Felelőtlen, felületes és félrevezető minden olyan cikk, amely a varázsgombával kapcsolatosan azt sugallja, hogy önmagában gyógyítja az alkoholizmust.

Az elmúlt időszakban magyar és külföldi hírportálokon egyaránt, több olyan cikk is megjelent, mely a pszichedelikus szerek mentális betegségekre és alkoholizmusra gyakorolt pozitív hatásaira hívja fel a figyelmet, de említik ezeket a függőségek potenciális gyógymódjaként is. Ugyan minden esetben feltüntetik, hogy a tudományos tanulmányokban leírt kísérletek résztvevői ellenőrzött körülmények között használták a szintén komoly ellenőrzéseknek alávetett, tiszta szert, a hazai cikkekben ez az igen fontos tényező ugyanakkor elenyésző félmondatban kerül említésre mindenféle kiemelést vagy a figyelem felkeltését alkalmazó módszert nélkülözve. Jogos lehet tehát az a feltételezés, mely szerint ezen írások arra ösztökélik az olvasót, hogy nyugodt lelkiismerettel használhat – egyébként – illegálisnak ítélt szereket. Megjegyzendő, hogy a külföldi nagyobb hírportálok – New York Times (URL1) és NBC News (URL2) – jóval részletesebben mutatják be a kísérlet hátterét, a résztvevők élményeiről is olvashatunk és több ponton kiemelik a biztonságos körülményeket.

Vitathatatlan tény, hogy az utóbbi években számtalan kutatás irányult a pszichedelikus szerek jótékony, terápiás célú használatára. Az egyik legnagyobb tudományos cikkeket összegyűjtő weboldalon (URL3), ha csak a 2000-es években megjelent tudományos közleményeket vesszük figyelembe a „psychedelic drugs” címszóra 14.028 db találat érkezik, míg a „psilocybin” 968 db és az „LSD”-re 4.345 db. Ezen cikkek jó része az említett szerek általános jellemzői mellett azok pszichoterápiás, neurobiológiai, farmakológiai jelentőségeit taglalja, valamint klinikai tesztek eredményeit foglalja össze. Nem elhanyagolandó tény, hogy a vizsgálatok nagy általánosságban állatkísérletek eredményeit mutatják be, hiszen egy szer/vegyület humán vonalon történő alkalmazásához rengeteg engedély szükségeltetik és sikeres előzetes, évekig tartó kísérleteket igényel.

A pszilocibin nevű szer a pszichotróp anyagok 1. jegyzékén (P1) található, mely a Pszichotróp Egyezmény szerint aktualizált I. lista alapján készült. Ezen listán szereplő anyagok csak kutatási és ipari célra engedélyezhetők, valamint jelentős egészségügyi veszéllyel járnak és jelenleg nincs elismert orvosi felhasználásuk, itt található még egyébként az LSD, a THC bizonyos izomerjei, az MDMA, a meszkalin és a katinon is (URL4).

A napokban megjelent tanulmány szerint a pszilocibin segítheti az alkoholproblémákkal küzdő személyek ivási szokásait pozitívan befolyásolni, tehát ritkábban fognak inni. A megjelent magyar és külföldi cikkek jelentős része már kész tényként közölte a tanulmány eredményét: Ha alkoholproblémáid vannak, fogyassz varázsgombát (pszilocibint) és kevesebbet fogsz inni, sőt még akár fel is hagysz majd ezzel a kellemetlen függőséggel. Legalábbis a témában egyáltalán nem jártas személy egyszeri olvasat után szinte biztos, hogy ezt a következtetést fogja levonni. Amennyiben ez a szer ennyire jó és hatásos, akkor vajon miért szerepel a P1-es listán, miért járhat jelentős egészségügyi veszéllyel a használata? Az eredeti cikket tanulmányozva (URL5), rögtön szembetűnik egy 76 oldalas melléklet (URL6), – melyet természetesen az eredményeket közlő (általam tanulmányozott) hírportálok egyike sem említ -, mely tartalmazza a kísérlet teljes vizsgálati protokollját. Ha valóban ennyi lenne az alkoholfüggőség kezelésének megoldása, akkor szükséges lenne minden apró lépést, minden vizsgálatot, dózist, a felhasznált anyagok listáját ekkora terjedelemben részletezni? Több pontban kiemelik, hogy a kísérletben résztvevő személyeket nagyon alaposan, gondosan szűrik, felügyelik és nyomon követik. 15 pontban gyűjtik össze azon egészségügyi problémák csoportjait, melyek automatikus kizárást jelentenek a programból, ilyenek például a károsodott májműködés, szívritmuszavar, magas vérnyomás, asztma, pajzsmirigy-túlműködés, depresszió, PTSD, családban előforduló mentális betegségek, kábítószer-használat, antiszociális viselkedés, pszilocibin allergia. A pszilocibint nagyon szigorú szabályoknak megfelelően állították elő egy erre a célra felkészült laboratóriumban. A kezelés napján a gyógyszerész analitikai mérleget használva mérte ki személyenként a pontos adagot és kapszulás formában adagolták azt: az első kezelésnél 25 mg/70 kg-ot kapott mindenki, a második dózist viszont már annak figyelembevételével határozták meg, hogy az adott személy, hogyan reagált az első adagra, tekintettel erre, hogy volt olyan, aki végig ezt a kezdeti dózist kapta, és volt, akinek emelték 30 mg/70 kg-ra, vagy 40 mg/70 kg-ra. Egy alkalom 8 órán keresztül zajlott orvosok, pszichiáterek szigorú felügyelete mellett, nyugodt körülmények között. Meghatározták a vízfogyasztást, a beadást követően 3 órán keresztül 30 percenként mérték a résztvevők életjeleit, majd óránként, és probléma esetén előre meghatározott protokoll szerint avatkoztak közbe az orvosok. 14 hónappal a kezelés után a résztvevők 67%-a élete 5 legjelentősebb spirituális élménye közé sorolta a kísérlet folyamán átélteket (URL6).
A fentebb felsoroltak csak elenyésző információk arra vonatkozóan, hogy mennyi mindenre figyeltek a résztvevő személyek szerhasználatát megelőzően, közben és az azt követő időszakban.

