A kábítószerek közül az ópiumból előállított heroin az egyik legveszélyesebb és leghalálosabb anyag. A „keménydrogok” közé tartozik, rendkívül gyorsan rá lehet szokni, a függőség nagyon hamar kialakul, a fogyasztónak folyamatos utánpótlásra van szüksége, különben a drog megvonása óriási fájdalmakkal, lelki és főleg fizikai kínokkal jár. Az elvonási tünetek a szó szoros értelmében elviselhetetlenek, és a heroinista bármire kapható, hogy véget vessen neki, beleértve a bűnözést is. Hamis illúziót ígér, de óriási lelki és testi szenvedést okoz. Tanulmányunkban a heroin megalkotásának történetét, fogyasztási szokásait és hatásait mutatjuk be.
A Drogkutató Intézetnek a nevéből is adódóan a legkevésbé sem az irodalom és a nyelvészet a szakterülete. A humán tudományok helyett kifejezetten reáltudománnyal, kiszámítható, egyszerűbb vagy összetettebb módokon bizonyítható és értelmezhető területek vizsgálatával, hatásaival és elemzésével, a kábítószerekkel foglalkozik. Míg az irodalomban, a novellák, a regények és a versek világában sokszor szubjektív a tartalmak mondanivalója és üzenete, addig a Drogkutató Intézet „egyszerűbb” helyzetben van, hiszen amit állítunk, azt bizonyítani tudjuk: a szakember elemzi a kábítószert, a fogyasztó tapasztalatai alapján észleli az anyag hatását, majd ezt különböző tudományos eszközökkel, mérésekkel és vizsgálatokkal alátámasztja. Azonban amikor az ópiumból előállított heroinról, mint az emberiség történetének egyik, ha nem a legveszélyesebb és leghalálosabb kábítószeréről van szó, érdemes egy pillanatra elvonatkoztatni a drogok tudományos vizsgálatától. Sokszor mondjuk, hogy a magyar nyelv mennyire szép, egy adott szót vagy kifejezést hányféle szinonimával tudunk leírni vagy elmagyarázni. Ne menjünk messzebbre: kábítószer, drog, cucc, anyag, szer, kokó, kábszer, tudatmódosító, narkotikum, narkó, por, fű, tabi. Számos kifejezés egy negatív és rendkívül káros fogalomra. Az angol nyelvről azonban tudjuk, hogy bizonyos szempontból a magyar nyelvnél sokkal egyszerűbb, jóval könnyebben elsajátíthatóbb, sok esetben egy dologra csak egy kifejezést vagy szót használ. Érdekes tény volt, hogy a heroint, mint az egyik „legkeményebb” drognak a nevét nemcsak a kábítószerre használják, hanem, az angol „hero”, vagyis a hős szóból eredeztetve létrehozták és pozitív tartalommal megtöltötték a „heroin” kifejezést, majd annak női változatát, a „heroine” fogalmat. „I am a heroine addict”, vagyis: hősnőfüggő vagyok. „Most mainstream fiction is full of heroines”: A legtöbb mainstream/vezető regény tele van hősnőkkel. „Great battles can make great heroes and heroines”: A nagy csaták nagy hősöket és hősnőket teremtenek”. „Superheroine”: szuperhősnő, „heroine of a film”: a film hősnője.
Ennek a publikációnak természetesen nem célja, hogy nyelvészetileg bármit is elemezzen és nem témája az angol nyelv változásainak értékelése. Ugyanakkor a kommunikáció és a globális tudatformálás szempontjából izgalmas, sőt inkább elgondolkodtató téma, hogy a heroin szóból, mint az egyik leghalálosabb kábítószer nevéből apró módosítással, „fejlődéssel” – hero, heroin, heroine – kik hoztak létre egy pozitív tartalmú kifejezést, kik, milyen felületeken, miért használják, filmekben, leírt és elmondott szövegekben hogyan alkalmazzák.
Fontos tény, hogy a heroin és a többi ópiumszármazék a „keménydrogok” közé tartoznak, a függőség nagyon hamar kialakul, a fogyasztónak folyamatos utánpótlásra van szüksége, különben a kábítószer megvonása óriási fájdalmakkal és lelki, de főleg fizikai kínokkal jár.
