A problémás szerfogyasztás,  a szerfüggőség jeleinek felismerése roppant komplex feladat és nagy kihívás elé állítja az aggódó családtagokat, ismerősöket, szakembereket. Ennek az írásnak a célja az aggódó családtagok, ismerősök megsegítése a szerfüggőségre utaló érzelmi, viselkedéses és testi jelek felismerése kapcsán, amelyet néhány olyan szerspecifikus tárgy felsorolásával egészítek ki, amelyek megerősítik a szerfogyasztás lehetőségét.

A problémás drogfogyasztás, vagyis a dependencia meghatározása

A szerfüggőség, vagyis dependencia viselkedési, kognitív és élettani jelenségek meghatározott együttese, amely ismételt használatot követően alakulhat ki. Jellemző az erős vágy a szer fogyasztására, a használatának a kontrollálási nehézsége, a káros következmények ellenére a fogyasztás folytatása, a szerfogyasztás előnyben részesítése más aktivitásokkal szemben, és hiányérzet, megnövekedett tolerancia, valamint néha fizikai megvonási tünetek. A klinikai gyakorlat szerint, ha az előző káros használat tüneteit súlyosbítja a visszatérő és erős szer iránti sóvárgás, a szer dózisának fokozása azonos élmény eléréséhez és annak hiányában a megvonás szerspecifikus tünetei, akkor kialakult a dependencia, vagyis a szerfüggőség (BNO-10, 2004).

A DSM-5 Szerrel kapcsolatos és addiktív zavarok fejezetben tárgyalja a releváns mentális zavarokat, amiket az alábbi szercsoportokba sorol: alkohol, koffein, cannabis, hallucinogének (külön a fenciklidin); inhalánsok és opioidok; szedatívumok, hipnotikumok és anxiolitikumok; stimulánsok (köztük az amfetamin és a kokain); nikotin és az egyéb csoport. A szerrel kapcsolatos zavarokat két csoportra osztja: szerhasználat zavarok és szer kiváltotta zavarok – ezek a BNO-10-hez hasonlóan az akut intoxikáció, megvonás vagy a szer által kiváltott egyéb mentális- és viselkedészavarok. Ez utóbbiak valamelyest sokrétűbbek, mint a BNO-10-ben láttuk, ezért érdemes felsorolni: pszichotikus zavarok, bipoláris zavarok, depresszív zavarok, szorongásos zavarok, kényszeres zavarok, alvászavarok, szexuális diszfunkciók, delírium, neurokognitív zavarok. A DSM-5 a BNO-10-hez képest nem törekszik minden szernél valamennyi potenciális klinikai állapot leírására, így a szer által kiváltott egyéb mentális- és viselkedészavarokat a releváns zavarhoz kapcsolódó fejezetben tárgyalja. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a DSM-5 rendszere nem emeli ki, hogy mit tart klasszikus értelemben függőségnek, inkább a specifikus következményekre, pl. megvonás illetve a következményes mentális- és viselkedészavarokra (pl. depresszió) fókuszál (DSM-5, 2013).

A szerdependencia érzelmi és gondolkodásbeli jelei

A pszichoaktív szerek – drogok – roppant gazdag diverzitása miatt a hatásmechanizmusuk és preferált használati formáik is sokrétűek (Demetrovics, 2007). Nem lehetséges tehát olyan általános érzelmi és gondolkodási jeleket azonosítani, amelyek valamennyi illegális pszichoaktív szerre igazak lesznek. A klinikai területen dolgozó szakemberek által használt dependencia fogalom kapcsán gyakran felismerhető jel az adott szer megszerzésére irányuló erős vágy, a sóvárgás (Takách, 1998).