Szintén nem elhanyagolható információ, hogy a kutatásban résztvevő személyek pszichoterápián is részt vettek, ezt szerencsére a legtöbb cikkben megjegyzik a szerzők. A pszichoterápia olyan ellenőrzött környezetet biztosít, ahol a páciens beszélhet a problémáiról és gondjairól. Lényege a problémák átbeszélése, értse meg saját érzelmeit és lássa át kapcsolatrendszereit, fejlődjön a stresszkezelése és a problémákhoz való hozzáállása, megküzdési stratégiái. Legtöbbször a szer iránti fizikai szükségleteit képesek leküzdeni, de pszichés szinten van egy nagy űr, melyet alkohollal töltött ki és ezen nem fog önmagában segíteni a pszilocibin. A függőségek egyik legmeghatározóbb tényezője a mentális egészség, ezért az alkoholizmus kezelésében is kötelező elem kell legyen a terápia, a szerhasználathoz vezető út gyökeréig kell visszanyúlni, fontos megérteni hogyan és miért jutott el odáig, hogy a negatív következmények ellenére is folytatta az alkoholfogyasztást (URL7).

Mekkora veszélye lehet annak, ha valaki egy ilyen pár sorban összefoglalt hírt elolvasván felbátorodik, ismeretlen eredetű és összetételű szerhez jutva azt ellenőrizetlen egészségügyi állapot mellett, egy buliban vagy épp bármilyen más, de nyugodtnak cseppet sem mondható környezetben használja azt, de legalább ugyanennyire veszélyes, ha otthonában, egyedül próbálja ki az adott szert. Az olvasó jogosan gondolhatja azt, hogy vele úgysem történne semmi probléma, hiszen a baráti körben is mindenki felejthetetlenül jó élményekről számolt be és még az alkoholról való leszokásban is segíthet egy-egy ilyen szer, vagy épp hangulatjavító hatása csupa pozitív élményt fog nyújtani. Mint ahogy a fenti tanulmányban leírták, ellenőrzött körülmények között, orvosi felügyelet mellett minden lehetséges negatív kimenetelre volt forgatókönyv, azonnal rendelkezésre álltak a szükséges eszközök, gyógyszerek. Az említett szituációkban ezek a feltételek nem lesznek adottak, rosszabb esetben az sem tűnik fel senkinek, ha az adott személynek azonnali orvosi segítségre van szüksége, a kialakult szituáció kimenetele pedig erősen kérdéses.

Nem lehet megcáfolni azokat a tényeket, hogy a pszichedelikus szerek, úgymint például az LSD vagy a pszilocibin pozitív hatással bírnak különböző mentális betegségek kezelésére, vagy támogathatják az alkohol, dohányzás leszokását. A pszichológia, farmakológia és neurobiológia egyaránt egy folyamatosan fejlődő tudományág, rengeteg illegális szerrel zajlanak laboratóriumi kísérletek, de mint azt a fenti tanulmány esetén is láthatjuk, nagyon szigorú feltételekkel történnek ezek. Honnan tudhatjuk, hogy ha varázsgombát szeretnénk vásárolni, akkor valóban azt is fogunk kapni, nincs hozzákeverve semmilyen toxikus anyag, vagy épp nem szedünk olyan gyógyszert, mely kölcsönhatásba léphet ezekkel a szerekkel és nagyon súlyos egészségügyi állapotokat idézhetnek elő?

Cikkünkben nem a pszilocibin potenciális felhasználásának lehetőségeit kérdőjelezzük meg, hiszen azokat már nagyobb kutatások is alátámasztották, pusztán az eredmények nyilvánosság felé való közlésével nem értünk egyet, mert ezek mindegyike egy-egy rövidebb összefoglaló és jelentős részük nem tér ki olyan fontos tényezők említésére, mint a kiegészítő pszichológiai foglalkozások, a biztonságos körülmények, az orvosi felügyelet és a pontosan meghatározott mikrogrammra kiszámolt pszichedelikus szerek mennyisége.

További elemzéseink, amelyek érdekelhetik