Salgótarjánban és környékén olyan szinten eluralkodott a kábítószer-fogyasztás és az ezzel járó közbiztonság-romlás, hogy egy maréknyi roma férfi és nő a kezükbe vették az irányítást. Oláh Lajos, a ma már egyesületként működő A Cél Gyár Egyesület kitalálóját és központi emberét kérdeztük a nagyjából fél éves programról és az eddigi eredményekről.
„2024 július végén alakultunk meg nem hivatalos formában, és december 15-én lettünk bejegyezve, mint hivatalos egyesület 16 fővel, akik közül 8-10 fő az aktív résztvevő, akik a szabadidejüket áldozzák fel arra, hogy esténként az utcákat járják, és igyekeznek szép vagy kevésbé szép szóval társaságokat szétoszlatni, illetve segíteni a kábítószer fogyasztókon. Illetve vannak női tagjaink is, akik a kvázi ’irodai’ háttérmunkákat látják el. Vannak közöttünk középkorúak és fiatalok egyaránt. Nagyrészt családos emberek vagyunk, akik az elmúlt 15 évben azt láttuk, hogy annyira leamortizálódott a szociális háló, és ennek köszönhetően az egész légkör Salgótarjánon belül, hogy nem lehettünk tovább vakok. Egyre jobban kirajzolódott, ki az alkohol, és ki a kábítószer-fogyasztó, és mivel az utóbbiak lettek többen minden korosztályban, a fiataltól egészen az 50 éves kor fölöttiekig, lépnünk kellett.”
Honnan veszik észre, ki, mit fogyaszt?
Elterjedt felénk egy dizájner drog, amit mi csak „füst”-nek hívunk, amit fólia alatt gyújtanak meg és szívják be a gőzt. A „füst”-öt használók nagyon rövid időn belül ápolatlanná válnak, lelassul a mozgásuk és lefogynak. Sokan a crack-kel azonosítják ezt a szert, de ez nem az, bár tényleg hasonlít rá. Valamint, megfigyelhető, hogy a használók éjszaka viszik a dílerekhez a pet palackokat, mint fizetési eszközt. És ezeket a zsákokat rövid időn belül a dílereknél látjuk, ők viszik el a beváltó helyekre. Néhány tagunk a múltban szerfogyasztó volt. Baranyi Márió 13 éves korától használt különféle drogokat. Már 6 éve tiszta, ami részben az „én módszeremnek” köszönhető. A társaságunkban a legtöbben teljes mértékben gyakorló keresztények, és próbálunk a vallás erejébe, a Biblia soraiba kapaszkodni. És a hit ereje többeket ki tudott hozni a kábítószer fogyasztásából. Többek között Máriót is, aki azóta mindig jön velünk esténként, és igyekszik segíteni. Nagyon sokan vannak az utcán, akik már nem akarják ezt csinálni, de nincs olyan motivációjuk, ami lehozná őket a szerhasználatról. Mindenkivel próbálunk szót érteni. Van, akivel könnyebben megy, van, akinél határozottabban kell odalépnünk, de igyekszünk segíteni ezeknek az embereknek, nem csak azoknak, akik elszenvedői ezeknek a személyeknek a jelenlétének. Az Isten szemszögéből nem mindegy, hogy valaki csak mondja azt, hogy mit kell tenni, vagy tesz is. És mi egy tevő társaság vagyunk.
Olyannyira, hogy amikor még marad szabadidejük, polgárőri tanfolyamot végeznek.
Azzal, hogy polgárőri tanfolyamra járunk, szeretnénk az egyesületünknek egyfajta komolyságot is adni. Szeretnénk, hogy politikai szinten is lássák, nem komolytalan dologról van szó, hanem hosszútávú stratégiában gondolkodunk. 11-en vagyunk most, aki polgárőri vizsgát szeretnénk most tenni. Magasabb tudást, és magasabb védelmet szeretnénk biztosítani nem csak az egyesület tagjainak, hanem mindenkinek, aki hozzánk fordul segítségért. Mindenkit ismerünk a városban a többségi társasdalomból és a roma közösségekben is. És eddig pusztán a jelenlétünkkel akartuk az utcán visszaszorítani azt a jelenséget, ami 24 nyarára kialakult a környezetünkben. Ugyanis a falvakból is jöttek már a városrészünkben élő dílerekhez, és efölött már tényleg nem hunyhattunk szemet. Jelenleg a social mediaban vagyunk első sorban jelen, ahol szeretnénk a problémákra felhívni a figyelmet, hogy a rendőrség is lássa, mi történik most ismét körülöttünk, és a városban élő emberek is tudják, mire vigyázzanak. Ha pedig letesszük a vizsgát, a küldetésünket egy újabb szintre tudjuk majd emelni.
Mi jelenleg a módszerük a gyakorlatban a leszoktatásra? Elég a beszélgetés?
