A teljesítményfokozás iránti vágy az emberiség történetében mindig is jelen volt, legyen szó sportolókról, művészekről vagy üzletről. A kokain különösen hírhedt arról, hogy rövid távon fokozhatja az éberséget, a koncentrációt és az energiaszintet. A szer hatására a központi idegrendszer aktivitása megnő, ami átmenetileg gyorsabb reakcióidőt és fokozott önbizalmat eredményezhet. Nem véletlen, hogy a 19. és 20. század fordulóján sokan úgy tekintettek rá, mint egyfajta csodaszerre, amely segíthet a fizikai és szellemi teljesítmény növelésében. Ugyanakkor a kokain hatása rendkívül rövid életű, és hamar kimerültség, ingerlékenység, valamint komoly egészségügyi problémák követhetik. A teljesítmény illúziója tehát gyorsan szertefoszlik, miközben a szerhasználó egyre nagyobb kockázatoknak teszi ki magát. Éppen ezért a kokain teljesítményfokozó hatásáról szóló diskurzus nem választható el annak súlyos következményeitől.

A kokain egy erősen addiktív drog, amelyet a kokacserje leveleiből nyernek. Bár orvosi célokra, helyi érzéstelenítőként alkalmazható bizonyos beavatkozások során, rendkívül szigorúan szabályozott és ellenőrzött szer, mivel nagy a függőség és a visszaélés kockázata. A kokain megnöveli a dopamin szintet, ami egy olyan hírvivő molekula, amely a jutalmazás és a kellemes érzések kialakulásában játszik szerepet. A dopaminszint hirtelen megemelkedése felelős az eufória, a fokozott energiaszint és az éberség érzéséért, ami miatt a kokain erősen keresett szer a rekreációs használatban. Továbbá, a kokain azon képessége, hogy csökkentse a negatív érzelmeket – például a stresszt és a szorongást –, hozzájárulhat a szerrel való visszaéléshez, mivel az emberek érzelmi terheik enyhítésére kereshetnek benne menedéket.[1]

Nézzük meg, hogyan alkalmazható a kokain a sportban.

Alapvetően, sporttevékenység során alkalmazva a kokaint teljesítményfokozó hatásúnak tekintik, ezért a World Anti-Doping Code tiltja, és a visszaélésre alkalmas szerek kategóriájában szerepel. [2]

Serkentőszerként a kokain fokozott éberséghez, izgalomhoz és megnövekedett önbizalomhoz vezet. Egyes sportolók a kokaint a koncentráció javítására, az állóképesség növelésére vagy az önbizalom fokozására használhatják, ami tisztességtelen előnyt biztosíthat számukra. Azonban a vélt előnyök ellenére rendkívül valószínűtlen, hogy egy sportoló teljesítményfokozás céljából használná. Ennek oka, hogy az eufórikus érzés időtartama viszonylag rövid, akár mindössze 15–30 perc lehet,[3] és gyakran gyors hangulat- valamint energiaszint-csökkenés követi.

Mindemellett pedig a kokain valószínűleg befolyásolná az ítélőképességet és a döntéshozatalt, ami például a labdajátékokban különösen fontos tényező. A játékosnak emellett figyelmen kívül kellene hagynia a használat egészségügyi kockázatait – amelyek közé tartozik a túladagolás okozta kockázatok, a fejfájás, a szédülés és a mellkasi fájdalom –,[4] valamint azt kellene feltételeznie, hogy a mérkőzésnapi tesztelés során nem bukik le.

Érdekesség, hogy bizonyos sportbizottságok különbséget tesznek a kokain rekreációs és teljesítménynövelés céljából történő használata között, amikor tesztelésre kerül a sor. Az AFL doppingellenes kódexe (Australian Football Anti-Doping Code) szerint, ha valakinél teljesítményfokozás céljából történő kokainhasználatot állapítanak meg, akár négyéves eltiltás is járhat érte. Ha azonban csak rekreációs célból, és nem mérkőzésnapon történt a használat, az eltiltás mindössze egy vagy három hónap lehet.[5]

Hogyan tesztelik, hogy a sportolók használtak-e kokaint?

Ahhoz, hogy teljesítményfokozó hatást fejtsen ki, a kokaint a verseny napján kellene használni, ezért nagyon fontos, hogy pontosan meg lehessen határozni, melyik napon fogyasztotta a játékos. A tudományos műszerek rendkívül pontosan képesek mérni a kokain koncentrációját, valamint egyik fő bomlástermékét, a benzoylecgonine-t (rövidítve: BZE), nanogramm szinten a vizeletben. A kokain akár 15 napig is kimutatható a vizeletben, míg a BZE akár 25 napig is jelen lehet. [6] Ezért az egyszerű kimutatás önmagában nem jelzi, hogy a verseny napján történt a fogyasztás.

A jelenleg rendelkezésre álló kutatási adatok alapján csak az állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy a sportoló a legutóbbi negatív tesztje és a kokainra adott pozitív tesztje közötti időszakban fogyasztotta a szert. Azonban – a vizeletben kimutatott rendkívül magas kokainszintek kivételével – nem lehet meghatározni, hogy a fogyasztás a mérkőzés napján történt-e, vagy korábban, amíg az adott sportolóval kapcsolatos egyéb vizsgálatok be nem fejeződnek.[7]

Bár valószínűtlen, hogy egy sportoló valóban versenyelőnyhöz jutna riválisaival szemben kokain használatával, a szer mégis szerepel a legtöbb tiltólistán, mivel valamennyi tiltott anyag azért kerül fel a tiltólistára, mert teljesíti a következő három kritérium közül legalább kettőt:

• Az anyag használata potenciálisan fokozhatja, vagy ténylegesen fokozza a teljesítményt.
• Az anyag használata tényleges vagy lehetséges egészségügyi kockázatot jelent a sportoló számára.
• Az anyag használata sérti a sport szellemiségét.[8]

Összességében tehát elmondható, hogy a sportolók valóban nagyon sokat kockáztatnak a minimális – ha egyáltalán létező – sportteljesítménybeli előnyért, amikor kokaint fogyasztanak. Nemcsak az egészségügyi kockázatokról van szó, hanem arról is, hogy rajtakaphatják őket egy olyan anyaggal, amely rendkívül valószínűtlen, hogy javítaná a pályán nyújtott teljesítményüket, ezzel pedig a karrierjüket veszélyeztetik.[9]

[1] Wheate N., Alassadi S. (2024). Why cocaine is considered performance-enhancing for athletes, and why it matters when the athlete took it. The Conversation.

[2] Wheate N. et al. (2024)

[3] Santos-Longhurst A. (2022). How Long Does a Cocaine High Last?. Healthline. https://www.healthline.com/health/how-long-does-cocaine-high-last#effects

[4] NA. (2025) Cocaine. Healthdirect. https://www.healthdirect.gov.au/cocaine

[5] Sport Integrity Australia. (2024). Cocaine Factsheet. https://www.sportintegrity.gov.au/sites/default/files/SIA279-0124-Cocaine%20Factsheet-A-7%20%5BDIGITAL%5D.pdf

[6] Nickley, J., Pesce, A. J., & Krock, K. (2017). A sensitive assay for urinary cocaine metabolite benzoylecgonine shows more positive results and longer half‐lives than those using traditional cut‐offs. Drug testing and analysis, 9(8), 1214-1216.

[7] Wheate N. et al. (2024)

[8] Wheate N. et al. (2024)

[9] Wheate N. et al. (2024)