2025. május 16-án a Magyar Addiktológiai Társaság (MAT) konferenciát szervezett „(Drog)Háború és
Béke” címmel, amely első hallásra izgalmas vitát és szakmai eszmecserét ígért a hazai drogpolitika
jelenéről és jövőjéről. Az esemény azonban nem váltotta be ezeket a reményeket: nem párbeszéd
zajlott, hanem egy régi, jól ismert, egyoldalú narratíva ismétlése.

A konferencia szervezői és főbb előadói között felszólalt Szemelyácz János, Sárosi Péter és Felvinczi
Katalin, akik évek óta ugyanazokat a kritikákat fogalmazzák meg a hazai drogpolitikai irányokkal
kapcsolatban. E kritikák középpontjában a jelenlegi rendszer zéró tolerancia elvű megközelítése áll,
mely szerintük nemhogy nem oldja meg a problémát, de egyenesen „bűnözőket csinál a fiatalokból”,
ahogyan azt a Qubit egyik cikke is visszhangozza. Ezzel párhuzamosan ismételten a nyugati országok
dekriminalizációs példáira hivatkoznak, mintha azok minden problémára gyógyírt jelentenének.

Csakhogy ez a narratíva nem új, és még csak nem is vitához vezet, hanem falakat épít. A
dekriminalizációs modellek működésére való folyamatos hivatkozást már számos alkalommal
szakmailag cáfolta a Drogkutató Intézet, rámutatva, hogy ezek az irányok sok helyen nem hozták meg
a várt eredményeket, sőt, újabb problémákat szültek. A fogyasztás nem csökkent, a szerhasználat
társadalmi elfogadottsága nőtt, és a prevenció háttérbe szorult. Ezek a hatások különösen
veszélyesek, és ellentétesek a társadalmi biztonság alapjaival és a fiatalok védelmével.

A legnagyobb probléma azonban nem is az, hogy más véleményt képviselnek, hanem az, hogy
kizárólag az övék számít szakmainak – szerintük. A konferencia szervezői látszólag tudatosan zárják ki
a szakmai sokszínűséget. Aki nem osztja a dekriminalizáció-párti nézeteket, az nem kapott helyet sem
a pódiumon, sem a programban. Ez a hozzáállás nemcsak a szakmai diskurzus ellehetetlenítését
jelenti, de azt is, hogy az esemény inkább egy ideológiai megerősítő gyűlés volt, mintsem
tudományos konferencia.

Különösen aggasztó, hogy az általuk “szakmai minimumként” emlegetett drogpolitikai
programjavaslatot csak az esemény résztvevői véleményezhették. Ez nem a nyitottság vagy az
együttműködés jele. Egy valódi szakmai konszenzus kialakításához nyilvános egyeztetésre, kritikus és
konstruktív vita lehetőségére van szükség, nem zárt körökben megfogalmazott irányelvekre.

Az ilyen típusú rendezvények nem viszik előre a hazai drogpolitikai diskurzust, sőt: konzerválják a
megosztottságot. Ha valódi változást akarunk, akár reformot, akár megerősítést a jelenlegi
rendszerben, akkor a legfontosabb eszközünk a nyitottság és az őszinte, sokszínű szakmai vita.
Enélkül minden konferencia csak visszhangszoba marad, ahol mindenki azt hallja vissza, amit már
amúgy is gondolt.

A magyar drogpolitika kérdésében nem háborúra van szükség, se retorikailag, se intézményesen. De
ahhoz, hogy béke legyen, előbb beszélgetni kell egymással, nem csak egymásról. Ez a konferencia ezt
a lehetőséget sajnos elszalasztotta.

https://qubit.hu/2025/05/19/a-droghaboru-bunelkovetoket-csinal-a-magyar-fiatalokbol-ami-
minden-elemeben-egy-
remalom?utm_source=rss_feed&utm_medium=rss&utm_campaign=rss_syndication