Olvasási idő: 6 perc

Lássunk tisztán – Az addikció kialakulásának komplex szemlélete

Szerző
Balikó Fanni
Dátum
2020.11.20.

A felgyorsult világ, a teljesítménynyomás és a folyton változó körülmények komoly kihívást jelentenek, szüntelenül készenlétben álló idegrendszerünket egyre nehezebb ellazítani, éppen ezért sokan a módosult tudatállapotban keresik a vigaszt. Hogyan kapcsolódhatnak össze a függőséggel a korai életesemények? Milyen szerepe van a genetikai és családi halmozódásnak? Melyek a protektív tényezők? Cikkünkben ezekre a kérdésekre is kitérünk!

A függőség – akár kémiai szerrel kapcsolatos, akár viselkedéses formával – komplex magatartásmód. Kialakulásában biokémiai folyamatok mellett az egyéni mentális beállítódás, személyiségjellemzők, társadalmi, valamint kulturális hatások is érvényesülnek. Összetettségéből kifolyólag az ok-okozati összefüggések helyett a rendszerszintű gondolkodás célravezető. Az egészségpszichológia bio-pszicho-szociális modellje megfelelő értelmezési keretet nyújthat a mögöttes tényezők összefüggéseinek, interakcióinak vizsgálatára. Mindemellett a védőfaktorokhoz kapcsolódva spirituális tényezők is fontos szerepet játszanak az addiktív magatartás kialakulásának megértése során.

A függőség, mint modern megoldás

Az egészségességet hosszú időn át a betegség hiányának vélték, a fekete-fehér gondolkodásmódot azonban felváltotta a két állapot folyamat jellegű szemlélete. A bio-pszicho-szociális modell elterjedése összefügg az orvostudomány fejlődésével és a várható élettartam növekedésével. Modern korunkban az addikciókat is a krónikus betegségek között tartjuk számon, a holisztikus szemléletmód pedig a biológiai és társas faktorokon kívül olyan pszichológiai jegyeket is magába foglal, mint a személyiség, a megküzdési képesség vagy az énhatékonyság.

„Kőkori elménk" nehezen adaptálódik az új kihívásokhoz.

A modernizációnak azonban nemcsak pozitív hozadékai vannak, felgyorsult életritmusunk hatására megnőtt a civilizációs betegségek és az adaptációs elcsúszásokból eredő deviáns magatartások aránya is. A felgyorsult világ, a teljesítménynyomás és a folyton változó körülmények komoly kihívást jelentenek, szüntelenül készenlétben álló idegrendszerünket egyre nehezebb ellazítani. Éppen ezért sokan a módosult tudatállapotban keresik a vigaszt, különböző szerekkel próbálnak ellazulni.

Korai életesemények

Az első néhány életév tapasztalata döntő jelentőségű a későbbi élet számos aspektusa terén, mint például az érzelmi-romantikus kapcsolatok minősége vagy az érzelemszabályozás képessége. Az anyai gondoskodás hiánya, elégtelen mivolta élethosszig fennmaradó hiányt okozhat, amely összefügg a későbbi problémás szerhasználattal.

Bizonytalan kötődés esetén a felmerülő érzelmek potenciális veszélyforrásként jelenhetnek meg. Az érzelmileg felfokozott izgalmi állapotot csillapító magatartásmódok, mint például dohányzás, alkoholfogyasztás, drogok vagy evési rohamok mind az impulzuskontroll zavaraira vezethetők vissza. Rövidtávon képesek enyhülést hozni, a feszült helyzet és a pótszer gyakori társítása olyan agyi kapcsolatokat erősít, amelynek eredményeként berögzült, nehezen változtatható szokások alakulhatnak ki.

A gyermekként átélt bizalmatlanság érzése meghatározó élménnyé válhat.
A gyermekként átélt bizalmatlanság érzése meghatározó élménnyé válhat.