Az emberek addikciókra való fogékonysága mögött szintén viszonylag gyakran előkerül a kontroll kérdése, vagyis a szélsőségesen alulkontrollált és túlkontrollált jelenségek is spektrumba helyezhetők, ezt pedig számos kutatás és klinikai gyakorlat bizonyítja Hollander 1993-as addiktív spektrum hipotézise óta, amely a viselkedéses és szerrel összefüggő problémákat is egymással összefüggő módon értelmezi. Ebből a szempontból a szerdependencia olyan véglet, ahol a szerhez társuló szükségletek alulkontrolláltak, a fogyasztás pedig kontrollvesztetté válhat.

Erre jó példa a Szerhasználattal kapcsolatos problémák feltárására irányuló szűrőteszt, a CAGE. Ez a mindössze négy kérdésből álló, dichotóm módon megválaszolható (igen/nem) kérdéssor egy percen belül kitölthető. A CAGE betűi elsősorban az alkoholfogyasztást vizsgálják, azonban más pszichoaktív szer esetén is használhatók. A betűk az alábbi négy kérdést fedik:

C (cut: ‘abbahagyás’): Érezte-e valaha, hogy abba kell hagynia az ivást (/adott drogfogyasztást)?

A (annoyed: ‘zavarja valami’): Zavarták-e valaha, ha azzal kritizálták, hogy abba kell hagynia az ivást (/adott drogfogyasztást)?

G (guilty: ‘vétkes’): Érezte-e bűnösnek, rossznak magát az ivás (/adott drogfogyasztás) miatt?

E (eye-opener: arra utal, hogy az alkoholista (szerfüggő) így kezdi a napját): Előfordult-e, hogy ivással (szerfogyasztással) kezdte a napját, hogy megerősítse az idegeit, vagy hogy szabaduljon a másnaposságtól (megvonási tünetektől)?

Már egyetlen „igen” válasz is problémás szerfogyasztást jelez, kettőnél több „igen” válasz esetén pedig indokolt a további kivizsgálás.

A sóvárgás és a kontrollvesztés élménye pedig egyre inkább eluralkodik a szerhasználón és ennek következményei lesznek a környezete számára felimerhetők. A gondolkodás egyre inkább a szer megszerzésére és elfogyasztására szűkülhet be, így a személy korábban fontos társadalmi, foglalkozásbeli vagy szabadidős tevékenységeit elkezdi feladni, életstílusa egyre jelentősebb változásokon megy keresztül.

Ennek szertől függő módon az alábbi jelei a környezet számára is szembetűnők:

• agresszivitás,
• álmatlanság,
• csökkenő iskolai vagy munkahelyi teljesítmény,
• feledékenység,
• figyelem és koncentrációs képesség nehézségei,
• gyors hangulatváltozások,
• hallucinációk és/vagy téveszmék (a drog indukálta pszichózis jele lehet),
• idegesség,
• időbeli és térbeli tájékozódási zavar,
• indokolatlan fáradtság vagy gyors kimerülés
• indokolatlan félelem,
• kedvtelenség, levertség, közöny vagy ellenkezőleg: ok nélküli örömkitörések,
• szokatlan ingerlékenység,
• pánikrohamok,
• túlérzékenység, stb.

A tünetek jól láthatóan sokrétűek, valamint a szerdependencia mellett sok egyéb mentális- és viselkedészavar tünetei is lehetnek, így az ezek alapján történő túlzott gyanakvás akár téves következtetésekhez is vezethet. A helyzet rossz azonosítása pedig bizalomvesztéshez, kiközösítéshez vezethet, ami különösen nehezen érinti a serdülő korosztályt (Takách, 1998).