A heroin alapanyaga, az ópium, a Papaver somniferum nevű növényből, a mák gubójából származik. Apró különbség van az ópium és az étkezési mák előállításához szükséges növény között. Míg az Ázsiában honos növény gubója jobban bemetszhető, és abból így nyerhető ki az elegendő mennyiségű ópium, addig Európában többségében az étkezésre alkalmas változat terjedt el. Vagyis amíg keleten a mák termesztésének fő célja az ópium előállítás volt, addig az öreg kontinensen a szemtermés, az étkezés és ízesítés.
A növényt, és a kinyert ópiumot és hatásait feltehetően már a sumér, az egyiptomi és a görög civilizációk is ismerték, utóbbiak főleg a gyógyászatban használták. Krisztus után, a Római Birodalom bukásával az ópium használata is feledésbe merült. Kínába a szer feltehetően az arabok közvetítésével jutott el, ahol a XIX. században az ópiumfüggőség már óriási méreteket öltött és kedvezőtlen hatása a társadalomra olyannyira jelentős volt, hogy mozgalom indult ellene, amelynek a császár állt az élére. Azonban az ópiumellenes törvények annyira sértették az angol kereskedelmi érdekeket, hogy kitört az első (1839-1842), majd a második ópiumháború (1856-1860), amely harcokban az angolok győztek. Elsőként a XIX. században Európában azonosították az ópium hatóanyagait, az opiátokat: 1804-ben a morfiumot, 1832-ben a kodeint, 1848-ban a papaverint, majd 1874-ben létrehozták az első félszintetikus opiátot, a diacetil-morfint, legismertebb nevén a heroint. Ezeket az anyagokat Európában először még gyógyszerként használták. Az ópium jelenléte a XIX. század végén Észak-Amerikában, főleg az Amerikai Egyesült Államokban komoly egészségügyi és közbiztonsági problémákat okozott, majd az USA a XX. század elején egyre keményebben kezdte tiltani a szer árusítását, birtoklását és fogyasztását. Az ENSZ csak 1961-ben tiltott be minden ópiummal kapcsolatos tevékenységet, kivéve az egészségügyi és a gyógyászati alkalmazást, illetve a tudományos kutatásokat.
A heroin továbbra is nagymértékben jelen van az Európai Unióban című tanulmányunkban (ITT olvasható) már bemutattuk, hogy a XX. század második felében és a XXI. század első évtizedeiben Afganisztán volt a világ egyik legjelentősebb ópium előállító és exportáló országa; Európába, Amerikába és keletre is innen származik a legtöbb ópiumszármazékú kábítószer. Az Afganisztánban termesztett máknövény gubójában jelentős mennyiségű ópium van. Az éretlen gubót körkörösen vagy hosszanti irányban bemetszik, amelyből fehér színű, tejszerű nedv csordul ki, ez a nyers ópium, amely a szabad levegő megszikkad és megbarnul, az az ópium.
Ez 10-12%, más kutatás szerint 10-14% morfiumot, 5-6 % vagy 4-8% narkotint, más elnevezés alapján noszkapint, 0,2-0,8 % kodeint, 0,15-1% vagy 0,5-1% papaverint, 0,1-0,4% narceint és néhány más alkaloidot tartalmaz (Haller, 2023.) (Bayer, 2000). Az egészségügy és a gyógyszergyártás tekintetében a XIX. század nagy változást hozott: 1805-ben Friedrich Wilhelm Adam Sertürner német gyógyszerész az egyik első növényi alkaloidot az ópiumból vonta ki, ez lett a morfium, mint az egyik legjelentősebb gyógyászatban használt fájdalomcsillapítót.
Ezt követően sorra jelentek meg a növényi, félszintetikus és szintetikus opiátvegyületek:
- Buprenorfin: fenntartó terápia, addikciós potenciál (AP) mérsékelt.
- Fentanil: érzéstelenítő, AP magas.
- Hidrokodon: köhögéscsillapító, AP magas.
- Heroin: kábítószer és fájdalomcsillapító, AP magas.
- Kodein: köhögéscsillapító, AP ópiátpótló.
- Metadon: fenntartó terápia, AP magas.
- Morfium: fájdalomcsillapító, AP magas.
- Narkotin: köhögéscsillapító, AP alacsony.
- Oxikodon: fájdalomcsillapító, AP magas.
- Papaverin: érgörcsoldó, AP alacsony.
