Energikussága miatt könnyebben teremtett kapcsolatokat. Az elutasítást nem élte meg mélyen. Szabadabbnak érezte magát, a bulik nem múlhattak el a kapszula, később kapszulák használata nélkül.
A bulizók körében van egy szer, ami a fogyasztót bizonyos szinten felpörgeti, mozgásban tartja és heves érzelmi reakciókat vált ki belőle.
Főként szórakozás alkalmával használják. Pörgés, boldogság, amit érezni szeretnének. Pedig nagyon rossz irányt tud venni a használata.
A történet egy fiatal fiúról szól, akinél a szülők nem szerettek volna túl szigorúak lenni. Szabadon nevelték gyermeküket, hagyták, hogy saját döntései alapján élje az életét.
Elég korán kezdte a nagybetűs életet. Középiskolában elcsábították a barátai, a bulik, a szórakozás, ami magához vonzotta. Fiatalon a hormonok hatására, ellenállhatatlanul a lányok vonzásának, belevetette magát az éjszakai életbe.
Nehezére esett a kapcsolatok kialakítása, esetlenül kommunikált, feszélyezett volt, de ez nem is meglepő abban a korban, amikor az ember keresi önmagát, próbálgatja szárnyait, sokszor még a nemi identitásával sincs tisztában.
A lányoknál változó volt a sikere, sokszor nem mert próbálkozni, mert félt a visszautasítástól, az önbizalom hiánya jellemző volt rá.
Voltak sikeres időszakok, amikor kellő önbizalommal rendelkezett. Akkor boldog volt, sokszor érezte, hogy a fellegekbe jutott. Egyik párkapcsolatában jól indultak a dolgok, szerelem, vágyakozás, kiteljesedés, de mivel túl fiatalon találtak egymásra, az elköteleződés hiányzott. Természetes módon az új keresése lett a fő motiváció. A lány másik fiúval kezdett el lógni. Ez teljesen melankolikus állapotba kényszeritette, családtagjai is látták, de nem volt hajlandó megnyílni nekik.
Úgy érezte a cserbenhagyott fiú, hogy élete egy mély szakadékba zuhant. Barátai azonban nem hagyták cserben, foglalkoztak vele, szórakozni hívták, ahová ő el is ment, de feloldódni itt sem tudott. Rendszeresen visszavonultan ült egy sötét sarokban. Persze, amikor valaki beszélgetést kezdeményezett, ő ezt elfogadta, ilyenkor feloldódott. De ennek ellenére mégis sokszor maradt egyedül. Táncolni nem szeretett, úgy érezte, nem is tud. Olyankor újra melankólia lett úrrá rajta.
Egyszer egy távolról ismert srác lépett oda hozzá és beszélgetni kezdtek. Felismerte a fiú depresszióját, ezt kihasználva ajánlatot tett neki egy színes kapszula formájában, amitől energikusnak fogja érezni magát. A szer az extasy volt.
Ő ezt elfogadta, az agyában pedig rövid idő alatt megtette a hatását, felszabadította a „hiányzó” hormonokat.
Jókedve lett, extatikus boldogságot érzett. Annyira magával ragadta ez az érzés, hogy máris az ismétlést várta, pedig csak 5-6 óra telt el a bevétel után.
Energikussága miatt könnyebben teremtett kapcsolatokat. Az elutasítást nem élte meg mélyen. Szabadabbnak érezte magát, a bulik nem múlhattak el a kapszula, később kapszulák használata nélkül. Olyan dolgokat is kipróbált hatásuk alatt, amiket tiszta pillanatában nem tett volna meg, ezek főleg szexuális tartalmú tevékenységek voltak.
A melegségérzet is kellemes volt már a hűvösebb időkben.
Élvezte ezt a transzállapotot.
A szervezet védekező mechanizmusait kikapcsolta, nem volt éhes, szomjas, fáradt. Testhőmérséklete megemelkedett, terhelte szívét, máját, veséit. Az agykárosodás folyamata elindult, ami látványos lett egy idő után.
Alvászavarai voltak, pánikrohamok törtek rá, ami miatt többször kellett mentőt hívni, illetve kórházi ellátás is kezdődött az okok kiderítésére. Ő eleinte még végig elhallgatta a szer fogyasztását.
Észrevette magán, hogy szexuális zavarai vannak. Mivel az adagok egyre csekélyebb hatást fejtettek ki, koffeinnel, amfetaminokkal, illetve amikor hozzájutott, efedrinnel keverte.
Ahogy a szer ürült a szervezetéből, fáradtság, levertség, kimerültség lett úrrá rajta.
Egy alkalommal heves szívdobogás miatt kért mentőellátást, úgy érezte, kiszakad a szíve.