A szerdependencia a gondolkodás szintjén abban is megnyilvánulhat, hogy a használó a szerfogyasztó szubkultúrákra jellemző szociolektikus csoportnyelvet (szleng), annak kifejezéseit kezdi el használni. Ennek egyik nyilvánvaló motivációja, hogy a társadalom által megbélyegzett illegális pszichoaktív szerhasználatát („drogos”) el tudja rejteni vagy titokban tarthassa, másrészt a szubkultúra többi tagjával ilyen módon kommunikál. Az illegális pszichoaktív szerfogyasztás terén sajátélménnyel rendelkezők a sajátélménnyel nem rendelkezőket norminak szokták nevezni. A szerfogyasztás által a személyiségfejlődés vélt vagy valós motivációját hangsúlyozó, spirituális élményeket kereső fogyasztók hajlamosak önmagukat pszichonautának hívni. A szerfogyasztásban kontrollvesztett, klinikai értelemben is jelentős életvezetési diszfunkciókat megélő, „lecsúszó” fogyasztókra (akik leggyakrabban heroinfogyasztók) a szubkultúrában a junkie kifejezés az elterjedt. Ezzel együtt a szerek elnevezései (pl. laszti – MDMA, trinyó – LSD), a használati típusok (pl. csúzli), hatást leíró kifejezések (pl. flash) – összefüggésben az illegális jelleg miatti rejtőzködéssel.

A szerdependencia viselkedéses jelei

A sóvárgás és a kontrollvesztés természetesen a viselkedésben is manifesztálódhat, azonban ezúttal is fontos hangsúlyozni, hogy ahány illegális pszichoaktív szer, annyiféle módon okozhat viselkedésbeli változásokat. A szerhasználó pedig tartva a jogi felelősségre vonástól és a társadalmi megbélyegzéstől arra kényszerül, hogy szerfogyasztását ne juttassa kifejezésre viselkedésében. Ezzel együtt az alábbi magatartásbeli változások utalhatnak szerdependenciára:

• a családon belüli kapcsolatok romlani kezdenek, eltávolodás,
• a korábbi érdeklődés csökken,
• a korábbi, megszokott napirend megváltozása,
• a korábbi, megszokott életmód megváltozása,
• a tanulmányi, munkahelyi eredmény hirtelen romlik,
• beilleszkedési nehézségek,
• elhanyagolt testi higiéné, öltözködés,
• hazudozás,
• kiégettség, üresség érzése,
• kimaradozás, iskolakerülés, munkakerülés,
• kritikátlan tervek, „szabadságra törekvés”,
• új ismeretlen barátok titkolása, a régiek hanyagolása,
• pénz és egyéb értékek eltűnése,
• saját maga és környezete elhanyagolása,
• titkolózás, zárkózottság,
• túlzott költekezés, kölcsönkérés,
• új barátok eltitkolása, elmagányosodás, stb.

Ismét elmondható, hogy a fentebbi tényezők egészen sokrétűek, így számos egyéb életeseménnyel összefüggésbe hozhatók (pl. gyász) vagy számos egyéb körülmény, vagy mentális- és viselkedészavar tünetei lehetnek. Jó példa erre, hogy néhányan hirtelen jött módon spirituális nyitottságot kezdenek hangoztatni, amely egyrészt lehet egy valódi személyiségfejlődési szakasz a Wilber-i modellben, néhány problémás szerfogyasztó azonban ezzel „ideologizálja meg” saját egészen patológiás szerfogyasztási szokásait (pl. „az univerzum békéje érdekében tépek be”). Tulajdonképpen tehát csak a nyilvánvaló és nyíltan történő szerfogyasztás az egyetlen megkérdőjelezhetetlen bizonyíték (pl. rajtakapott cannabis fogyasztás).

A szerdependencia testi jelei

A szerdependenciának, ahogy fentebb is szerepel, gyakori kísérőjelensége a megvonásos tünetek kialakulása. Megvonási tünetről akkor beszélünk, ha a szer állandó használatát követően, relatív vagy teljes megvonás után alakulnak ki különböző, változatos csoportjai a tüneteknek. A kezdete és a lefolyása időben behatárolt, és a pszichoaktív szer típusától valamint az abbahagyás vagy a jelentős mérséklés előtti, legutoljára használt dózis nagyságától függ. A megvonási tünetek tipikus klinikai megnyilvánulása az izzadás, émelygés, remegés, reszketés, de akár súlyos komplikáció is kialakulhat, pl. az alkalmi konvulzió (BNO-10, 2004).