- Tebain: fájdalomcsillapító, AP alacsony.
A heroint, mint az egyik legveszélyesebb ópiumszármazékot morfiumból, ecetsav-anhidrides vagy acetilkloridos acilezéssel állítják elő. Tiszta heroint ritkán forgalmaznak, mert veszélyesen hatékony; általában tejporral, cukorral vagy keményítővel keverik, mivel a heroin keserű, íze elárulja, hogy mennyire hígították fel. Az utcán kapható heroin tisztasága 5-25% között mozog, vagyis nagyon nehéz megbecsülni a megfelelő mennyiség beadását. (Haller, 2023.)
Az ópiátok és a heroin, fogyasztás közben annál gyorsabban fejtik ki hatásukat, minél hamarabb kerültek a véráramba. A felhasználók többféleképpen juttatják szervezetükbe ezeket a kábítószereket. A fentanil tablettát egyszerűen lenyelik. Por formában, mint a kokaint felszívják, így az orrnyálkahártyán keresztül aránylag hamar felszívódik. Az ópiumpipa vagy heroinos cigaretta hatása 10-15 perc alatt érezhető. Ha maszkulárisan, vagyis fecskendővel adják be a heroint izomba, 5-8 perc alatt fejti ki hatását. Míg a leggyorsabban, a szintén injekciós tűn keresztül, a vénásan beadott heroin hatása érezhető.
A heroin elterjedésének oka egyértelműen az, hogy az összes opiát- és morfinszármazék közül ez fejti ki leggyorsabban és a legintenzívebben, sokszor euforikus hatását. A heroinfogyasztók közül korábban a legtöbben már kipróbálták a „könnyebb” kábítószereket is, mint a marihuánát, a kokaint, vagy más pszichoaktív és stimuláns anyagokat is, de egy idő után már nem kapták meg azt a hatást, amit korábban és amire vágytak, és sajnos a heroinban „találták meg a megoldást”. Vagyis ez is egy bizonyíték arra, hogy a kannabisz és minden más „könnyebb” kábítószer igenis kapudrog.
Az agyban található egy idegközpont, amely hozzájárul a kellemes közérzet kialakulásához ezt – az egyszerűség kedvéért – nevezzük „boldogságközpontnak”. Az opiátok e boldogságközponton keresztül fejtik ki hatásukat, mégpedig azzal, hogy serkentik egy másik jelátvivő anyag, a dopamin termelését. A legtöbb drog így hat. Az ópium és a heroin élvezetét valószínűleg a nyugalom elérése teszi sajátossá. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az opiátok többnyire gátló hatást fejtenek ki az idegsejtekre, így nyugtatóként hatnak. Az ópium tehát egyszerre idéz elő boldogságot és nyugalmat. Vagyis az ópium és a heroin megzavarja az agyműködést – történetesen olyan szerencsésen, hogy ez eleinte kellemes bódultságban nyilvánul meg, ezért élvezhető a fogyasztásuk. A fogyasztók a használat kezdetekor rendkívüli eufóriát, boldogságot, jókedvet, békét, nyugalmat, „megállt időt” éreznek, mindenkit jó barátjuknak tekintenek. A nyugtalanító gondolatok eltűnnek, helyüket jóindulat és elégedettség veszi át. Miközben félálomszerű állapotba kerül a fogyasztó, tudatát olyan képek töltik ki, amelyek félúton vannak a fantázia csapongása és a valódi álmok között. Magába fordul, és elmerül érzéseinek elemzésében. Érdekes hatás a bőr érzékenységének megváltozása. A heroinisták nagyon szívesen hasonlítják össze a heroininjekciót a szexuális aktussal, az injekcióstű vénába hatolását a nemi közösüléssel, és a szervezet orgazmusáról beszélnek. Az agyban „fellobbanó” heroinhatás („heroin flash”) pillanatok alatt árad szét a szervezetben, a világ megszűnik létezni a fehér mámor idején. Ezek az eufórikus hullámok többször tapasztalhatók, majd hamar véget érnek. Jön a hányinger és hányás, a nehézlégzés, jönnek a görcsök, az immár rendkívül kellemetlen és már-már elviselhetetlen viszketés, izzadás, székrekedés, vizelési nehézségek. Álmosság vagy