelvek kidolgozása, a gyógyszerek visszavételi programjai, a naloxon fokozott elérése, valamint a függőségkezelési programokhoz való hozzáférés bővítése.
- Az opioidhasználat kockázatainak, a megfelelő fájdalomkezelési gyakorlatoknak és az opioidfüggőség jeleinek tudatosítása is előtérbe került. Az oktatási programok az egészségügyi szakembereket, a betegeket és a közvéleményt célozzák meg, hogy elősegítsék a felelős opioidhasználatot és csökkentsék a függőséggel kapcsolatos megbélyegzést.
- Olyan elektronikus adatbázisok használata, amelyek nyomon követik az ellenőrzött anyagok, köztük az opioidok felírását és kiadását. Céljuk a nem megfelelő gyógyszerfelírás, az orvosvásárlás és a gyógyszerek eltérítésének felismerése és megelőzése. Az adatbázisok segíthetnek az egészségügyi szolgáltatóknak abban, hogy megalapozottabb döntéseket hozzanak az opioidok felírása során.
- Olyan intézkedések végrehajtása, mint például naloxon osztó programok az opioid-túladagolás visszafordítására, fecskendőcsere-programok a fertőző betegségek terjedésének csökkentése érdekében, valamint biztonságos injekciós helyek a túladagolás okozta halálesetek megelőzésére.
- A fájdalomkezeléssel kapcsolatos kutatás folytatása, beleértve az innovatív terápiák, a nem addiktív fájdalomcsillapítók és a fájdalomkezelés személyre szabott megközelítéseinek fejlesztését.
Az alternatív fájdalomkezelési stratégiák tudatosításával pedig elkerülhetővé válhat (ahol lehetséges) az opioidok használata. Néhány lehetőség a teljesség igénye nélkül:
- A nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID), a paracetamol és bizonyos antidepresszánsok vagy antikonvulzánsok használhatók a különböző típusú fájdalmak enyhítésére.
- A fizioterápia döntő szerepet játszik a fájdalom kezelésében, különösen a mozgásszervi állapotok esetében. Terápiás gyakorlatokat, manuális technikákat és olyan módszereket, mint a hő, hideg és elektromos stimuláció, alkalmaznak a mobilitás, az erő és a funkció javítására, miközben csökkentik a fájdalmat.
- Az olyan technikák, mint a mindfulness meditáció, a relaxációs tréning, a biofeedback és a kognitív viselkedésterápia segíthetnek az egyéneknek jobban megbirkózni a fájdalommal, csökkenteni a stresszt és javítani az általános jólétet.
- Az akupunktúra során vékony tűket szúrnak a test meghatározott pontjaiba a fájdalomcsillapítás és a gyógyulás elősegítése érdekében. A száraz tűzés, egy hasonló technika, az izmok kiváltó pontjait célozza meg a fájdalom enyhítése és a funkciók javítása érdekében. Mindkét megközelítés ígéretesnek bizonyult a különböző típusú fájdalmak kezelésében, beleértve a krónikus fájdalmi állapotokat is.
- A masszázs segíthet enyhíteni az izomfeszültséget, javíthatja a vérkeringést és csökkentheti a fájdalmat. Különböző masszázstechnikákat, például svédmasszázst, mélyszöveti masszázst és myofasciális felszabadítást lehet alkalmazni az egyén speciális igényeitől függően.
- A transzkután elektromos idegstimuláció (TENS) a bőrre helyezett elektródákon keresztül juttatott alacsony feszültségű elektromos áramot alkalmaz. Ez a terápia a fájdalomjelek megzavarásával és az endorfinok, a szervezet természetes fájdalomcsillapító vegyi anyagainak felszabadulásának serkentésével segíthet a fájdalom enyhítésében.