A korábban is hangsúlyozott diverzitás a pszichoaktív szerek által okozott testi tünetekben is megnyilvánul. Az illegális pszichoaktív szerfogyasztásnak számos olyan jele lehet, amelyek bőrtünetek formájában jelentkeznek. Ezek nyilván összefüggést mutatnak a szer típusával, a használati móddal és az alkalmazás hosszával. Ebből fakadóan a tünetek igen változatosak lehetnek, de általánosságban elmondható, hogy a rendszeres fogyasztók többségére előbb-utóbb jellegzetesek lehetnek az alábbiak:

• beesett, hamuszürke arc, beesett szemek, amelyek a krónikus kialvatlanságra utalhatnak;
• sápadt, esetleg sárgás bőrszín;
• étvágytalanságból eredő jelentős fogyás;
• ismeretlen eredetű tűszúrások, véraláfutások;
• szájszárazság, orrfolyás;
• túlzott érzékenység külső ingerekre, stb.

Természetesen vannak olyan testi tünetek is, amit számos egyéb tényező (pl. a szerfogyasztás hatásán túl a fény jelentős csökkenése vagy erősödése is kihat a pupilla méretére) vagy mentális- és viselkedészavar tünetei lehetnek, így önmagukban ezekre sem lehet alapozni (Takách, 1998). A testi tünetek szempontjából azonban a szerek specifikus hatásából fakadóan már könnyebben felismerhetők a szer akut intoxikált állapotai, vagyis az azonnali vagy rövidtávon kialakuló tünetek. Érdemes tehát szerenként áttekinteni, hogy melyik milyen tipikus testi tüneteket okozhat. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a tünetek egy szerhatás alatt lévő és/vagy túladagolt fogyasztó esetén roppant informatívak lehetnek egy aggódó hozzátartozó vagy egészségügyi szakember szempontjából, azonban az akut jelek szertől függő módon néhány órán belül – a szerfogyasztással egyidőben észlelhetők csak.

Cannabis-származékok fogyasztása esetén az alábbi tünetek tipikusak:

• bőbeszédűség vagy túlzott csendesség,
• felgyorsult szívverés,
• kitágult pupilla,
• kivörösödő szem,
• megnövekedett étvágy,
• zavart, indokolatlan nevetés,
• zavaros beszéd, stb.

Kokain fogyasztása esetén az alábbi tünetek tipikusak:

• csökkenő étvágy és szomjúságérzet
• fájdalomküszöb emelkedése,
• fáradságérzés csökkenése, elmúlása,
• légzésszám növekedése,
• testhőmérséklet emelkedése, stb.

Amfetaminszármazékok („speed”) és metamfetamin származékok (MDA, MDMA, stb.) fogyasztása esetén az alábbi tünetek tipikusak:

• csökkent étvágy,
• felgyorsult szívverés és légzés,
• fokozott izzadás, a kezdeti szakaszban székletürítés,
• fokozott mozgáskényszer
• homályos látás,
• kitágult pupilla,
• megemelkedett testhőmérséklet, láz,
• megemelkedett vérnyomás, pulzusszám növekedése,
• szájszárazság,
• szédülés, stb.

LSD vagy varázsgomba (pl. Psilocybe cubensis) fogyasztása esetén az alábbi tünetek tipikusak:

• csökkent étvágy,
• emelkedő testhőmérséklet,
• émelygés,
• felgyorsult szívverés,
• fokozódó székletürítés,
• hőhullámok,
• kitágult pupillák,
• megemelkedett vérnyomás, stb.

Opiátok (heroin, máktea, methadon, morfin, stb.) fogyasztása esetén az alábbi tünetek tipikusak:

• beszűkült pupillák,
• csökkenő vérnyomás,
• lassuló bélműködés,
• lassuló légzés,
• szívritmuszavar
• szélsőséges esetben akár a légzőközpont bénulását is okozhatja, stb. (Tringer, 2010).

