Eredetileg gasztronómiai újságíróként nem gondoltam, hogy találok valaha is összefüggést a kábítószerek és azok között az alapanyagok között, amelyek végül a tányérunkon kötnek ki, bármerre is járjunk a világban… eddig. Több tanulmány együttes eredménye bizonyítja ugyanis azt a folyamatot, amely szerint egy drogos ember úgy is addiktívvá tehet valakit a világ egy másik pontján, hogy mindeközben soha nem találkoznak egymással…
2021-ben egy tanulmány látott napvilágot, amelyben a tudósok azt mutatták be, hogy az édesvízi halak hogyan válnak metamfetamin-függővé az élőhelyükre beszivárgó szennyvíznek köszönhetően.
Az emberek általi felhasználást követően a metamfetamin a szennyvízrendszereken és a szennyvíztisztító telepek kibocsátásán keresztül kerül a vízi utakba. „Ahol metamfetamin fogyasztók vannak, ott az édesvizek metamfetamin-szennyezése is előfordul” – nyilatkozta a Live Science-nek e-mailben Pavel Horký, a Cseh Élettudományi Egyetem docense és viselkedésökológusa.
Horký kijelentése után, a Chemosphere és Water folyóiratok jelentése szerint a met a világ minden táján szennyezi a folyókat, és a gyógyszer koncentrációja literenként néhány nanogrammtól több tucat mikrogrammig terjed. Tekintettel a met globális elterjedtségére a vízi utakon, Horký és kollégái azon töprengtek, vajon a halak függővé válhatnak-e a kábítószer ilyen kis dózisától.
A csapat új laboratóriumi tanulmánya, amelyet 2021. július 6-án tettek közzé a Journal of Experimental Biology folyóiratban, azt erősíti meg, hogy igen, a metamfetamin csekély mennyisége is elegendő lehet ahhoz, hogy édesvízi halakban függőséget okozzon.
Ennek ellenére egy szakértő azt mondta a Live Science-nek, hogy bár a vizsgálatban részt vevő halak metil-szennyezett vizet kerestek, ez nem biztos, hogy elég bizonyíték arra, hogy valóban „függők” legyenek: „Nem vagyok benne biztos, hogy valóban azt lehet mondani, hogy ezek a halak metamfetaminfüggők, de minden bizonnyal előnyben részesítik ezt a vegyületet, amit nem szabadna.” – mondta Gabriel Bossé, a Utah Egyetem posztdoktori kutatója, aki bár nem vett részt a vizsgálatban, de zebrahalakat használt fel összetett agyi rendellenességek tanulmányozására, és nemrégiben kifejlesztett egy technikát a halak opioidkereső viselkedésének tanulmányozására. „Ami az új kutatást illeti, úgy tűnik, hogy a met iránti vágy a halakban már néhány nap után alábbhagy, míg ha a halak valóban függők lennének, azt várnánk, hogy ez a preferencia hosszabb ideig fennmaradjon.” – mondta. „Akár függőségnek nevezzük, akár nem, vitatkozhatunk, de egyértelmű, hogy a metamfetamin megváltoztatta ezeknek az állatoknak a viselkedését, ezek a hatások potenciálisan akadályozhatják őket abban, hogy táplálékot találjanak, elkerüljék a ragadozókat és szaporodjanak a vadonban” – jegyezte meg Bossé.
Bossé véleményét követően Horký és csapata egy új tanulmányba kezdett. Ebben, a kutatók kifejezetten a sebes pisztrángra (Salmo trutta) összpontosítottak, amely Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, és amely az Antarktiszon kívül, minden kontinensen megjelent, illetve közkedvelt élelmiszer. A vizsgálat során a kutatók 60 pisztrángot helyeztek egy gyógyszermentes tartályba, míg további 60 pisztrángot egy olyan tartályba, amelyben 1 liter vízhez 1 mikrogramm metamfetamint adtak.
A kutatók az utóbbi halcsoportot két hónapig áztatták a metil-szennyezett vízben – ezzel a szennyezett folyókban előforduló tartós gyógyszerexpozíció hatásait szimulálták. A kutatók ezután a kábítószeres halakat egy tiszta akváriumba helyezték át 10 napra. Ha a pisztrángok függővé váltak volna a mettől, akkor elvonási tüneteket mutatnának, miután elvesztették a hozzáférést a kábítószerhez – vélekedett a csapat.
