Németországban alig telt el néhány hónap az úgynevezett „részleges kannabiszlegalizáció” életbe lépése óta, máris egyre hangosabbak a kritikák. Az áprilisban hatályba lépett törvény célja az volt, hogy modern, realista módon szabályozza a kannabiszhasználatot, visszaszorítsa a feketepiacot és megkönnyítse a hatóságok dolgát. A valóság ezzel szemben egy másik képet rajzol: túlbürokratizált szabályozás, végrehajthatatlan előírások, fokozódó jogi és rendőrségi bizonytalanság, valamint továbbra is virágzó illegális piac. A kormányzati kommunikációban mindeddig nem hangzott el, hogy a törvény teljes kudarc lenne. Ám az igazságügyi, rendvédelmi és tartományi vezetők véleménye másról tanúskodik: a reform, amelyet a „haladó társadalom vívmányaként” tálaltak, gyakorlatilag saját súlya alatt rogyadozik, sőt már el is esett.

Az egyik leggyakrabban visszhangzott kritika az, hogy a törvény végrehajtása gyakorlatilag lehetetlen. A kannabisz-klubok engedélyeztetése, az otthoni termesztés szabályozása, a gyermekvédelmi zónák kijelölése és a fogyasztási korlátozások mind olyan szintű adminisztratív és jogi bonyodalmat eredményeznek, amelyre sem az önkormányzatok, sem a rendőrség nincs felkészülve. A Rheinische Post publicistája egyenesen „bürokráciamonsternek” titulálta a szabályozást. Az engedélyeztetési folyamatokban a tartományi hatóságok eltérő értelmezései, az egymásnak ellentmondó előírások és a minimális koordináció még a legelszántabb jogalkalmazók türelmét is próbára teszik.

Még a német kannabiszszövetség (Hanfverband) vezetője, Georg Wurth is elismerte, hogy bár a törvény szimbolikus áttörés, a mindennapi alkalmazhatósága egyelőre vágyálom. „Aki törvényesen akar kannabiszt termeszteni vagy fogyasztani, annak nemcsak a hatóságokkal, hanem a jogi útvesztőkkel is meg kell küzdenie” – nyilatkozta.

Egyesek azzal érveltek, hogy a legalizáció csökkenti majd a rendőrség terheit. Ez azonban nem valósult meg. A Német Rendőrszakszervezet (GdP) alelnöke, Alexander Poitz hangsúlyozta: „A gyakorlati végrehajtásban a rendőrségnek most több a dolga, mint valaha. Több ellenőrzés, több konfliktus, több szabályértelmezési vita.” A közterületi fogyasztás például csak bizonyos távolságra engedélyezett iskoláktól, óvodáktól, sportlétesítményektől – de az, hogy hol húzódik pontosan az „100 méteres zóna”, gyakran térképtől, hivatalnoktól és politikai irányultságtól függ. Így a rendőröknek gyakorlatilag centiméterek alapján kellene dönteniük, jogi alap nélkül. A legalizáció egyik fő ígérete az volt, hogy visszaszorítja az illegális kannabiszpiacot. Eddig ennek ellenkezője történt. A jogszabály szigorúan korlátozza, hogy kik és milyen feltételek mellett juthatnak kannabiszhoz: a klubtagság szigorú, a termesztés minimális, a kereskedelmi értékesítés tilos. Így továbbra is virágzik a szürke- és feketepiac, hiszen sok fogyasztónak nincs legális alternatívája.

A CDU/CSU politikusai, különösen a bajor belügyminiszter, Joachim Herrmann élesen kritizálták a kormányt. Szerinte „a törvény valójában reklám a dílereknek”, hiszen a lakosság egy része nem tud vagy nem akar hivatalos klubtag lenni, így visszatér az illegális forrásokhoz. A másik kulcsterület, amely az új törvény miatt nyomás alá került, az igazságszolgáltatás. Az Észak–Rajna–Vesztfália-i igazságügyi miniszter, Benjamin Limbach szerint a bíróságok most visszamenőleg kénytelenek elbírálni több ezer olyan ügyet, amelyben a törvény életbe lépése előtt elítélt kannabiszhasználókat vagy birtoklókat kellene felmenteni, esetleg a büntetésüket módosítani.

Ez adminisztratív káoszhoz vezetett: az ügyészi hivatalok leterheltek, a jogi útmutatás pedig nem mindig egyértelmű. Több tartományban az ügyiratok újranyitása elhúzódik, sok helyen hónapokat csúszik a végrehajtás. Noha a törvényt a szövetségi parlament fogadta el, annak végrehajtása jelentős részben a tartományokra hárul. Bajorország és Szászország nyíltan bojkottálja a törvény egyes részeit, és kijelentette: amennyiben a szövetségi kormány nem módosítja az előírásokat, saját szabályokat fognak érvényesíteni. A konzervatív tartományok vezetői szerint a törvény nemcsak gyenge, de veszélyes precedenst teremt: „Ha ezt a mintát más bódító szerekre is alkalmazni fogjuk, a társadalmi kontroll teljesen megszűnik” – figyelmeztetett egy névtelenséget kérő CDU-s képviselő.

A törvény eddigi működése alapján sokakban merül fel a kérdés: vajon meddig lehet fenntartani ezt az állapotot? A rendőrség, a bíróságok, az önkormányzatok és az egészségügyi szakemberek mind egyhangúan állítják: a jelenlegi rendszer nem fenntartható. A CDU/CSU-frakció parlamenti indítványt készít elő, amely a törvény egyes részeinek felfüggesztését, más elemek visszavonását szorgalmazza. A baloldali kormánypártok ezzel szemben védik a törvényt, mondván, hosszabb távú hatásokra kell várni. Egy friss felmérés szerint a németek több mint 50%-a újra szigorítaná a kannabiszfogyasztás szabályait.