Az új típusú (designer) pszichoaktív szerek fokozott veszélyessége ismeretlenségükből fakad, vagyis a fogyasztásuk gyakorlatilag kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Az utóbbi időben közismertebb fantázianevű szerek („JVH”, „herbál”, „biofű”, „bika”) hatásukban a cannabis származékokhoz hasonlóak lehetnek, azonban sokkal súlyosabb kognitív tüneteket, akár visszafordíthatatlan károsodást is okozhatnak. Tipikus tüneteik:

• fókuszvesztett „bamba” tekintet,
• bizonytalan lépkedés,
• túladagolásnál összecsukló, utcán/padon furcsa pozitúrában ülés vagy fekvés.

A szerdependencia szerspecifikus eszközei

A szerdependencia azonosításához, felismeréséhez legkönnyebben a kézzelfogható és egyértelmű bizonyítékok vezetnek, amelyek a szerhasználat „ceremóniáját” eszközként segítik. A pszichoaktív szerek diverzitása itt a fogyasztás sokféleségében képződik le, így a fogyasztási módon ismeretében viszonylag egyszerűen azonosíthatók a hozzájuk társuló eszközök is.

Cannabis-származékok fogyasztása leggyakrabban növényi törmelékként cigarettába sodorva és elszívva történik (viszonylag ritkán pedig a növényi törmeléket vajban hevítik és abból süteményt sütnek), ezek alapján az alábbi „eszközök” tipikusak:

• agyagpipa,
• grinder, azaz apró, kézi morzsoló,
• jointhoz használatos cigarettapapír,
• mérleg (amely grammot képes számolni),
• szelence,
• szipka,
• vízipipa, stb.

A kokain, mint fehér por fogyasztása orron át vagy injekcióban történik. Crack-kokainnak nevezzük a szer szabadbázisú formáját, amit felhevítenek és belélegeznek (a nevét a hevítés közben roppanó, pattogó hangról kapta). Ezek alapján az alábbi „eszközök” tipikusak:

• alufólia,
• kistükör,
• mérleg (amely milligrammot képes számolni),
• műanyag kártya,
• papírpénz,
• pipa,
• szívószál, stb.

Amfetaminszármazékok („speed”) és metamfetamin származékok (MDA, MDMA, stb.) fogyasztása szintén por, kristály vagy tabletta formájában történik az alábbiak szerint: az amfetaminszármazékokat inkább orrba szippantják, az MDMA-t (tabletta vagy kristály) viszont szájon át használják. Ezek alapján az alábbi „eszközök” tipikusak:

• alufólia,
• különböző méretű, színű és mintájú tabletták (extasy),
• kistükör,
• mérleg (amely milligrammot képes számolni),
• műanyag kártya,
• papírpénz,
• pipa,
• üres kapszulák,
• szívószál, stb.

LSD fogyasztása kisméretű, impregnált papírból kivágott, színes képpel díszített négyzetek, bélyegek („blotter”) formájában történik. Ritkán előfordulhat még a folyékony tárolás, amely adagolása cseppenként történhet. Ezek alapján az alábbi „eszközök” tipikusak:

• alufólia,
• bélyeg,
• kockacukor, stb.

Varázsgomba (pl. Psilocybe cubensis) fogyasztása gyakorlatilag a szárított növény megevését jelenti. Ezek alapján az alábbi „eszközök” tipikusak:

• alufólia,
• mérleg (amely grammot képes számolni),
• szárított növényi részek, stb.

Opiátok (heroin, máktea, methadon, morfin, stb.) fogyasztása leggyakrabban intravénásan történik, elvétve szippantva. Ezek alapján az alábbi „eszközök” tipikusak:

• alufólia (pakett),
• égetett alumíniumdoboz vagy égetett, kormos, hajlított kanál,
• fecskendő,
• gumicső, öv (véna elszorításához),
• mérleg (amely milligrammot képes számolni),
• öngyújtó, mécses,
• vatta, stb. (Tringer, 2010).