Az elvonási tünetek vizsgálatára a kutatók kidolgoztak egy kísérletet, amelyben a halak választhattak a tiszta vízben való úszás vagy a metet tartalmazó víz között. A tartályt úgy tervezték, hogy a két vízsugár ne keveredjen, de a halak továbbra is úszhassanak közöttük. Amikor a korábban kábítószer hatásának kitett halak a met-szennyezett vizet részesítették előnyben a kísérletben, azt a kábítószer-függőség jelének tekintették – mondta Horký a Live Science-nek.
A csapat véletlenszerűen kiválasztott, met-hatása alatt lévő halakon végezte el ezt a kísérletet a második, negyedik, hatodik, nyolcadik és tizedik napon azután, hogy azokat, a kábítószer-mentes akváriumba helyezték. Drogmentes halakat is kiválasztottak ugyanebben az időszakban, összehasonlításképpen. Megállapították, hogy a tartálycserét követő első négy napban a met-hatásnak kitett halak erősebb preferenciát mutattak a kábítószeres víz iránt, mint azok a halak, amelyek nem voltak kitéve metnek. Ez a különbség csökkent, ahogy a kitett halak egyre több időt töltöttek a gyógyszermentes akváriumban.
A kutatók azt is megjegyezték, hogy a met-expozíciónak kitett halak az elvonás első négy napjában lassúvá váltak, míg a kábítószer-mentes halak a szokásos módon úsztak. Ez a mozgáshiány arra utalt, hogy a halak stresszesek voltak az elvonási tünetek miatt. Mint kiderült, Bossé 2017-ben a Behavioral Brain Research folyóiratban közzétett jelentése szerint hasonló viselkedést tapasztaltak az opioidoktól való megvonáson átesett zebradánoknál.
Hogy jobban megértsék ezeket a viselkedésbeli változásokat, a kutatók mintákat vettek a halak agyszövetéből, és metamfetaminra és amfetaminra, a kábítószer metabolikus melléktermékére egyaránt megvizsgálták a mintákat.
Azt találták, hogy „az amfetamin és a metamfetamin koncentrációjában különbségek vannak, amelyekről kimutatták, hogy a viselkedés változásaihoz kapcsolódnak” – mondta Horký. Az agyban lévő amfetamin mennyisége, amely a múltbeli metil-expozícióra utalna, korrelált az elvonást tapasztaló pisztrángoknál tapasztalt csökkent úszási viselkedéssel. Ezzel szemben a metamfetamin megjelent azoknak a halaknak az agyában, amelyek a viselkedési kísérlet során úgy döntöttek, hogy a kábítószeres vízben úsznak. Ez az akut expozíció korrelált az úszás felfutásával, ami ismét arra utal, hogy a metán enyhülést jelentett a függő halak számára az elvonás során.
Ezeket az eredményeket együttesen figyelembe véve a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a vadon élő sebes pisztrángok függővé válhatnak a folyókban lévő nyomnyi mennyiségű mettől, és potenciálisan olyan területeken gyűlhetnek össze, ahol a kábítószer felhalmozódik. Az ilyen „egy terület iránti természetellenes vonzalom” nemcsak megzavarhatja a halak vándorlási mintáit, hanem alááshatja a táplálék- vagy párkeresési sikerüket is – írták.
„Mindenesetre, mivel az új tanulmány laboratóriumi környezetben készült, a kutatócsoportnak még meg kell vizsgálnia, hogy az észlelt függőségi és megvonási mintázatok a vadon élő halpopulációkban is előfordulnak-e” – mondta Horký. „Az a kérdés is felmerül, hogy hogyan keveredik a met a vízben lévő egyéb szennyező anyagokkal, beleértve az egyéb gyógyszereket, például az antidepresszánsokat, és mindezen anyagok együttesen miként befolyásolják a halak viselkedését.” – jegyezte meg. „Sok szennyezőanyag van, amelyek aggodalomra adnak okot – nemcsak a tiltott gyógyszerek, hanem a szokásos vényköteles gyógyszerek, például az antidepresszánsok is” – mondta Horký.
