A Közel-Kelet két meghatározó hatalma, Szaúd-Arábia és Irán, bár vallási és politikai rendszereikben eltérnek, egyaránt az iszlám jog, a saría elveire alapozzák drogpolitikájukat. Cikkünk célja, hogy feltárja, miként kezelik e két országban a drogfüggőséget és a kábítószer-kereskedelmet, különös tekintettel a büntetőjogi gyakorlatra és a rehabilitációs lehetőségekre. Szaúd-Arábiában a drogkereskedelem gyakran nyilvános kivégzésekkel végződik, ami nemcsak jogi, hanem társadalmi üzenetként is szolgál. Az utóbbi években azonban egyre több kritika éri ezt a megközelítést, különösen a nemzetközi emberi jogi szervezetek részéről. Ezzel szemben Iránban a drogproblémák kezelése komplexebb képet mutat: míg a büntetések továbbra is szigorúak, az ország bizonyos időszakokban jelentős lépéseket tett a rehabilitációs programok fejlesztése és a kárcsökkentés irányába. A cikk célja, hogy összehasonlítsa e két modell működését, feltárja a mögöttük húzódó motivációkat, valamint megvizsgálja a jelenlegi tendenciákat és lehetséges jövőbeli irányokat.

Kivégzések Szaúd-Arábiában

Szaúd-Arábiában, a 2024-re vonatkozó kivégzési staisztikáit tekintve 330 embert végztek ki, ami az elmúlt évtizedek legmagasabb számát jelenti, annak ellenére, hogy a vezető, Mohammed bin Salman 2022-ben kijelentette: az új, nyitott királyság víziója szerint a halálbüntetés alkalmazását nem részesítik előnyben, kivéve az emberölési ügyek esetében. Ugyanakkor 2024-ben több mint 150 embert végeztek ki nem halálos bűncselekmények miatt a kimutatások szerint, amit jogvédő szervezetek a nemzetközi joggal ellentétesnek tartanak.[1] Ezek a statisztikák természetesen nem csak a drogkereskedelemre, -birtoklásra, vagy -fogyasztásra vonatkoznak, ugyanakkor megfelelően szemléltetik az iszlám jog brutalitását, legalább is ha európai szemmel tekintünk rá.

Egy még frissebb, 2025-ben megjelent cikk szerint a halálbüntetés alkalmazása kábítószerrel kapcsolatos ügyekben 2024-ben „válságszintet” ért el. Világszerte legalább 615 embert végeztek ki ilyen vádak alapján, ebből 607-et Iránban (legalább 485) és Szaúd-Arábiában (122). Ez 32%-os növekedést jelent 2023-hoz képest, és a HRI (Harm Reduction International) szerint „a leghalálosabb év” volt 2015 óta. A kábítószerrel kapcsolatos kivégzések 2024-ben az összes ismert kivégzés körülbelül 40%-át tették ki, és úgy tűnik, hogy 2025-ben ez az arány közelíti az 50%-ot. Az idei évre vonatkozóan ugyanis eddig Iránban (244) és Szaúd-Arábiában (50) végrehajtott ismert kivégzések közel fele kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt történt. [2]

Óriási port kavart a hivatalos Szaúdi Sajtóügynökség (SPA) által 2025 januárjában megjelentetett cikk ami leközölte, hogy Szaúd-Arábia hat iráni állampolgárt végzett ki kábítószer-csempészet miatt. Az irániakat Dammamban, a királyság Perzsa-öböl partján fekvő városában végezték ki, mert titokban hasist juttattak be Szaúd-Arábiába – közölte a Belügyminisztérium az SPA által közzétett nyilatkozatban, anélkül hogy megjelölte volna a kivégzések pontos időpontját.[3]

Az ország dollármilliárdokat költ arra, hogy a szigorú vallási korlátozásokról és emberi jogi visszaélésekről kialakult hírnevét árnyalja és a Vision 2030 program keretében inkább egy turisztikai és szórakoztatóipari központ képét fesse magáról. Ugyanakkor a Mohammed bin Salman által tett ígéret egyelőre nem tűnik többnek egy szóbeli kinyilatkoztatásnál, tekintve, hogy a kivégzések gyakorisága azóta sem csökkent.

Irán változó drogpolitikája

A fenti statisztikák már némileg érintik az aktuális iráni drogpolitika helyzetét és ezek alapján nem tűnik enyhébbnek a Szaúd-Arábiában tapasztalhatóknál. Irán drogpolitikája azonban rendkívül változatos volt, és bizonyos szakpolitikai kísérletezésekre még az 1979-es forradalom után is sor került. Sőt, már jóval azelőtt is Irán – talán minden más országot megelőzve – széles körben kísérletezett különféle intézkedésekkel a kiterjedt drogfogyasztás és máktermesztés kezelésére, váltakozva az engedékeny és rendkívül szigorú megközelítések között. [4]

Az 1979-es forradalom után Ruhollah Khomeini ajatollah „iszlámellenesnek” nyilvánította a drogfogyasztást, ismételten törekedve a függőség visszaszorítására. Bár az ajatollah a sah droggal kapcsolatos kivégzéseit embertelennek nevezte, a forradalom egy „megtisztító” programot vezetett be, amely széles körben börtönbe zárta és kivégezte a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elkövetőit.[5] Ebben az esetben is kihallható az ellentmondás, Szaúd-Arábiához hasonlóan.

