Az erőből való politizálás, a „ma van, holnap nincs” logikája, a választópolgárok teljes negligálása, a marihuána legalizációs törvényben (is) abszolút tetten érhető. Ez pedig mindig megbosszulja magát, mert azért a nap végén egy demokráciában mégiscsak az emberek döntenek.
Többen kérdezték már tőlem, hogy lehet-e látni valamilyen következményét a Bundestag döntésének, miszerint idén április elsejétől legális a marihuánafogyasztás Németországban. Természetesen az egészségügyi rendszerre vagy éppen az igazságszolgáltatásra háruló többletterhek számszerűsítéséhez még kevés idő telt el (a feketepiac visszaszorítása eleve annyira életszerűtlen és illogikus érvelés, hogy azzal komolyan senki nem számol). Azonban másmilyen következménye az első adandó alkalommal lett annak, hogy a jelzőlámpa koalíció a társadalom ellenkezése ellenére áterőltette a javaslatot. Ez pedig politikai következmény, ami a múlt héten lezajlott választáson rajzolódott ki.
Nézzük először, hogy honnan is futottak neki a német pártok a választásnak, már ami a droglegalizáció kérdését illeti. A törvénytervezet ellen mind a hatóságok, mind a politikai szereplők széles köre, mind pedig a társadalom fellépett. A bíróságok képviselője, a rendőrség szóvivője és az egészségügyi szakmai vezetés is kifejezetten és határozottan ellenezte a törvényt. A Német Bírói Szövetség kritikája szerint a javaslatban hiába számol a jogi esetek csökkenésével a szövetségi kormány, szerintük valójában még nőhet is majd a bíróságokra nehezedő nyomás, mivel a kannabiszklubok, a drogszállítás és a sok esetben túl részletes javaslat miatt megnőhetnek a marihuánával kapcsolatos jogi eljárások, így szerintük ez inkább teher, mintsem könnyebbítés. Ugyanebből az okból kritizálta a német rendőrség is a javaslatot. Alexander Poitz, a német szövetségi rendőrszakszervezet elnökhelyettese, aki szerint ez plusz terheket jelent majd a rendőrökre nézve is. Ironikusan megjegyezve, reméli, hogy a szövetségi egészségügyi minisztérium nem várja majd el a rendőröktől, hogy vonalzóval mérjék meg a 200 méteres távolságot az iskolák és a marihuánát fogyasztók között. Az ellenzéki CDU és az AFD politikusai is minden lehetőséget megragadtak arra, hogy megakadályozzák, vagy legalább késleltessék a törvény hatálybalépését. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kormánykoalícióban részt vevő szociáldemokraták tartományi politikusai közül is többen felszólaltak a javaslat ellen, azonban szövetségi szinten, a koalíciós partnerek, a liberálisok és a zöldek elképesztően agresszív nyomásának, a szociáldemokrata felső vezetés nem tudott vagy nem akart ellenállni. Az ellenzéki kereszténydemokraták és az AfD felszólaló politikusai egyebek között a szervezett bűnözés „gazdaságösztönző csomagjának”, illetve „ajándékának”, „nem ellenőrizhető törvénynek” nevezték a kormánykoalíció tervezetét. Simone Borchardt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) egészségügyi politikusa úgy fogalmazott: „a gyermekek és fiatalok védelme az önök törvényében nem több puszta szócséplésnél”.
A törvény hatályba lépett és ezután az első olyan alkalom, ami akár nagymintás véleménynyilvánító népszavazásnak is felfogható, ahol a társadalom tagjai, azaz a német polgárok kifejezhették a véleményüket, a múlt heti EP választások voltak. Annál is inkább, hiszen Németországban jövőre szövetségi választások lesznek. Ráadásul idén ősszel Kelet-Németországban tartományi választások is lesznek, ami a következőkben leírtak fényében különös pikantériát ad a történteknek. A választásokon ugyanis a CDU-CSU érte el a legjobb eredményt. Ez a 30 % körüli eredmény nem mindig volt a siker száma Németországban, pláne nem az a magyar kormánypárt eredményéhez (45%) képest, de mindenképpen elég volt az első helyhez. A második helyre azonban nem az örök rivális SPD futott be, hanem az elképesztő politikai és média ellenszélben dolgozó AfD (Alternativa für Deutschland). Emlékeztetőül, ennek a két pártnak a politikusai álltak ki egyértelműen és határozottan a legalizációs törvény ellen és a társadalom hangjának a meghallgatása mellett. Az SPD mindössze 13,9 százalékot ért el (2019-ben 15,8 százalék), ezzel 14 képviselői helyet szerezve, megelőzve az előzetes negatív méréseket is alulmúló Zöldeket, akik az öt évvel ezelőtti rekordértéküket szinte megfelezve 11,9 százalékot kaptak (2019-ban, 20,5 százalék), 12 képviselői helyet elnyerve. A liberális FDP mindössze 5,3%-ot ért el (Németországban – a Bundestag-választásokkal ellentétben – 2014 óta nincs minimális bejutási küszöb a pártok EP-be való megválasztásához). Ők voltak azok, akik a legalizációs törvényt azzal sürgették, hogy nem kell várni se Brüsszel, se a német társadalom meggyőzésére, nem kell totojázni (sic!), hanem erőből el kell fogadni a törvényt. És visszatérve kicsit a jövőképre, nézzük, hogy hogy néz ki Németország térképe, különös tekintettel a keleti országrészre, az EP választások tükrében.
Természetesen nem állítjuk, hogy a jelzőlámpa koalíció totális bukását csak a marihuána legalizációs törvény keresztülerőltetése okozta, hiszen ugyanezt a politikát követték a migráció vagy az ukrán háború kérdésében is. Az erőből való politizálás, a „ma van, holnap nincs” logikája, a választópolgárok teljes negligálása azonban ebben a törvényben (is) abszolút tetten érhető. Ez pedig mindig megbosszulja magát, mert azért a nap végén egy demokráciában mégiscsak az emberek döntenek.
Forrás:
https://magyarnemzet.hu/kulfold/2024/06/jobboldali-gyozelem-az-ep-valasztasokon-nemetorszagban
https://drogkutato.hu/cikkek/a-nemetorszagi-marihuana-legalizacio-atfogo-tanulmany/
https://magyarnemzet.hu/kulfold/2024/02/dontott-a-nemet-parlament-legalizaljak-a-kannabiszt