Akkor az ijedtsége olyan nagy volt, hogy az orvossal megosztotta a nyilvánvaló tényt, ami a vizsgálatok alapján ki is derült: rendszeres kábítószer-használó.
Pszichiátriai kezelés kezdődött, amelyet ő is kért. A gyógyuláshoz szükséges gyógyszereit szedte, azonban a feltáró vizsgálatok személyiségzavart véltek felfedezni nála.
Az otthoni terápiák elhagyásakor obszcén viselkedést tanúsított, családját olyan dolgokkal vádolta, amik nem voltak indokoltak, például szadizmussal – minden szidalmazásban nagyrészt szexuális tartalmakat lehetett felfedezni.
Az évekig tartó próbálkozás alatt nagyon nehezen tudott tiszta maradni. Volt, hogy hónapokig, akár 1 évig sem nyúlt a szerhez, viszont pótcselekvésként az alkohol túlzott fogyasztása jelent meg nála. Sokáig járt önkéntesen elvonókúrákra alkohol- és drogproblémái miatt. Amikor gyógyszereit előírtan szedte, nem volt vele gond. Igaz, sajnos a középiskolából való hiányzásai következtében eltanácsolták, így tanulmányait nem fejezte be.
Fizikai munkát végzett, a keresett pénzt egy ideig gyűjtögette, hiszen a jövőre vonatkozóan tervei voltak.
Gyógyszereit többször hagyta el önhatalmúlag, ami miatt a hatóságokkal is meggyűlt a baja. Családja kitartott mellette, megpróbálta túlélni a dühöngő korszakait. A szomszédok nyugalmát annyira zavarta a viselkedése, hogy távoltartási végzést helyezték kilátásba.
Családját megvezette. Amikor gyógyszereit a felügyeletük mellett kellett bevennie, elrejtette a nyelve alatt, de volt olyan eset is, amikor direkt kihányta röviddel a beszedés után.
Ilyenkor dühöngő énje tört elő, a család a mentősök és a rendőrök segítségét kérte – jó esetben otthon találták, így nem kellett a keresésére indulniuk.
Ilyenkor ismételt pszichiátriai kezelések történtek, ott állapota rendeződött, felügyelet mellett szedte gyógyszereit, vigyáztak, hogy ne tudja azokat semlegesíteni. Állapotjavulás után hazaengedték a kórházból, járóbeteg-ambulancia igénybevételét javasolták számára. Hazaérkezve azonban sokszor alkoholba menekült, tinédzserkori traumáit soha nem tudta kiheverni.
A fiú jelenleg a 20-as évei elején jár, de kilátástalan a helyzete, otthon szeretik, ám nem tudják, mit kezdjenek a kialakult állapottal. Anyagi helyzetük nem engedi meg, hogy egy magánklinikára vigyék gyermeküket.
Huszonévesen az internet és a túlzott szabadság okán olyan állapotba került, ami a megfelelő szabályok felállítása mellett feltehetőleg nem alakul ki, vagy csak később jelentkeznek tünetei, és akkor megfelelő kezeléssel, a terápia szabályainak betartásával élhető élet biztosítható. Az ő esetében ez már soha nem derül ki.
Így tud elveszni egy fiatal lélek a feltétel nélküli „szabadságban”, a korlátok, szabályok, következmények nélküli élet miatt.
Sok fiatal így éli jelenleg az életét. Akadnak, akik nem ragadnak bele a drogok fogyasztásába, vannak, akik idősebb korukban is használják a szereket. Mentális betegség sem mindenkinél alakul ki, de a veszélye fennáll minden az agyra ható anyag fogyasztásakor.
Nem véletlen, hogy létezik a tiltott szerek listája (link: https://njt.hu/jogszabaly/2022-78-20-0A). Szakemberek hosszú, fáradságos munkájának eredménye és kutatások sokasága áll a háttérben, ami figyelembe veszi a társadalom, a csoportok, illetve az egyének jólétét.
Sok elveszett lélek, akik gyermekkori vélt vagy valós traumák áldozatai, akik nem tudták feldolgozni a múlt sérelmeit, és olyan helyzetbe kerültek, ami kilátástalanná tette saját és családjuk életét.
A segítség kérése a korai időszakban nem szégyen, sőt, egyáltalán semmikor nem szégyen segítséget kérni. Az időben felmért állapot és annak kezelése elkerülhetővé teszi a későbbi egészségügyi problémák kialakulását. Mindig van előjel, amit, ha észrevesz az ember, még nem késő. A család elmondásából derült ki ezen események sorozata, jelenleg tehetetlennek érzik magukat. Tudják, hogy elkerülhető lett volna a mostani helyzet.
Figyeljünk egymásra, gyermekeinkre és családunkra!