A függőség egyik része testi dolog, olyan, amikor az ember éhes. A második a lelki, a harmadik a szellemi, spirituális rész. A lélekre úgy akarunk hatni, hogy elmeséljük, velünk mi történt, a szellemi segítség, hogy elmondjuk a hitünk bizonyosságát, a testi pedig az, hogy egyáltalán szóba állunk velük. És van, hogy igyekszünk eljuttatni őket a templomba. De nem ez a fő csapásvonalunk, mert a csoportunknak egy része csupán, aki gyakorló hívő. Ők nyilván ezt a módszert próbálják használni. De legtöbben a saját történetünket mondják el. És van olyan is, hogy csak megfigyeljük az illetőt, és a hatóság munkáját igyekszünk segíteni. Mi ezeket az embereket évtizedek óta ismerjük, és látjuk az egész életüket. Ahol radikális változást látunk rövid időn belül, ott egyértelműen tudjuk, hogy a kábítószer van a háttérben. Az egyik számunkra is legmegrázóbb eset a vonatállomáson történt. Rengetegen voltak az aluljáró részben és peron lépcsőin, akik állandóan szívták a „füst”-öt. A jelenlétünkkel próbáltunk nyomást gyakorolni rájuk, és azzal, hogy igyekeztünk eloszlatni a gyülekezésüket. Egyszer egy 70 év körüli nagymamát vettek körbe fiatalok kb. 20-an, akinek a lábánál ott volt a három év körüli unokája, és a nagymama nem csak maga szívta a „füst”-öt, hanem az unokájának is adott belőle. Ott azért elég komoly „vehemenciával” oszlattuk szét a társaságot, és igyekeztünk elmagyarázni a nagymamának, hogy mit csinál az alig pár éves unokájával. Nekem sok olyan barátom van, akinek a szülei alkoholisták voltak, és ez a gyerekkor nagyon mély nyomott hagyott az életükben, és ők nagyon érzékenyek arra, hogy ne ilyen legyen a családgondozás a környezetükben.
Egy Önnel készült interjúban arról beszél, hogy a köztéri WC-be nem mernek már bemenni az emberek, annyi az eldobott tű. Más szer is jelen van ezek szerint a „füst”-ön kívül?
Nagy valószínűséggel a „füst” az, amit lehet higítani, és azt lehet fecskendővel belőni. De ezt nem mondom száz százalékig biztosra. Ami biztos, hogy a belvárosi és az állomás közötti bokros részen is számtalan eldobott fecskendőt találtunk azóta, amióta az utcákat járjuk, úgyhogy egészen biztos, hogy valamivel szúrják is magukat a fogyasztók, aminek már több halálos áldozata is volt az elmúlt időszakban. Volt pl. olyan fiatal, aki felakasztotta magát a szerhasználat miatt.
Említette, hogy sok esetben a saját történetükkel próbálják lehozni a szerről a használókat. Önnek mi a személyes története?
Nekem nincs múltam a kábítószerezés területén. Én azt vettem észre, hogy egyre veszélyesebb lett a környék, ahol élünk, és ha nem változtatunk, rövid időn belül élhetetlen lesz a város. És szóltam a barátaimnak, hogy ez ellen tennünk kell valamit akár a magunk, akár a családunk, akár az itt lakók, vagy akár a kábítószerfogyasztók érdekében, hogy ismét biztonságosan lehessen élni ebben a városrészben. Nekem ez tud a történetem lenni, a tenni akarásunk. Látnia kell, nekünk egyelőre nincs irodánk, ahova be tudnánk jönni az emberek, de facebook oldalunk van, és ott szoktak most már egyre többen megtalálni és elmondani a félelmeiket, tapasztalataikat. De mi nagyon reménykedünk abban, hogy előre fogunk tudni jutni annyira, hogy legyen akár egy irodánk is. A civil egyesületünk is egy olyan fázisban lett elindítva, amikor pályázni sem tudtunk, így semmilyen támogatást nem kapunk. Nyáron volt a vármegyében vezetőváltás, most került hatalomra a Fidesz nálunk, és én azonnal megkerestem az új helyi vezetőt, és beszéltem vele. Tőle kaptunk ígéretet a támogatásra, aminek azért is nagyon örülnék, mert szeretném, a tagjainknak egyenruhát tudnánk varratni. Azt szeretném, hogy felismerhetőek legyünk, ha az utcákat járjuk, hogy aki biztonságban szeretné érezni magát, az örüljön neki, hogy ott vagyunk, a dílerek talán egy kicsit ijedjenek meg, a szerfogyasztók pedig tudják, hogyha ott vagyunk, hozzánk fordulhatnak segítségért. Mi igyekszünk 5-10 évre előre gondolkodni, mert azt gondoljuk, nem csak a hatóságok dolga felszámolni a kábítószerfogyasztást a környezetünkben.
Meddig tudnak ennyire lelkesek lenni, mit gondol?
Az igaz ember hitből él. És én abban hiszek, hogy a társadalomban van olyan réteg, akik bíznak bennünk, vannak olyan civilek, akik már támogattak bennünket akár anyagilag is. És a jövővel kapcsolatban nagyon bízok abban, hogy az egyesületünk és a hatóságok össze tudnak kapcsolódni egy közös munka érdekében, mert rájönnek, hogy erre igény van, és lehet egy közös munkát folytatni. Úgy gondolom, ha van igény a dizájner drogokra és azok fogyasztására, akkor arra is kell, hogy legyen igény, hogy ennek a visszaszorítása, megszüntetése megtörténjen.
Aki támogatni szeretné az egyesület munkáját, az alábbi bankszámla számon tudja megtenni: 11600006-00000002-01859104