Az új típusú (designer) pszichoaktív szerek megjelenésükben viszonylag sablonosak: a „kristály” fehér por (vagy tényleg kristály-törmelék), a „herbál” vagy növényi törmelék (legtöbbször fehérmályván), aminek a hatóanyaga finom vegytiszta nagyon potens por (ujjról felszívódva is mérgező lehet). Ezek legtöbbször emberi fogyasztásra alkalmatlan anyagok, pl. fürdősó, növényvédőszer, stb. néven vannak árusítva, mintha legális termékek lennének. A szlengben „biofűként” vagy herbálként ismert szer például tipikusan „füstölőként” vagy „szobaillatosítóként” van hirdetve. Ezek hatóanyagát növényi törmelékre permetezik és cigarettába csavarva szívják el. Kisebb csoportjuk a kristályos porként felszívható illegális pszichoaktív szerek. Az elterjedtebb hatóanyagok a szlengnevek által szinte könnyebben azonosíthatók: régebben a „kristály” kategóriában (szintetikus stimulánsok) a Mefi, Kati, Formek, MP3, Zene, aztán később Kréta, Hópehely, stb. voltak.

A korábban heroint injektáló szerhasználók is áttértek a „kristályokra” – de ők ezeket a szereket is intravénásan használták, míg a korábban ettől a fogyasztási formától idegenkedő használók orrba szippantották ezeket. A két alpopuláció megkülönböztetése a klinikai kép súlyossága szempontjából lényeges. Fogyasztásuk kiemelten kockázatos pszichopatológiai és szomatikus szempontból egyaránt.

Pszichológiai szempontok

A segítő szakmák klinikai gyakorlata bizonyítja, hogy az illegális szerek eredendően stigmatizáló megítélése miatt fokozott jelentősége van a bizalmi légkör kialakításának. Nyilvánvaló, hogy az illegális szerekkel való kereskedés kriminálisnak tekinthető, míg a „kisfogyasztók” sokkal inkább áldozatok, így esetükben kontraindikált lehet a fenyegető, kényszerítő (pl. vizelettesztre kötelező) fellépés. A szerfogyasztó érdekében a megfelelő drogprevenciós tevékenység (ártalomcsökkentés, informálás, segítő beszélgetés, szakemberhez irányítás) lehet célravezető az aggódó családtagok, segítők oldaláról. Viszonylag ritka és szélsőséges eset, hogy egy hozzátartozó vagy ismerős a szerfüggőt rendőrrel fenyegeti, mégis fontos leszögezni, hogy ilyen probléma esetén feljelentési kötelezettsége nincs a hatósági személyen kívül gyakorlatilag senkinek, az egészségügyben és szociális ágazatban dolgozókat pedig titoktartás köti.

Összefoglalás

A tanulmányban áttekintettük a problémás pszichoaktív szerfogyasztás, vagyis a szerdependencia meghatározását. A szerdependencia azonosítása komoly kihívást jelent, hiszen a felsorolt érzelmi, gondolkodásbeli, viselkedéses és testi jelek szinte szerenként változnak, a szerspecifikus testi tünetek és kellékeik felsorolása azonban megkönnyítheti a felismerést. A „klasszikus” szerekről a tudásunk már jelentős, viszont az új típusú szerek kapcsán roppant csekély, így ártalmasságuk, veszélyük gyakorlatilag kiszámíthatatlan. Az illegális pszichoaktív szerfogyasztás kapcsán az egyetlen biztos jel, ha a szerfogyasztó maga ismeri el azt („kipróbáltam már, néha használom”), ebben az esetben az őszinte légkör és a segítő szándék a leginkább célravezető.

Irodalomjegyzék

American Psychiatric Association – APA. 2013. DSM-5 referencia kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz. Budapest: Oriold és Társai Kiadó.

BNO-10 zsebkönyv. 2004. Budapest: Animula Kiadó.

Takách, G. (1998): A drog: megelőzés, felismerés, rehabilitálás. SubRosa Kiadó, Budapest.

Tringer, L. (2010): A pszichiátria tankönyve. Semmelweis Kiadó, Budapest.

További elemzéseink, amelyek érdekelhetik