A kora gyerekkori élményekhez kapcsolódóan a kábítószer-használat funkcionálhat a hiányzó jelentős érzelmi tárgykapcsolatok pótlékaként is, illetve az öngyógyítás eszköze is lehet. A kezdeti tapasztalatok később fontos referencia pontként szolgálnak a társas világban való eligazodáshoz, azonban nem tekinthetők determinisztikusnak a későbbi devianciák létrejöttében. A problémás magatartásra tekinthetünk úgy is mint fordulópont, amely egyben lehetőséget ad a reparációra és a normalitáshoz való visszatérésre.

Genetika és családi halmozódás

Egyes genetikai tényezők, mint például a depresszióra hajlamosító gén polimorfizmusa közvetítő tényező lehet az addikció létrejöttében. A biológiai szempontok azonban nem determinisztikus tények, egy örökölt jelleg kifejeződéséhez gén-környezet kölcsönhatás, vagyis olyan stresszes élethelyzet, veszteség, trauma szükséges, amely életre hívja a pótszerek utáni vágyat. A kémiai szerek hatására módosuló agyi jutalmazóközpont pedig olyan adaptációs folyamatokat indít be, amelyek hosszútávon képesek fenntartani az adott viselkedést.

A hajlam öröklődése terén az is kérdéses, hogy mennyiben genetikusan kódolt és mennyiben tanult, megfigyelt az adott deviáns magatartás. Ha egy gyerek azt látja, hogy a családban az alkohol vagy a dohányzás a jellemző feszültségcsökkentő és érzelemszabályozó eszköz, nagyobb eséllyel fog ő is ehhez folyamodni.

A rendszerszemléletű megközelítés olyan önszabályozó rendszerként tekint a családra, amely saját egyensúlya megtartására törekszik. Ebben az esetben a függő csupán index személy, a teljes családi rendszer igényli az intervenciót. A rendszerszemlélet értelmében a függőség kialakulásához a genetikai tényezők mellett szükség van a családrendszer torzulására és a feszültség levezetésének hibás szülői mintázataira, transzgenerációsra hatásokra is.

Személyiség

Kutatások igazolják, hogy bizonyos személyiségtényezők hajlamosíthatnak az addiktív viselkedés kialakulására. Ilyen lehet például az újdonságkeresésre való hajlam. Akiknek fokozottan szükségük van az adrenalinra, nagyobb valószínűséggel keresni fogják az olyan kockázatos viselkedésformákat, mint az extrém sportok vagy az addikciók.

Az újdonságkeresés az intenzív élmények, izgalom és új ingerek keresése.

Az impulzivitás, vagyis a saját viselkedés negatív következményeire való csökkent érzékenység, gyors, mérlegelés nélküli döntéshozatal és a hosszútávú következmények figyelmen kívül hagyása szintén összefüggésbe hozható a függőségek kialakulásával.

A kontroll típusa meghatározza, az illető mennyire bízik saját képességeiben, képes-e impulzusait, viselkedését kontroll alatt tartani. Amennyiben kiszolgáltatottnak érzi magát a külső körülményektől, vagyis külső kontrollos, nagyobb eséllyel fog különböző szerekhez folyamodni, például a már említett érzelemszabályozás céljából.

Kulturális különbségek

Bizonyos viselkedések negatív címkézése nagyban függ az adott társadalmi berendezkedéstől, történelmi korszaktól, a jelenséggel kapcsolatos szociális reprezentációktól és a közösség által elfogadott normáktól. A kulturális és biológiai hatások összefonódása megmutatkozik a keleti és nyugati kultúrák alkoholfogyasztási szokásaiban. Mivel Japánban az alkohol lebontásához szükséges enzim alapvetően hiányzik az emberek szervezetéből, ritka az alkoholfogyasztás, ebből kifolyólag pedig a függőség kialakulása is.

A pszichoaktív szerek közül az ayahuasca rituális használata például őshonos a sámáni kultúrákban, de ma már világszerte elterjedt, mint olyan „drog”, amelyet a többi illegális szerrel összehasonlítva kevésbé tartanak veszélyesnek. Hatása kétségtelenül hallucinogén, klinikai alkalmazhatóságát jelenleg is vizsgálják.

