Ahogy beköszönt a nyári fesztiválszezon, Magyarország és egész Európa zenei rendezvények százaitól
zsong. Ez az időszak sokak számára az év fénypontját jelenti. Kikapcsolódás, szabadság, zene, barátok,
önfeledt tánc a természetben vagy a város szívében. De míg a tömegek a fellépőket és a
naplementéket figyelik, a színfalak mögött egy másik, sokkal sötétebb valóság is megelevenedik. A
kábítószer kereskedelem pezsgő piaca.

A fesztiválok nemcsak a fiatalok számára kiemelt időszakok. A drogdílerek is piaci aranybányaként
tekintenek rájuk. A Fishing on Orfű kapcsán felröppent hírek, miszerint nagyszabású rendőri razzia
várható, keresőkutyás felderítéssel és kiemelt rendőri ellenőrzéssel, nem példa nélküli túlzásként,
hanem szükségszerű társadalmi válaszként értelmezhetők. A szervezők aggodalma a fellépés
formájával kapcsolatban érthető lehet, de fontos tudatosítani, hogy az állam elsőrendű feladata a
közbiztonság, különösen akkor, amikor a fiatalok tömegesen válnak célponttá az illegális szerek
terjesztői számára.

A fesztiválok vonzereje a szervezők, zenészek és résztvevők szemszögéből egyértelmű. Intenzív
élmények, közösségi lét, zenei sokszínűség. Ugyanez a vonzerő azonban a drogdílerek számára is
kihagyhatatlan lehetőséget jelent. Egy-egy rendezvényen több ezres, sőt tízezres tömeg gyűlik össze,
zömében fiatal, nyitott, függetlenedni vágyó emberekből. Ez a demográfiai csoport statisztikailag is
fokozottan érintett a kábítószer kipróbálásban és használatban. A dílerek pontosan tudják, hogy ha
bejutnak a fesztiválra, máris hozzáférésük van egy olyan piachoz, ahol a kereslet szinte garantált.

A fesztivál a szabadság szimbóluma. A fizikai milyensége miatt, sátrazás, szabadtéri színpadok, zárt
rendezvényterület szintén megnehezíti a klasszikus rendőri ellenőrzéseket, miközben megkönnyíti a
rejtett adásvételt. Sokan, tévesen úgy vélik, hogy egy fesztiválon „belefér” némi szerhasználat, és
mivel a közeg is kevésbé kontrollált, hajlamosak könnyelműen kipróbálni valamit, amit máskor nem
mernének.

A tapasztalatok szerint nem csupán kannabiszról, hanem komolyabb szintetikus szerekről,
dizájnerdrogokról, MDMA-ról, LSD-ről, esetleg kokainról is szó van, amelyek különösen veszélyesek
önmagukban is, de kifejezetten kiszámíthatatlanok lehetnek ismeretlen körülmények között,
alkohollal vagy más szerrel keverve. A fogyasztók gyakran nincsenek tisztában azzal, mit is vesznek be
pontosan, hiszen ezek a szerek sokszor hígítottak, szennyezettek, vagy teljesen mást tartalmaznak,
mint amit ígérnek.

A zéró tolerancia nem szigor, hanem védelem. Magyarország jogrendszere világosan fogalmaz. A
kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetén zéró tolerancia van érvényben. Ez az elv azonban
nemcsak törvényi, hanem társadalmi és erkölcsi szempontból is indokolt. A fesztiválok helyszínein
megjelenő rendőri jelenlét, a célzott razziák, a keresőkutyás ellenőrzések és az esetleges beépített
nyomozók alkalmazása nem túlkapás, hanem a törvényes válasz egy nagyon is valós és egyre
kiterjedtebb problémára.

Az állam nem maradhat passzív, amikor fiatalok tömegei válnak áldozattá vagy potenciális célponttá.
A drogfogyasztás ugyanis nem csupán önpusztítás. A társadalmi költségei is jelentősek. A balesetek
számának növekedése, a pszichiátriai kezelések, a családi tragédiák és a bűnözési hullám mind-mind
következményei annak, ha hagyjuk, hogy a kábítószerek jelen legyenek a közösségi terekben. A
rendőrség határozott fellépése tehát nem a szórakozás ellen irányul. Épp ellenkezőleg. Annak
biztosítéka, hogy a szórakozás biztonságos és emberi maradhasson.

Van alternatíva, és nem is kevesebb az öröm. Nem azt mondjuk, hogy a fiatalok ne keressék a jó
érzéseket, az extázist, az eufóriát. De ezeket az élményeket nem kémiai úton kell elérni. A sport, a
mozgás, a természet, az éjszakai tánc önmagában, a zene, a közös élmények, a szerelmek, a nevetés,
mind-mind olyan élmények, amelyek valódi, mély és tartós örömet adnak, és nem követelnek
cserébe függőséget, személyiségromlást vagy mentális zavarokat.

A konzervatív, zéró tolerancia elvű megközelítés lényege nem a tiltás kedvéért való tiltás, hanem a
közösség és az egyén védelme. A drog nem szabadságot ad, épp ellenkezőleg, rabságba taszít. Egy
szabad ember sosem cseréli le a belső szabadságát egy ismeretlen eredetű tablettára.

A fesztiválszezon a dílerek és a kábítószer kereskedelem szempontjából kiemelt időszak. A
társadalom, a hatóságok és a szervezők felelőssége, hogy ebben az időszakban is érvényesüljön a
zéró tolerancia elve. Ez nem a fiatalok ellen, hanem értük történik. Mert ha ma nem védjük meg őket,
holnap már lehet, hogy késő.

A zéró tolerancia nem rideg szigor, hanem a valódi törődés, a jövőbe vetett hit kifejezése. És talán a
legjobb fesztiválélmény az, amit tiszta fejjel is örökké emlékezetesnek élünk meg.

Forrás:
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/kekhirek/drogkommando-szallja-meg-a-fishing-on-orfut-
nagy-razziat-iger-a-rendorseg-a-szervezok-szerint-ez-pelda-
nekuli/?fbclid=IwY2xjawLF1XVleHRuA2FlbQIxMABicmlkETBWV3JybnJMZHl0b0NqdU1iAR439Gmcx34
Qtglf1gaUNwTNFn8bFCLd4yaeZxpuLmvK40l0n_uIJaRP89O1-A_aem_Bfdnopc6Yi_Oan2H-ax-jQ