kóma, apátia, beszédzavar, figyelem- és memóriaproblémák, megromlott ítélőképesség, egyensúlyzavar tapasztalható. Az ópium és a heroin a rekeszizom mozgató idegsejtjein keresztül olyannyira, gátolják a légzést, hogy egy nagyobb dózistól az ember megfullad – túladagolás esetén ez a leggyakoribb halálok. Az opiátok csökkentik a testhőmérsékletet, a kihűlés szintén a leggyakoribb halálokok közé tartozik. A heroinnal az egyik legnagyobb probléma, hogy rendkívül hamar a rabjává válik a fogyasztója. Vagyis, ha valaki a függőjévé vált, folyamatosan szüksége van a szerre. Használat után kevesebb, mint fél nappal már jelentkeznek az első elvonási tünetek, amik egyre inkább erősebbé válnak. Az elvonási periódusban az ember pupillái kitágulnak, libabőrös lesz, szeme megtelik könnyel, orra eldugul, és ásítozik. Később elveszíti étvágyát, teste remegni kezd, nyughatatlanná válik, didereg, émelyeg, majd ahogy a tünetek egyre erősebbé válnak, izomgörcsei támadnak, nem tud aludni, gyomorgörcse és hasmenése lesz, hányni fog, izmai rángatózni kezdenek, hideg verejték ömlik róla, ingerlékennyé válik, és pánikrohamok vesznek erőt rajta – kialakulnak az elvonási tünetek. Ez az állapot a szó szoros értelmében elviselhetetlen, és a heroinista bármire kapható, hogy véget vessen neki, beleértve a bűnözést is, ha másképpen nem tud pénzhez jutni, hogy megvásárolja a következő adagot. A függőség rendkívül gyorsan alakul ki, és amint kialakult, a heroinista már nem az eufóriát, a mámort, az élvezetet keresi a következő adaggal, hanem a fájdalmas és őrjítőnek tűnő absztinenciatünetek elől menekül. A kör bezárul, és ezzel a heroinista nemcsak egy kábítószernek vált rabjává, hanem függő helyzetbe került a világ leglelkiismeretlenebb üzéreitől, a kábítószer-kereskedőktől is. (Haller, 2023.) (Bayer, 2000)
A fogyasztók a leggyakrabban herointúladagolásban, óriási szenvedések között halnak meg. Klasszikus, filmbeli jelenetek közé tartozik, amit Amerikában, Nyugat-Európában és sajnos ritkán a hazai közterületeken, sötétebb utcákon, sikátorokban, vagy parkokban néha lehet látni, amikor a heroinfüggő intravénásan adja be magának a szert. A rendszeres injekció tűszúrása túl azon, hogy tönkreteszi a vénákat, egyéb más kockázatokat is rejt magában: akik ezt a megoldást választják a heroin szervezetbe juttatásához, sok esetben egymás között cserélgetik és adogatják a tűket, ami azért veszélyes, mert nagyon könnyen megfertőzhetik egymást HIV vírussal és AIDS betegek lesznek, vagy fertőző májgyulladást adnak át a másiknak. Bőrfertőzést is kaphatnak, veseproblémáik lesznek, megfertőződnek a szívbillentyűk és a véredények. Még a legjobb anyagi körülmények között élő heroinistáknál is hamar eljön az az állapot, amikor a leromlott egészségügyi állapotuk mellett már csak az anyag beszerzésével foglalkoznak, lefogynak, elhanyagolják magukat, magukra és környezetükre igénytelenek lesznek.
Összegezve elmondható, hogy az opiátszármazékok és általában a kábítószerek közül a legveszélyesebb a heroin. Hamis illúziót ígér, de óriási lelki és testi szenvedést okoz. Családokat, karriereket, kapcsolatokat, emberi sorsokat rendkívül hamar tesz tönkre. A legtöbb fogyasztónál gyors és teljes leépülés van, belekerülnek egy olyan ördögi spirálba, ahonnan nagyon-nagyon nehezen, vagy már sehogyan sem tudnak kijönni. Ne engedjünk a kísértésnek! Mindig van megoldás!
Forrás:
Haller József, (2023). Drogenciklopédia, Budapest: MCC Press Kft.
Bayer István, (2000). A drogok történelme, A kábítószerek története az ókortól a napjainkig, Budapest: Aranyhal Könyvkiadó.