Nézzük meg mi a helyzet Iránban ma. A 81 milliós lakosságból becslések szerint 2–3 millió iráni szenved függőségben, ami tartósan a világ legmagasabb addikciós rátái közé tartozik. A börtönök zsúfoltak a droghasználóktól: 1987-ben 78 000 embert zártak börtönbe Iránban kábítószerrel kapcsolatos vádak miatt, míg 2004-ben ez a szám már 431 430 volt. A 2000-es évek közepén Irán és az Egyesült Államok hasonló arányban börtönözte be a droghasználókat, ami a világon a legmagasabb arányok közé tartozott.[6]

Az 1979-es forradalom gyökeresen átalakította a társadalmi-politikai környezetet: az alkoholfogyasztást megtiltották mindenki számára, kivéve a vallási kisebbségeket, szigorú korlátozásokat vezettek be a nem rokon férfiak és nők közötti társas érintkezésre, és alig maradt lehetőség az egyéni önmegvalósításra. Ezek a változások valószínűleg súlyosbították a drogfogyasztást. Ugyanakkor a függőségi arány – még a világviszonylatban is – már a forradalom előtt is rendkívül magas volt. Talán a legsúlyosabb és legkárosabb következménye a forradalom utáni szigorúbb büntetéseknek és az intenzívebb kínálatszabályozásnak az volt, hogy a fogyasztás átterelődött a kemény drogokra. Mivel a heroin kompaktabb és könnyebben elrejthető, egyszerűbb becsempészni, mint az ópiumot. Így bár a függőség aránya Iránban talán csak fele a 1950-es évekhez képest, a függőség súlyossága és annak következményei határozottan rosszabbodtak.[7]

A szigorú politikák kudarcai időről időre reformokat hívnak életre. Az 1990-es évek végén Mohammad Khatami elnök enyhítette a drogfogyasztás büntetési tételeit, és inkább a kezelési programokra, valamint a kárcsökkentésre helyezte a hangsúlyt, különösen a HIV/AIDS terjedésének megelőzésére. A metadonfenntartó kezelés ismét népszerűvé vált, 2009-ben mintegy 130 000 ember részesült ilyen ellátásban. Ezek a reformok azonban meggyengültek Mahmoud Ahmadinejad elnöksége alatt, és a kezelőintézmények, valamint a kárcsökkentő támogató rendszerek továbbra is nehezen elérhetők – különösen a nők számára –, miközben a társadalmi megbélyegzés és a rendvédelmi szervektől való félelem továbbra is fennáll.[8]

2018 januárjában Irán megemelte azt a drogmennyiséget, amelynek birtoklása halálbüntetést von maga után: a korábbi 30 gramm heroin, morfium és kokain, valamint 5 kg kannabisz és ópium helyett immár több mint 50 kg ópium, 2 kg heroin és 3 kg kristálymet esetén alkalmazható a legsúlyosabb büntetés. A változás lehetővé tette mintegy 5000 halálraítélt ügyének felülvizsgálatát, azzal a kilátással, hogy büntetésüket börtönbüntetésre vagy pénzbírságra enyhíthetik. A marihuána birtoklásáért és kereskedelméért kiszabott halálbüntetést teljes mértékben eltörölték. A marihuána legalizálásának szellemében egy 2015-ös javaslat még az ópium és a marihuána dekriminalizálását, valamint államilag szabályozott termesztés bevezetését is célul tűzte ki.

További kihívást jelent az iráni drogpolitikának, hogy az afgán máktermesztés az ország közvetlen szomszédságában virágzik. Ez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az iráni függőségi helyzet sem javul, így az ország komoly erőforrásokat fektet abba, hogy megakadályozza a kábítószer-csempészetet. Több mint 800 millió dollárt költött betonfalakra és mély árkokra az afganisztáni és pakisztáni határ mentén. Évente körülbelül 500–600 fegyveres elfogási műveletet hajt végre és 2017-ben Irán a világ ópiumlefoglalásainak háromnegyedét, valamint a heroinlefoglalások egynegyedét végezte. Ezeknek az intézkedéseknek az ellenére, több iráni állami és az állam által támogatott szereplőt vádoltak meg kábítószer-kereskedelemmel, köztük az Iszlám Forradalmi Gárda alakulatait. Az iráni támogatású fegyveres csoportok, mint a libanoni Hezbollah és az iraki hashd milíciák, szintén érintettek lehetnek a drogkereskedelemben. A Hezbollahot azzal vádolják, hogy védelmi pénzt szed a libanoni kannabisztermelőktől, és kokaint csempész Latin-Amerikából, bár ezt tagadja. Szaúd-Arábia pedig gyakran használja fel ezeket a vádakat, hogy riválisát, Iránt és annak szövetségeseit azzal vádolja, hogy szándékosan mérgezik és rombolják a szaúdi fiatalságot.[9]

[1] Reuters. (2024, December 24). Executions in Saudi Arabia rise sharply in 2024. The Straits Times.

[2] N. Motazedi. (2024). Iran, Saudi Arabia lead the world in use of death penalty for drug offenses. Death Penalty Information Center.

[3] Arab News. (2025). Saudi Arabia executes 6 Iranians for drug trafficking.

[4] Ostovar, A. (2024). Out with the old, in with the old: Iran’s revolution, drug policies, and global drug markets. Brookings Institution.

[5] Ostovar, A. (2024)

[6] Ostovar, A. (2024)

[7] Ostovar, A. (2024)

[8] Ostovar, A. (2024)

[9] Ostovar, A. (2024)