Protektív tényezők

A függőség esetében a protektív tényezők olyan személyen belüli vagy környezeti feltételek, amelyek csökkenthetik a szerhasználat előfordulásának valószínűségét. Ezek közé soroljuk a szociális kompetenciát, problémamegoldó készséget, önállóságot, én-hatékonyságot, belső kontroll attitűdöt, céltudatosságot és a tervek megvalósításának képességét, illetve az elfogadás érzését nyújtó szeretetkapcsolatokat. Továbbá fontos megemlíteni a rezilienciát, amely nemcsak társas kompetenciákat vagy pozitív mentális egészséget foglal magában, hanem magas rizikójú környezet ellenére is sikeres ellenállást, a csapásokon és nyomorúságon való túljutás képességét (Masten, 2001). Ezenkívül fontos lehet a megfelelő egészségedukáció, vagyis a kábítószer-használat kockázatainak ismerete és az erről alkotott laikus értelmezések.

Egy felső hatalomban való hit különösen olyan nehéz élethelyzetekben válhat fontos magyarázóelvvé, amikor kontrollálhatatlan eseményekkel, veszteségekkel szembesülünk. Egy szenvedélybeteg számára a vallás felé fordulás egyéni és társas szinten is meghatározó élményt jelenthet. A közösséghez való tartozás egyidejűleg nyújt elfogadó, szeretetteljes légkört, a személyes hit támogató hatása pedig erőt adhat a leszokás folyamatában. Ezenkívül a hitnek a megelőzésben is nagy szerepe lehet, a vallásos nevelés preventív szerepe több, iskoláskorúakkal végzett kutatásban is megerősítést nyert (Kovács, 2007; Pikó, Kovács, Kriston, 2011; Nagyné Molnár, 2014).

Felhasznált irodalom:

Durkheim É. (1978): A szociológia módszertani szabályai. In: É. Durkheim, A társadalmi tények magyarázatához. Bp. Közgazgadsági és jogi kiadó, 21-160.

Engel G. L. (1977): The need for a new medical model: a challenge for biomedicine. Science. 1977 Apr 8;196(4286):129-36. doi: 10.1126/science.847460. PMID: 847460.

Fonagy, P., Target, M. (2005): Pszichoanalitikus elméletek a fejlődési pszichopatológia tükrében. Budapest: Gondolat Kiadó, 10. fejezet, pp. 287-315 & 334-348.

Frecska E. (2016): Az ayahuasca pszichiátriai felhasználásának lehetőségei. Neuropsychopharmacologia Hungarica. – 2016. 18. évf. 2. sz., p. 79-86.

Gerevich J., Bácskai E., Rózsa S. (2002): A temperamentum és karakter kérdőív alkalmazhatósága alkohol- és drogfogyasztók körében. Egy multicentrikus kutatás első eredményei Psychiatria Hungarica

Láng, A., Nagy, L. (2013): Kötődéselmélet és fejlődési pszichopatológia – szemlélet, modellek, közvetítő mechanizmusok = Attachment theory and developmental psychopathology: Perspectives, models, mediating mechanisms. Magyar Pszichológiai Szemle, 68 (1). pp. 23-37. ISSN 0025-0279

Onnis, L. (1993): A pszichoszomatikus zavarok rendszerszemlélete, Animula

Pikó B., Kovács E., Kriston P. (2011): A belső/külső kontroll és a serdülőkori szerfogyasztás összefüggésének jelentősége a magatartás-orvoslásban

Pikó, B. (2017): Függőségek és a mértéktelenség kultúrája. VALÓSÁG: TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY, 60 (3). pp. 16-23. ISSN 0324-7228 (2017)

Rácz J (2014): Pszichoaktív anyagok használatához társuló kórképek. In: Vikár András, Vikár György és Székács Eszter (szerk.): Dinamikus gyermekpszichiátria. 3. átdolgozott kiadás. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 429-491.

Yamamoto J. (2004): Recent trends of drug abuse in Japan. PubMed Ann N Y Acad Sci.